Egy excentrikus lány, egy idézet, egy rejtély.
Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat is elnyerő John Green azzal a ragyogyó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész generációját hozta lázba.
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Gabo Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
--------------------------------------------------
A történet lényegében arról szól, hogy Margo az éjszaka közepén beállít Quentinhez, hogy elrángassa őt egy bosszúhadjáratra az úgynevezett barátai ellen. A remek móka után a lány eltűnik, de kisebb nyomokat hagy Q-nak, aki a tőle telhető legnagyobb szorgalommal próbálja megfejteni azokat. Vajon sikerül neki? A történet elolvasása után megtudod.
John Green-t mindig is hatalmas írónak tartottam. Az Alaska nyomában, a Csillagainkban a hiba és a Katherine a köbön után, úgy döntöttem legújabb művébe is belekezdek.
A könyv olvasása során egy icipici csalódás ért. Talán az én elvárásaim voltak magasra téve az író neve hallatán, de tényleg nem az volt, amire számítottam. Hogy miért? Hát lássuk.
Adott nekünk Quentin, aki kispisis kora óta bele van zúgva a szomszéd lányba, Margo Roth Spiegelman-be. De nem is igazán a lány tetszik neki, hanem ahogy ő is elmondja, maga a lány népszerűsége és felsőbbrendűsége fogja meg. Mindig is jóban voltak, kölyökkorukban állandóan együtt játszottak, de az iskolában sosem tartozak ugyanabba a kasztba és közös barátaik sem voltak. Azt se mondhatjuk, hogy ismerte a valódi Margo-t. Képtelennek tartom, hogy tudva mindezt képes volt beleszeretni. Valójában úgy érzem, Quentin a lány idealizált változatába szeretett bele és nem másba. Kicsit szánalmasnak is érzem emiatt szegényt, mert az iskola utolsó heteit arra áldozta, hogy egy lányt kutasson fel, aki - *SPOILER ALERT* - nem is akarta, hogy megtalálják.
Ezt az időt nyugodtan tölthette volna a barátaival, elbúcsúzhatott volna az iskolatársaitól, de nem, ő inkább egy olyan lány után rohant, akit mindig is jobbra tartott magánál.
Aztán ott van maga Margo Roth Spiegelman (akinek olyan gyönyörűségesen szép neve van, hogy mindig a teljes nevén kell szólítani). A lány számomra is egy igazi rejtély, amit sosem fogok megfejteni. De nem is tudom, hogy akarom-e.
Senki sem tudja valójában kicsoda is ő és mégis fejvesztve keresik. Hogy miért? Talán mondhatnánk azt, hogy azért, mert a barátai, de ez sem lenne igaz. Mindenki olyan nagyra tartja őt, de valójában senki sem ismeri. Még a legjobb barátnője sem, nemhogy Quentin, akivel még csak meg sem közelítették a barátság fogalmát. Mert az, hogy jóban voltak és barátok voltak két külön fogalom. Ráadásul a tény, hogy a kb 300. oldalra kiderül, hogy - *SPOILER* - végig egy nyomorék kis fekete noteszbe írkált magának mindenféle gyermekded történeteket, kicsit kiakasztott.
De ne higgyétek, hogy nem tetszett a könyv, mert igenis tetszett. Alapjában véve egy remekül megírt sztoriról beszélhetünk. Habár néha John Green az olvasókkal is csak a bolondját járatta, összességében egy kerek történetet hozott össze, nem olyan tökéletes főszereplőkkel. Kicsit számomra a könyv vesztett értékéből a szereplők miatt, hiszen mégiscsak arra épült az egész, hogy Quentin megkeresi a lányt, akit mindig is szeretett. De mivel nem érzem, hogy igazán szerette volna - még akkor sem, mikor számára minden világos volt -, nem jött át az érzés sem.
--------------------------------------------------
Borító: 5/4
Történet: 5/4
Írói kivitelezés: 5/4
Néhány kedvcsináló idézet a könyvhöz:
- ,,Így végül képtelenség lett volna megmondani, hogy Margo Roth Spiegelman kövér vagy sovány, pontosan úgy, ahogy az ember nem tudná eldönteni, hogy az Eiffel-torony magányos, avagy sem. Margo szépsége a tökély egyfajta lezárt edénye volt - egyetlen repedés sem mutatkozott rajta, és összetörhetetlen volt.''
- ,,Jól látszik milyen hamis az egész. Még ahhoz sem elég szilárd, hogy műanyagból legyen. Ez egy papírváros.''
- ,,- Na és milyen volt a lábammal smárolni? - tudakolta Margo.- Elég jó - feleltem, ami igaz is volt.
- Ma reggel kifejezetten ezért borotváltam le a lábamat. Arra gondoltam: az ember sosem tudhatja, mikor esik neki valaki az alsó lábszárának, hogy kígyómérgezést szívjon ki belőle.'' - ,,Van itt valami, ami megakadályoz abban, hogy érdeklődést mutassak báli cipők iránt. Ezt a valamit úgy hívják, hogy pénisz.''
- ,,Komolyan mondom. Akkorák a golyóim, hogy már a McDonald'snál is a következő méretekben lehet sült krumplit venni: kicsi, közepes, nagy és Ben golyói.''
- ,,Mindannyiunknak megvolt a maga Margója.. és mindegyik Margó inkább volt tükör, mint ablak.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése