Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.
Oldalak száma: 320
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: SCOLAR KFT.
A történet a '80-as években játszódik és két olyan fiatal életét meséli el, akik valamilyen módon kilógnak kortársaik közül. Park a felettébb törékeny, nagyon vékony ázsiai kissrác, aki mindenekelőtt megpróbál láthatatlan lenni. Ellentétben Eleanorral, aki hatalmas hajzuhatagával, pár kilóval ducibb termetével és felettébb béna ruháival már első ránézésre felkelti az emberek figyelmét.
Mikor Eleanor tehetetlenségében nem tudja hová üljön a buszon, Park úgyszólván felajánlja a mellette lévő helyet neki. A két tinédzser heteken át utazik egymás mellett egy szót sem váltva a másikkal, azonban szépen-lassan elkezdenek beszélgetni egymással a közös képregényimádatuk gyanánt. Ezután persze jöhet a perzselő szerelem és a nem várt bonyodalmak.
Őszintén megmondom, hogy engem sem fogott meg elsőre sem a könyv fülszövege, sem azok, amiket már hallottam róla. Abban is biztos vagyok, hogy sokak érdeklődését nem keltette fel a könyv, pedig kár lenne bárkinek is kihagynia. Én i-m-á-d-t-a-m.
Hatalmas felüdülés volt végre egy olyan könyvet olvasni, ahol nem számított a külső. Végre kiléptünk az úgynevezett modellek világából és valósághű emberekkel ismerkedhettünk meg. Ebben a regényben nincs tökéletesség és ennyi bőven elég, hogy be is lopja magát az olvasó szívébe.
Az első szerelmet sosem felejtjük el. Mindegy mit teszünk, az mindenképp meghatározza az életünket. Ez az egyik legelső érzelem, ami felkavar minket, az első, ami fontos. Akár teljesen átalakíthatja gondolkodásmódunkat és a világról alkotott képünket. Arra késztet minket, hogy elhelyezzük magunkat valahol a világban és hogy jobban megismerjük önmagunkat. De ami a legfontosabb: tanulunk belőle. Teljesen mindegy, hogy milyen vége lett - akár rossz, akár jó -, mindig tanulunk belőle valamit. Valóban kevés embernek adatik meg, hogy az első szerelme legyen az utolsó is; talán ez az, ami még őrültebbé teszi az érzést.
Eleanor és Park szerelme számomra az egyik leggyönyörűbb könyves szerelem. Manapság két véglet jelenik meg a könyvespolcokon: az a történet, amiben főhőseink első látásra egymásba szeretnek és az a fajta sztori, amiben zsigeri gyűlölet alakul ki közöttük, azonban ez később átalakul szerelemmé. Itt viszont nem ez történt. Rainbow Rowell egy igazi, ízig-vérig tiszta, gyönyörű szerelemről ír.
Eleanor Douglas nem csinos, nem gyönyörű és egyáltalán nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Eleanor művészi - ahogy Park fogalmazna. Nemcsak, hogy ócska, de óriási ruhákba bújik, nem is beszélve a nyakkendőről, amit hol a hajába tesz, hol a csuklójára teker. Azonban lángoló vörös haja sem rejti el őt a beilleszkedés kedvéért. Külsejével vonzza a bajt, azonban van benne valami különleges, valami teljesen egyedi és utánozhatatlan.
Park Sheridan igyekszik a névtelenségbe süppedni a törékenységével és vékony termetével együtt. Nem is beszélve a tényről, hogy ázsiai.
Egyetlen ellenvetésem a könyvvel kapcsolatban csak a függővég. Hogy lehet így befejezettnek tudni egy könyvet? Hogy?
Természetesen értem miért így írta meg Rainbow Rowell a könyvet és egyértelműen jól csinálta, de akkor is.. Igazi hisztis kölyökként esedezem egy második kötetért.
Ez a könyv annyira jó, hogy nem bírtam betelni vele, függővé tett. Egy olyan történetet mutat be, amely fő témája a szerelem, de ennél sokkal többről szól. Ez a könyv több holmi tinédzser kölykök első fellángolásánál, több, mint az első szerelem. Egy romantikus elemekkel tarkított karakter-központú, őszinte elbeszélés.
--------------------------------------------------
Borító: 5/5
Történet: 5/5*
Írói kivitelezés: 5/5
Íme néhány kedvcsináló idézet a könyvből:
- ,,Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, teljesen élőt fogni.''
- ,,Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.''
- ,,Lehet, hogy nem a valódi lányokhoz vonzódom - gondolta akkoriban. Lehet, hogy valamiféle perverz képregény-szexuális vagyok.''
- ,,- Miért tetszem neked egyáltalán?
[...]
- Nem tetszel nekem - felelte. - Hanem szükségem van rád.'' - ,,- Eleanor - mondta, csak mert szerette kimondani -, miért tetszem neked?
[...]
- Nem tetszel nekem, Park. Azt.. hiszem én érted élek.'' - ,,- Utálok új embereket megismerni - suttogta Eleanor.
- Miért?
- Mert sosem tetszem nekik.'' - ,,Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.''
- ,,Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen imádta.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése