James Dashner: Tűzpróba

Az Útvesztő-sorozat második kötete. 

Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza agyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Oldalak száma: 416

Kiadó: Cartaphilus Kiadói KFT.

Megjelenés éve: 2014

A történet ugyanott folytatódik, ahol abbahagytuk. A tisztársok kimenekültek az útvesztő fogságából, ételt kaptak és elszállásolták őket. Azonban hamar rá kell ébredniük, hogy még közel sem értek véget a megpróbáltatásaik. 

Furcsábbnál furcsább dolgok történnek velük, kezdve Teresa rejtélyes eltűnésével és egy Aris nevezetű fiú megjelenésével. Hőseink számára itt még nem ér véget a megdöbbenések sorozata, de erről nem szeretnék szót ejteni, mert nem is tudnék spoilermentesen. Engem - személy szerint - megdöbbentett néhány fordulat. 

Egy - az olvasók számára eddig még nem tiszta - célból Thomas és barátai egy hatalmas sivatagban találják magukat. Se állatok, se növények, se víz, se étel. Semmi más, csak a tűző napsütés.

Ezt a megmérettetést a patkányképű úriember - aki közli velük a próba menetét - Tűzpróbának nevezi. A tisztársakat megfertőzték egy úgynevezett Kitörés nevezetű vírussal, hogy ezzel sarkallják őket a feladatuk mielőbbi teljesítésére. A megmérettetés célja, hogy minnél többen elérjenek a megadott időn (2 hét) belül a kijelölt állomásra, azaz a biztonságos menedékhez.

--------------------------------------------------

A könyv igazából már hónapok óta a polcomon áll. Amint megjelent magyarul, már szaladtam is a könyvesboltba, hogy a sajátomnak tudhassam. Azonban nem tudtam nekiállni az olvasásnak. Féltem, hogy Dashner elrontotta a második kötetet és reméltem, hogy azzal, hogy halogatom az olvasást, majd jobb lesz.

Az Útvesztőért valósággal oda meg vissza voltam, de nem csalódtam a második részben sem. Sőt, esküszöm jobban tetszett.

Az első részt borzasztóan nehéz űberelni, James Dashner azonban megpórbálkozott vele. És milyen jól tette! Őszintén megvallva az egész könyv egy bökött nagy hülyeség, ami azonban a végén egy szinte kerek történetté fejlődte ki magát. Furcsa az egész, ami talán fel sem tűnik az embernek olvasás közben, csak ha tényleg, komolyan elgondolkodik rajta.

Ráadásul az író komoly tévutakra viszi a szereplőket. Olyan szinten, hogy az olvasó a könyv olvasása közben nem tudja, hogy kinek higgyen és kinek ne, illetve hogy mégis kinek az oldalán álljon. A könyv valójában egy hatalmas érzelmi hullámvasút volt, ezer meg egy elgondolkodtató csavarral.

A szereplők, ó a szereplők. A könyv végére eljutottam odáig, hogy akárkire gondolok is a szereplők közül, egy hatalmas kérdőjel rajzolódik ki az agyamban. Sokmindenkiről, akiről az első kötetben azt hittem jófiú, kiderült, hogy talán mégsem az.

*SPOILER*

Teresa hatalmas pálfordulását sem értettem, annak ellenére sem, hogy a végén kiderült miért tette, amit tett. Valójában sikerült ugyanúgy meggyűlölnöm őt, ahogy Thomas is tette.
Na és Minho? Olyan szinten elszállt attól, hogy ő lett a kinevezett vezér, hogy én csak néztem. Eddig imádtam a karakterét! A beszólásaiért természetesen még mindig oda meg vissza vagyok, de mi volt az, amit leművelt? Ő volt az a félős nyúl, aki elmenekült az útvesztőben, amíg Thomas harcolt és most ő a vezető? MI VAN? Mégis azt kell mondjam, hogy szerettem a Newt-tal és Thomas-szal való civakodásaikat. Ezért is ő az egyik kedvenc szereplőm. Brendát őszintén megkedveltem. Van vele valami nagyon furcsa megérzésem - ami még inkább nőtt a könyv végén történt incidens után, de ettől függetlenül szimpatikus.

A többiekről is tudnék még órákat regélni, de azt hiszem ők hárman voltak azok, akik hatalmas meghökkenést vagy valamilyen mély benyomást tettek rám.

*SPOILER VÉGE*

A borítóval ebben az esetben tökéletesen meg voltam elégedve. Azt a képet mutatja, ami az én fejemben is kirajzolódott, amikor magam elé képzeltem a társaságot, ahogy a sivatagban menetel. 

--------------------------------------------------

Borító: 5/4.5

Történet: 5/5

Írói kivitelezés: 5/4

Íme néhány kedvcsináló idézet a könyvhöz:

• "– Egészen biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerültünk. Azt mindig is tudtam, hogy te, Minho ott fogod végezni, de rólam nem volt szó."

• "– Mi volt az a bökött dolog? – mormolta Minho. […]
  - Varázstakony, ami megeszi az emberek fejét, rohadtul az volt.”

• "Kirázta a lepedőjét, aztán magára húzta, szorosan az arca köré tekerte és megkötötte az álla alatt, mint egy nénike a fejkendőjét.
  – Na, hogy nézek ki?
  – Te vagy a legrondább bökött csaj, akit valaha láttam – válaszolta Minho. – Hálás köszönetet rebeghetsz az égieknek, hogy pasinak születtél. – Köcce.”

• "– Fogd be, bökött! – válaszolt Minho. – Keményebb vagyok, mint a szikla. Kétszer ekkora fájdalmak mellett is képes lennék szétrúgni a pónikedvelő seggedet.
  Thomas megvonta a vállát. – Én tényleg szeretem a pónikat, De szívesen fölfalnék most egyet!- mondta korgó, követelőző gyomorral.”

• ”- Ő az új barátnőd? Megmondalak Teresának! - Azzal magában vigyorogva otthagyta.”

• "– Nem? Mindkét kérdésemre nem a válaszod?
  – Igen. Úgy értem, nem. Úgy értem… igen, mindkét kérdésre nem a válaszom.”

• “– Minek fáradsz a kérdezősködéssel, tesó? Soha semminek nem volt értelme, már kezdetbe sem, és valószínűleg később sem lesz.”