2014. február: Inés Picaut rendőrkapitányt egy tűzesethez riasztják Orléans óvárosában. Ez rövid időn belül már a negyedik pusztító gyújtogatás, és az első, ami halálos áldozatot követel. Egy olyan szélsőséges iszlám csoport vállalja magára a terrorcselekményeket, aminek a létezéséről semmi bizonyíték nincs. Inés-nek minél előbb el kell fognia a tetteseket, mert Orléans-ben hamarosan választásokat tartanak, és a közhangulatban már kezdenek eluralkodni a szélsőséges hangok. A holttest azonosításakor kiderül, hogy az áldozat egy skót régészprofesszor, aki épp egy olyan kutatáson dolgozott, ami gyökeresen átírhatja az egész francia történelmet.
1429. szeptember: Jeanne d’Arc vezetésével a százéves háború kimenetele megfordulni látszik. Az angol csapatok ostrom alatt tartják Orléans-t, és Tomas Rustbeard, Bedford hercegének legkiválóbb kéme végre célba veheti a Szüzet. Jól tudja azonban, hogy a gyilkosság nem elég: a legendát kell elpusztítania, amiből a franciák hitüket és erejüket merítik. Ehhez pedig Jeanne d’Arc közelébe kell férkőznie, hogy kiderítse, ki ez az állítólagos írástudatlan parasztlány, aki nemcsak kiváló háborús stratéga, de férfiakat megszégyenítő lovas és rettenthetetlen harcos is egyben.
Manda Scott komoly kutatómunkával, letehetetlen stílusban írt regénye Dan Brown és Ken Follett legjobb műveit idézi. Részben feszültséggel és titkokkal teli, izgalmas nyomozás napjaink Franciaországában, részben pedig a százéves háború legfontosabb periódusában játszódó, lebilincselő történelmi regény.
Eredeti cím: Into the Fire
Kiadó: AgaveEredeti cím: Into the Fire
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 528 oldal
Fordító: Ballai Mária
Sorozat: Inés Picaut kapitány
Előzmény: -
Függővég: lezárt kötet
Happy end? Mondhatjuk
Műfaj: történelmi, krimi
Moly link: itt
Egy októberi napon a facebook idővonal megláttam egy linket, ami az Agave kiadó őszi megjelenésű könyveit mutatta be borítóval, fülszöveggel és megjelenési időponttal. Az első gondolatom az volt, hogy ezek aztán erőteljesek és gyönyörűek. Utána persze elolvastam amit csak lehetett, és majdnem minden könyvet feltettem a kívánságlistámra. Így került hát a polcomra nem sokkal később a Tisztítótűz.
Ahogy egy kedves ismerősöm helyesen meg is jegyezte: olyan, mintha két különböző könyv fülszövege került volna egymás alá. Ez az elképesztően 'beteg' ötlet volt az, ami miatt végül ilyen gyorsan a kezembe vettem. A sok szabvány könyv után érdekelt, mi lehet egy ilyen kettős történetszálon futó könyvnek a célja, és a mondanivalója. Csak zárójelben jegyezném meg, fogalmam sincs, hogy a kiadó munkatársai mégis mi alapján választották ki ezt a művet, hiszen ugyan sorozat, de a második része csak jövőre fog megjelenni, külföldön nem aratott óriási sikert - alig véleményezte valaki -, és a borító is teljesen átlagos. Ehhez képest a magyar munkatársak kitettek magukért - bár sajnos a megérdemelt siker elmaradt. És ez zavar engem. Ezért írom most ezt - szeretnélek meggyőzni titeket, mert sajnálnám, ha kimaradnátok ebből az élményből, nem jutna el hozzátok a történet tanulsága.
A jelenben Inés százados éppen három tűzeset kapcsán nyomoz, ami Orleáns nem is annyira pici városában történt. A nő magát nem kímélve próbál rájönni a gyújtogatás okára, a tettesek személyére, és a legújabb esetben felfedezett felismerhetetlenségig összeégett test régi lakójának kilétére. A krimi része adja meg a történet sóját-borsát, a könyv belátást enged többek között a mai nyomozás menetébe, megmutatja ezeknek a nyomozóknak a fáradhatatlan és nem lankadó lelkesedését, kitartását, a politikusok kegyetlen világát és az emberek görcsös kapaszkodását a hitbe - bár már nem vallási jelleggel, inkább gyakorlatiasabb kérdésekben, amilyen a bőrszínek megkülönböztető szerepe. Manipulatív jellemeket ismerünk meg, akik mint olvasót is meg tudnak téveszteni, pedig nekünk TUDNUNK KÉNE átlátni rajtuk - mégsem sikerül.
A múltban Jeanne D'arc történetébe nyerünk betekintést nem is akárhogyan, hanem egy ellenséges kém szemén keresztül. A férfi az angol régens egyik legjobb esélye a győzelemre, és ki is használja rendesen: a feladata a Szűz tönkretétele, és teljes megsemmisítése. Az útja közben szembesül azzal, hogy a Szűz nem az, akinek mondja magát, valami furcsa okból kifolyólag mégsem szeretné a vesztét okozni. Közben megy az ármánykodás a háttérben, az angolok a lány halálát akarják, és el is fogják Tomas minden erőlködése ellenére.
Sok jó dolgot tudnék kiemelni, például a múltban a szereplők olyan emberinek tűnnek, hogy közel érezzük magunkhoz őket. Sok író alakítja elérhetetlenné a szereplőit, ilyenkor olyan érzésünk támad, mintha nekik mindig lennének terveik, tudnák, hogy mi a helyes, és mit kell tenni, és mivel mi nem ilyenek vagyunk, meseszerűek lesznek ezáltal. Itt ennek az ellenkezője valósul meg: teljesen elérhető, mégis határozott egyéniségeket kapunk, akik tudják, hogy mit miért tesznek, van logikus és megközelíthető magyarázatuk arra, hogy miért éppen ott, akkor és mi okból vannak ott, de ennek ellenére néha csak sodródnak az árral, hiszen nem tudják előre a sorsukat.
Igaz, hogy egy összeesküvés-elméletre épült a történelmi vonal, de még akkor is sokat tanulhatunk belőle, ha nem is így történt ez meg majd' hatszáz évvel ezelőtt. A két történet összefonódása pedig külön kuriózum volt: kiegészítették és magyarázták egymást, más színben tüntettek fel eseményeket annak ellenére, hogy nem félúton értek össze, hanem az egyik a másik előzménye volt.
A múltban Jeanne D'arc történetébe nyerünk betekintést nem is akárhogyan, hanem egy ellenséges kém szemén keresztül. A férfi az angol régens egyik legjobb esélye a győzelemre, és ki is használja rendesen: a feladata a Szűz tönkretétele, és teljes megsemmisítése. Az útja közben szembesül azzal, hogy a Szűz nem az, akinek mondja magát, valami furcsa okból kifolyólag mégsem szeretné a vesztét okozni. Közben megy az ármánykodás a háttérben, az angolok a lány halálát akarják, és el is fogják Tomas minden erőlködése ellenére.
Sok jó dolgot tudnék kiemelni, például a múltban a szereplők olyan emberinek tűnnek, hogy közel érezzük magunkhoz őket. Sok író alakítja elérhetetlenné a szereplőit, ilyenkor olyan érzésünk támad, mintha nekik mindig lennének terveik, tudnák, hogy mi a helyes, és mit kell tenni, és mivel mi nem ilyenek vagyunk, meseszerűek lesznek ezáltal. Itt ennek az ellenkezője valósul meg: teljesen elérhető, mégis határozott egyéniségeket kapunk, akik tudják, hogy mit miért tesznek, van logikus és megközelíthető magyarázatuk arra, hogy miért éppen ott, akkor és mi okból vannak ott, de ennek ellenére néha csak sodródnak az árral, hiszen nem tudják előre a sorsukat.
Igaz, hogy egy összeesküvés-elméletre épült a történelmi vonal, de még akkor is sokat tanulhatunk belőle, ha nem is így történt ez meg majd' hatszáz évvel ezelőtt. A két történet összefonódása pedig külön kuriózum volt: kiegészítették és magyarázták egymást, más színben tüntettek fel eseményeket annak ellenére, hogy nem félúton értek össze, hanem az egyik a másik előzménye volt.
Az egyetlen dolog, amit így a folytatás előtt hibaként élek meg, Inés hirtelen jött szerelmi szála, ugyanis ebben a kötetben semmilyen indok, vagy logikus magyarázat nem követelte meg ezt a fellángolást. Talán Luke ellenpólusa lehet a nő és tettei, de nekem ez itt kicsit kétségbeesett húzásnak tűnt. Mintha azért tette volna bele, hogy ne mondhassa senki, hogy nem volt a könyvben egy beteljesült szerelem sem.
Legrosszabb karakter: Patrice
Legjobb a könyvben: a múlt és a jelen magyarázata, a gondos kutatással végzett órák eredménye (mint az akkori éhezése a nőknek az istenfélelem miatt)
Legrosszabb a könyvben: a csontok vége
Mennyire ajánlom? 5/5
Borító: 5/5
Cím: 5/5
Az egész: 5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése