Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 380 oldal
Sorozat: Hopeless
Előzmény: Hopeless
Vég: lezárt
Happy end? Igen.
Műfaj: NA

A könyv Dean Holder (Dean. Holder. Nem tudom, melyik nevén illessem?) szemszögéből meséli el az eseményeket, Hope-hoz fűződő rendíthetetlen kapcsolatát, az első tragédiát, amikor elveszítette őt, és a másodikat, amikor elveszítette Less-t. Így lett ő teljes egészében a Hopeless Boy.
Miután megismertük nagyjából a múltját, ami egyszerre borzalmas és mégis tökéletes, eljutunk a Hopeless cselekményéig is, amit viszont szintén képes volt úgy tálalni az írónő, hogy sokszor azt sem tudtam, ez melyik jelenet volt eredetileg, mivel Holder teljesen máshogy látja a valóságot, mint Hope. Holder nekem sokkal kedvesebb volt, mint Sky, amin talán a levelek is sokat segítettek. Holder tudta, mit akar, hogyan, és valahogy sikerült azt csinálnia, amivel végül minden oké lett. Több, mint oké.
A karakterek közül Less nagyon tetszett, és ezért külön piros pont Hoovernek, mert annak ellenére, hogy egy halott lányról van szó, mégis kidolgozta a jellemét, nem zárta le annyival a témát, hogy szép volt a mosolya, SPOILER megerőszakolta Hope beteg apja SPOILER VÉGE, és a végén begyógyszerezte magát, majd elment az árnyékvilágba. Szívfacsaró és fájdalmasan szép volt a jelleme, be akartam nyúlni a lapok közé, visszaforgatni az időt, és elmondani neki, hogy minden rendben van. Nem kell megölnöd magad. Sajnos ezt nem tehettem, de igazán tisztelem az írónőt azért, mert úgy tűnik, tényleg komolyan átgondolta a legapróbb részletekig a történetét. Nem voltak elvarratlan szálak, minden összeért, és Holder jelleme és tettei ugyancsak értelmet nyertek, ami a Hopelessben nem volt teljesen így.
A másik kedvencem Daniel volt, és a Breckin-el közös találkozások, mindkét srácot megkedveltem, Daniel annyira egyedi és bohó, mégis felelősségteljes és jó barát. A Hamupipőkés pillanatok miatt pedig nyugodtan jelentem ki, az ő könyvét sokkal jobban várom, mint az eddigieket.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése