2015. március 11., szerda

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedék szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkzás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakító erők között.

Oldalak száma: 296
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2014



Történetünk főhőse a tizenéves Lake, aki apja halála után édesanyjával és öccsével Texasba költözik. A lány még nem tette túl magát a történteken; épp próbálja feldolgozni mindazt amit átélt, amikor találkozik a megkapó, 21 éves szomszéd sráccal, Will-el, aki mindennek ellenére kemény terhet cipel; szülei halála óta egyedül neveli kisöccsét, Caulder-t. A két fiatal hamar beleszeret egymásba, de valami természetesen közbeszól. 


Egy újabb könyv, aminek az olvasásának félve álltam neki. Rengeteget hallottam róla; hideget is, meleget is, de gondoltam, miért is ne hagynám ki? Hát egyáltalán nem bántam meg, hogy belekezdtem.

Sajnos az a fajta ember vagyok, akinek muszáj belekukkantania a könyv utolsó bekezdésébe, mert nem bírja ki. Tudom, hogy nem szabadna, de muszáj volt. De tudjátok mit? Akkor sem bántam meg. Tudtam, hogy mi lesz az a hatalmas csattanó, amire számítanom kell és azt is tudtam, hogy nem fog meglepni, de nem izgatott. Kicsit sem. Mert a könyv érdekesnek ígérkezett, de még mennyire hogy annak! Különleges volt és igazán jót tett a lelkemnek, hogy elolvashattam. Ugyanis rengeteg mindent tanít, elmond és megmutat. Az a regény, amit én első hallásra egy újabb divatkönyvként ítéltem meg, messze felülmúlta az elvárásaimat. Ez hatalmas örömmel tölt el.
A Slammed tipikusan az a sztori, amin a befejezés után is rágódni fogsz. Van mondanivalója, néhány komoly témát boncolgat és egy olyan érzelmi hullámvasútra szállsz fel az olvasása közben, ahonnan nincs leszállás.
A karakterek emberközeliek, barátságosak és kedvelhetőek. És ami számomra a legfontosabb; a történetben szerepet kap a slam, a költészet. Véleményem szerint ezért is egyedi és jól megírt a regény.

Nem szeretek spoilereket közölni egy-egy könyvkritikában - tényleg nem -, de most nem tudom megállni, úgyhogy VIGYÁZAT, SPOILER VESZÉLY!


Természetesen ennek a regénynek is voltak hibái, mint a legtöbbnek. El is mondom azt, ami nekem szembetűnő volt.


Ugyebár a regény eleje arra épül, hogy Will és Lake miért is nem jöhetnek össze. Ugyanis kiderül, hogy Will tanárként dolgozik ugyanabban az iskolában, ahová Lake jár iskolába. És hogy ez miért gáz? Mert az írónő tisztán és világosan elmondja a regény elején, hogy rengeteg iskola található a városban. Nem lehetne egyszerűen megoldani úgy, hogy Lake elmegy egy másik iskolába és együtt maradhatnak? Hát dehogynem. Persze Will akkor is tanár marad, de másik iskolában könyörgöm. 
Layken akkor költözött oda, nem ismert ott senkit, úgyhogy Colleen Hoover arra sem foghatja ezt a baklövését, hogy főhősünk a barátaival szeretett volna maradni, mert ugyanmár; akkor még nem is voltak neki.
De igazából el tudok siklani efelett a tény felett, mert a regény valóban nagyszerűen volt felépítve. 
Már akkor őszintén megtetszett, amikor kiderült, hogy Will imádja a költészetet. Végre egy srác, akit a versek érdekelnek és nem egy nagyszájú piperkőc, akit a nagyszerű főhősnő majd megváltoztat.
Willnek megvoltak a maga bajai, bőven akadtak neki belőle, de azért Lake sem panaszkodhat. Az apja meghalt és neki kellett erősnek lenni a családban, ha már az édesanyja és a testvére nem tudott annak mutatkozni.
Aztán jött a rák. Mikor kitudódott, hogy Lake édesanyja súlyos tüdőrákban szenved. Tökéletes volt. Át tudtam élni, amit Lake is. A lánynak borzasztó gyorsan fel kellett nőnie a feladathoz és ráeszmélt arra is, hogy ő az, akinek fel kell nevelnie az öccsét. Lake édesanyjának haláltusája pedig pazarul meg volt írva. 
Kissé rozoga volt az alaptalaj, amire Colleen építette a szerelmi szálat, de Julia rákja megmentette a történetet. És akármennyire is érzéketlenül hangzik ez most, nem szeretnék semmiféle rosszat mondani a rákról. 



Az hogy az írónő minden fejezet elejére az Avett Brothers zenéiből idézett, egy újabb plusz pont nálam. Különleges volt és megadta a kellő hangulatot a könyvhöz. Elmondta, hogy mire számíthatok egy-egy fejezetben és ez nagyon tetszett. Ötletes volt.



--------------------------------------------------

Borító: 5/4

Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/5




Íme néhány kedvcsináló idézet a könyvből:
  • ,,- Mióta vagytok együtt Gavinnel? - kérdezem.
    - Második óta. Elütöttem a kocsimmal. - feleli mosolyogva. - Szerelem volt első csattanásra."
  • ,,- Órákat töltök majd el vele, miközben lehet, hogy tényleg sorozatgyilkos.
    [...]
    - Így legalább biztosan lesz miről beszélgetnetek. Erre valók az első randik - nyugtat meg anya."
  • ,,- Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia mielőtt elkötelezné magát - vág bele. - Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz.
    [...]
    - Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa vajon jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad."
  • ,,- Kész vagy? - kiált át az útca túloldaláról.
    - Igen.
    - Akkor gyere.
    Nem mozdulok, Csak állok a felhajtón karba tett kézzel.
    - Mit művelsz? - kérdezi nevetve.
    - Azt ígérted, hogy fél nyolcra értem jössz - felelem. - Itt várok."
  • ,,- Mi az a slam? - kérdezem.
    - Költészet - feleli mosolyogva. - Ez az életem."
  • ,,- Egyébként semmi bajom a koránkeléssel - mondom. - Legalább is, ha már megittam a kávémat."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése