Időtartam: 113 perc
Megjelenés: 2014
Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.
A könyvet már egy éve, hogy elolvastam. Rengeteg jó kritikát hallottam róla és úgy döntöttem, ideje betántorognom a könyvesboltba, hogy magaménak tudhassam. A döntésemet egyáltalán nem bántam meg. Már akkor magával ragadott tisztásbeliek élete. Imádtam a könyvet, amit ma már a kedvenceim közé sorolhatok.
Éppen ezért, amikor hallottam, hogy filmet készítenek minden idők legjobb könyvéből, kissé nyugtalan voltam. Nem tudtam, hogy mit várjak a rendezőtől, de azért reménykedtem, hogy nem rontja el teljesen. Később kiderült, hogy a főszerepet Dylan O’Brien - a kedvenc színészeim egyike - kapja, ami azért jobban meghozta a kedvem a filmhez. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon hogy fogják megvalósítani azokat a jeleneteket, amelyek leginkább tetszettek a könyvben. Illetve az is érdekelt, hogy mi az, amit esetlegesen kihagynak - mert ugyebár nem lehet mindent belesűríteni ebbe a 113 percbe.
A történet központjában egy Thomas nevű fiú áll, aki megérkezik a rejtélyes tisztásra 60 másik fiú közé és a nevén kívül semmi másra nem emlékszik. A különleges ebben a fiúban az, hogy ő kíváncsi - nem úgy, mint a többiek. Érdekli mi van a tisztáson túl, az útvesztőben. Tudni akarja, hogy hogyan juthatnának ki mindannyian. A rejtélyes lány, Teresa megjelenésével minden a feje tetejére áll és természetesen mindenki a lányt és Thomas-t okolja ezért.
Ha egyetlen egy szóval kellenes jellemeznem a filmet, azt mondanám elgondolkodtató. Hogy miért? Mert valójában rengeteg kérdést hagyott számomra maga után. Biztos vagyok benne, hogy akik olvasták a könyvet, vagy legalább megnézték a filmet, hasonlóan éreznek. Ha találkozhatnék személyesen az íróval (mármint a könyv írójával), James Dashner-rel, biztos, hogy tömérdek kérdésem lenne hozzá. Biztosra veszem, hogy ilyesmi a közeljövőben nem fog történni senkivel. Nem a vírusra és a bolygó pusztulására gondolok, de kissé szürreális, hogy fiatal gyerekekkel kísérletezzenek, csakis azért, mert ők meg tudják menteni a Földet. Viszont ahhoz, hogy ezt egy könyv formájában meg tudja írni valaki, hatalmas kreativitás kell és ez az, amiért James Dashner brilliáns író. De kicsit eltértünk a tárgytól.
Az útvesztő egy borzasztóan elgondolkodtató film (és persze könyv). Talán ez az, amiért a könyvbe is belekezdtem, mert kellett valami új az életembe. Valami, ami nem szokványos.
A film elején le voltam nyűgözve az effektektől és a színészgárdától. Természetesen nem tudtam nagyon azon izgulni, hogy mi lesz a film vége - ahogy általában tenni szoktam -, mert már tudtam előre. Azonban éppen ezért nagyobb hangsúlyt tudtam abba fektetni, hogy megfigyeljem a színészek ügyes játékát, a monumentális labirintust, a véres és akciódús jeleneteket.
A színészek játékával alapjában véve elégedett voltam, a szereplők szinte mind hasonlítottak az általam elképzelt karakterekre.
Az egyetlen negatívum a filmmel kapcsolatban, ami felmerült bennem, az a rengeteg változtatás a papírverzióhoz képest.
Azt persze képes vagyok elfogadni és feldolgozni, hogy nem kerülhet bele minden a filmbe, de az zavart, hogy meg is változtatták néhány helyen az eseményeket. Nem tudok elmenni amellett szó nélkül, hogy az, akit a végén - amikor a kapu már nem záródott be - elvittek a siratók, Alby volt. Legalább is a film szerint. Számomra tisztább úgy a helyzet, ahogy a könyvben van megírva - amikor is Gally az, akit magukkal visznek és akit az akkor még életben lévő alkotók utasítanak Chuck megölésére. De ez még a kisebb problémám. Számomra elég fontos információ, mikor a könyv alapján megtudjuk, hogy Teresa és Thomas között egyfajta telepátia van, illetve tudnak egymással gondolatban is kommunikálni. Ezt a lényegi információt kihagyták a történetből és ez zavar.
Dylan O’Brien, Kaya Scodelario, Will Poulter és Thomas Brodie-Sangster mind hatalmasat alakítottak, nem beszélve a mellékszereplőkről. Én nem értek a színészkedéshez, így nem tudom megmondani ki volt jó és ki nem, de nekem összességében tetszett. Véleményem szerint mindenkire illett az a szerep, amit kiadtak neki. Wes Ball-nak pedig köszönjük szépen, hogy megfilmesített egy ilyen fantasztikus remekművet.
Értékelésem: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése