Naomi Novik: Rengeteg

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” - Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője.

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” - Lev Grossman, A varázslók szerzője.

Oldalak száma: 488
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: GABO

Olvasási idő:
2016. december 12., 16:30 → 2016. december 19., 22:09

  

A fülszöveg egy varázslatos világot ismertet meg velünk, mely szerint egy mágus, akit sokan csak Sárkányként ismernek - és kinek valódi neve Szarkan - tíz évente elrabol egy lányt, rendszerint mindig a legszebbet és legtehetségesebbet, majd az idő elteltével szabadon engedi őket, hogy újat válasszon. A völgy lakói számára rejtély, hogy miért történik mindez, és mi a célja a varázslónak a lányokkal. Mindössze azt tudják, hogy a tornyot megjárt nők egytől egyik magabiztosan, tökéletesen térnek vissza, és eszük ágában sincs régi otthonukban maradni. Elvágynak a völgyből, mint korábban soha.
A főhősnőnk Agnyeska egy hétköznapi lány, aki nem nem kimagasló semmiben, nem ad a külsőségekre, boldog eddigi életében. Pusztán egy dolog nyomja a lelkét, mégpedig az, hogy a falu lakói Kasját, a legjobb barátnőjét tartják az esélyesnek a sárkány következő választásakor. A fülszövegből is látszik azonban, hogy nem az lesz a kiválasztott, akire gondolnánk, vagyis pontosan akire a falubeliek gondolnának.

❝Sem a kőépület, sem a napsütés nem jelentett semmit. A Rengeteg szemmel tartott minket. A Rengeteg ott volt.❞

Az a fajta regény ez, amit az ember az évek során később is szívesen elővesz és újraolvas. Igazán meseszerű történet, amely lebilincsel minden olvasót. Vagy legalább is a legtöbbet.
Tanulságos történet mind a felnőtteknek, mind a fiataloknak. Én úgy vélem a mese nem korosztálytól függ, így ez a könyv sem. Ugyan úgy élvezheti a téma bármilyen kedvelője, fiúk és lányok is. Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a könyvet.

Természetesen megvoltak a maga hibái. Mindez talán a hosszúságának tudható be a leginkább, ami elsőre engem is megrémisztett.
A könyv elejét végigszárnyaltam, ahogy a végét is, de valahogy a könyv közepén olyan 70-80 oldalra elvesztem és már nagyon szerettem volna, ha a végére érünk a történetnek. Azonban, amikor már ezen is átestem és újra nekiestem a történetnek, újra magába szippantott a világ és olyan volt, mintha az a néhány oldal meg sem történt volna.
Összességében nézve borzasztóan elégedett voltam ezzel a könyvvel. Talán voltak mélypontjai, de az elejének és a végének betudhatóan igazán remek történetté nőtte ki magát a Rengeteg. A lezárással borzasztóan elégedett voltam, ahogy magával a világ kialakításával.

❝Förtelmesebb dolgok vannak ott, mint a szörnyek: valami, ami szörnyeket teremt.❞

A karakterek megformálásával is maximálisan meg voltam elégedve. Egy ilyen világban mindenképp szükségesek az egyéniségek, a különféle embertípusok és a jók és rosszak között jól átlátható különbség. Mindezt Naomi Novik remekül megoldotta.
Az én kedvenc szereplőm egyértelműen a Sárkány, avagy Szarkan volt. Ő az a misztikus szereplője a könyvnek, akit a mai napig nem tudtam teljesen megfejteni. Eléggé összetett karakter, ami betudható a százakárhány megélt életévének is. Tapasztalt, sármos, rejtélyes és tud varázsolni. Kell ennél több? Ami pedig a közte és Agnyeska között kialakult dinamikát (nevezzük így) illeti, az fantasztikus volt. De ebbe inkább nem mennék bele. Jobb, ha ezt az olvasó magának tapasztalja meg.
És ha már szó esett Agnyeskáról, akkor beszéljünk is főszereplőnkről. Miután a könyv az ő szemszögén át íródott, egyértelműen ő az, akiről a legtöbbet megtudhatunk. Egy igazán bátor, vakmerő leányzó, aki úgy virágzott ki a regény során, mint egy csodálatos rózsa. Igazi jellemfejlődésen megy át ezen a 488 oldalon, amit öröm volt "nézni".

A mellékszereplők között megtalálható számos másik karakter is. Mint például a már említett Kasja, Agnyeska legjobb barátnője és Marek herceg, kinek minden vágya, hogy a saját tőrjébe rohanjon bele.
Persze még sok más színfoltja van a történetnek, de ha elárulnám kik ők, azzal lelőném a történet poénját is. Márpedig úgy érzem jobb a regénynek tiszta fejjel, elvárások nélkül, tudatlanul nekiállni.

❝Utáltam őt, de soha nem tettem volna neki szemrehányást, ahogy egy villámot sem vontam volna felelősségre azért, mert belecsapott a házunkba. Ő nem személy volt, hanem egy úr, egy mágus, egy teljesen más síkról származó, különös teremtmény, éppoly elérhetetlen, mint a viharok vagy a járványok.❞

Mindent összevetve ez számomra egy feledhetetlen regény volt, ami megmozgatta a fantáziámat, és elkalauzolt egy olyan mesébe, ahol a természet és az emberiség közötti ellentét kérdésével foglalkozhattunk, de legfőképpen megmelengette a szíevemet. Rejtélyes volt, hátborzongató, ugyanakkor volt benne egy csepp romantika, érzelem és jellemfejlődés is.
Szeretnék úgy visszanézni erre a regényre, mint egy hihetetlenmód jóleső történet, egy olyan világképpel, amiben az ember szívesen elveszne. Mindenképpen olyan könyv ez, amelyben egy forró nyári napon vagy akár a téli fagytól elmenekülve szívesen elvesz az ember.

A Rengeteg nem fogja megújítani a zsánert, viszont üde színfoltot jelent a sorra megjelenő ifjúsági fantasyk között. Magával ragadó története és hangulata miatt remek kikapcsolódást jelent azoknak, akik szeretnének visszatérni egy kicsit gyerekkoruk meséi közé, de elegük van a rózsaszín történetekből, és azok is elégedettek lehetnek, akik egy kicsit mélyebben elgondolkodnának a mesék keletkezésén, vagy azon, hogy mi indítja az embereket arra, hogy szinte tudatosan ne vegyenek tudomást arról, hogy mi történik körülöttük.