2017. január 4., szerda

Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mailcím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.

Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal.
Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú koncertjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, de fellobbanhat újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a megbántott érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?




Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 120 oldal
Sorozat: Milyen is a boldogság?
Előzmény: Milyen is a boldogság?
Műfaj: YA

Jennifer E. Smith egyike a kedvenc íróimnak annak ellenére is, hogy nem abban a műfajban szokott alkotni, amit a zsáneremnek neveznék. Hogy miért? Annyira mesterien közvetíti az érzéseket, hogy szó szerint érzem őket. Nem tudom hogy tudnám érthetően elmagyarázni. Talán újraélem a hasonló élményeimet, amikor a megfoghatatlan érzéseket mégis teljesen érthetően írja le? Nem tudom, talán nem is fontos, végül is nem én végeztem a témakörből Skóciában egyetemet. A lényeg, hogy a közvetlenségét példátlannak találom a következetességével együtt.
Valami igazán 'jó cuccal' szerettem volna kezdeni az évet, így döntöttem emellett a kis 120 oldalas novella mellett. (Jól tettem.)

Ellie és Graham története nem itt kezdődik, a sorozat első része a Milyen is a boldogság? címet viselő kötet az, amiben megismerhetjük a történetüket - aki azt nem olvasta, semmiképp nem ajánlom a folytatást, hiszen ez nagyjából a kiegészítése, anélkül is érthető, de olyan ábrándokat rombol le, amikre nem is gondolnánk az első részben.

Ellie elsőéves a Harvardon - álmai egyetemén, és már egy éve, két hónapja és huszonegy napja nem látta Grahamet, akivel a kezdeti levelezés többé már nem vált be, és szépen lassan elhidegültek egymástól (mert beijedtek), azonban egyikük sem érezte befejezettnek a kapcsolatot. Mintha egy kilenc hónapos csendkirályt játszottak volna. És akkor megjelenik Ellie a szobatársával és annak barátnőivel, előreráncigálják őt, hogy lássák a felvonuló sztárokat a legújabb premieren - ami épp annak a filmnek a bemutatója amit Ellie poros kisvárosában forgattak -, és Graham egyik menedzsere rögtön észreveszi, nem ereszti és jegyet ad nekik. Itt kezdődik ez a kis boldogságbuborék, ami megint csak Ellie és Graham körül terem, és nem ér véget egészen a film végéig, amikor is mindenkinek vissza kell térnie a saját szerepébe. Tele van kedves belsős poénokkal, amiket csak ők (és az olvasó) érthet, mint amilyen ez is:

"– Harci arcot fel! – mondta kis mosollyal.
A fiú elnevette magát.
– Szörnyeteget teremtettem!"

Egész könyv alatt reménykedtem abban, hogy Graham felvállalja Elliet és Ellie is elfogadja az ezzel járó összes zűrt és végre, VÉGRE együtt lesznek, azt viszont nem árulom el, hogy megvalósultak-e az álmaim.

Be kell vallanom, nem sokat változtak az évek alatt, és ugyanolyan aranyosak, mint az elején. azonban időközben mindketten sokkal sikeresebbek lettek, és közelebb kerültek az álmaik megvalósításához.

Kedvelem Ms Smith-ben, hogy minden könyve teljesen reális, még akkor is, ha egyik sem kiemelkedően egyedi vagy újat mondó történet. Az ő esetében a különlegessége teljes mértékben a csak rá jellemző írásmódja.

Aki egy rövid kikapcsolódásra vágyik ugorjon neki nyugodtan ennek a könyvnek - én talán egy óra alatt a végére értem. Még elalvás előtt is belefér, ha valakinek egy kis kedvességre és boldogságra lenne szüksége egy kimerítő nap után.

Kedvenc karakter: Ellie
Legjobb a könyvben: a pados jelenet
Legrosszabb a könyvben: Graham válasza a közönség előtt
Utolsó mondat:
"Te. Te vagy nekem a boldogság."
Az egész: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése