2015. április 26., vasárnap

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 

Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 

Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.


Oldalak száma: 299
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó Kft.


--------------------------------------------------

Bianca, a nagyszájú, makacs ámbár kedvelni való lány épp a barátnőit kíséri el bulizni, ahol szokás szerint ő a józan sofőr. Aztán odaül hozzá Wesley - a nőcsábász, nagyképű Wesley -, aki kinyögi neki, hogy ő a DUFF és a lánynak az a ''dolga'', hogy segítsen másoknak becserkészni a barátnőit. Miután rájön a szó jelentésére, leönti a srácot kólával és hazarohan. Azonban csak nem tudja kiverni a fejéből a szót. DUFF. A szüleivel sincs minden rendben és kezdi úgy érezni kicsúszik az élete a keze közül. Szeretne elmenekülni a problémái elől és egy olyan dolgot találni, ami elfeledtet vele minden rosszat. Ekkor jön kapóra Wesley, aki olyan számára mint a drog, csókjai mindent elfeledtetnek vele és Bianca hamar rá is kap a szerre. 


--------------------------------------------------

Mi is az a DUFF?

A Designated Ugly Fat Friend - szó szerint fordítva 'Ügyeletes Ronda Dagi Barát' - egy társaság azon tagja, aki a legkevésbé csinos a barátnőihez képest. Ha pedig egy Wesley-féle szoknyapecér odamegy és beszélget a DUFF-fal, akkor a csinos barátnők majd elolvadnak és a srác karjaiba omolnak. 
Szerintem mindenki életében előfordult már, hogy feltette magának a kérdést, hogy ő vajon kevesebb-e a barátaihoz képest. Bele lehet merülni a gondolatmenetbe, miszerint ki is a DUFF egy adott baráti társaságban és, hogy ez egyáltalán jelent-e bármit is. Bianca gondolatai csak ekörül jártak, az út pedig amit megtett ez idő alatt, lenyűgözően jó. A regény végére igazi fejlődésen ment át a lány, ami miatt hatalmasat ugrott a szememben. Szeretem látni, ahogy éretté válik egy könyvszereplő. Itt is ez történt.

Valóban rengeteg klisét tartalmaz a könyv. Nem egy történet szól arról, hogy a suli legnagyobb bikájáról kiderül, hogy talán nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát. Bianca problémái is nem egy általam olvasott regényben felbukkantak már, a mellékszereplők stílusáról nem is beszélve. De úgy érzem ez így van rendjén. Most az egyszer nem volt problémám a klisékkel. A szerző tökéletes humorral, megannyi tehetséggel használta fel ezeket és egy szerethető, poénokkal tarkított könyvet tárt az olvasók szeme elé.

A The Duff tényleg olyan, mint a híre. Szórakoztató, vicces, azonban elgondolkoztató is egyben. Nem beszélve arról, hogy Bianca milyen szerethető főszereplő a negativitásával és kissé szarkasztikus megjegyzéseivel együtt. Öröm volt elolvasni ezt a regényt.



--------------------------------------------------

Borító: 5/3

Történet: 5/4
Írói kivitelezés: 5/4


--------------------------------------------------

Néhány kedvcsináló idézet a könyvhöz:
  • ,,A szépség tényleg felületes dolog. Lehet, hogy Wesley Rush úgy néz ki, mint valami görög isten, de hogy a lelke olyan sötét és üres, mint az én ruhásszekrényem, az tuti.''
  • ,,Wesley Rush volt a legundorítóbb szoknyavadász playboy, aki valaha is átlépte a Hamilton High küszöbét. De tényleg elég jól nézett ki. Talán ha le lehetne halkítani és levágni a kezét, akkor talán – de csak talán – elviselhető lenne. Egyébként meg egy rohadék. Egy kangörcsös rohadék.''
  • ,,– Mondtam, hogy mindenben király vagyok – húzta az agyamat, miközben lerakta a PS3 kontrollerjét kettőnk közé a földre. – És ebbe a videojátékok is beletartoznak. 
    Wesley karaktere átvágott a képernyőn, majd valamiféle fura győzelmi táncot kezdett lejteni. 
    – Ez nem igazságos – motyogtam. – A te kardod nagyobb volt, mint az enyém. 
    – Az én kardom mindenkiénél nagyobb.''
  • ,,Büszkén vállalom, hogy utálom azokat a lányokat, akik azt mondják, beleszerettek valakibe azelőtt, hogy egyáltalán randiztak volna az illetővel.''
  • ,,Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni.''
  • ,,Wesley Rush nem fut a lányok után, de én most igenis futok utánad.''
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nessza véleménye:

A történet Biancáról szól, aki cinikusan éli tipikus utolsó évét a középiskolában: a két legjobb barátnője folyton elrángatja a Fészekbe, ahol ők jól érzik magukat, de Bianca közben csak szenved. Az apukája egy kedves ember, az anyukája pedig folyton utazik, és az önértékelésről írt könyvéről tart előadásokat országszerte.

Évek óta nem volt komoly kapcsolata, nem hisz a tinédzser szerelemben, és szinte megveti azokat, akik mégis 'élnek'. Odavan egy stréber osztálytársáért, és színötös. Izgalmas, nem igaz? De ekkor jön a fordulat: Wesley, az iskola ügyeletes hímringyója Duff-nak nevezi, ami nem jelent mást, mint hogy az adott baráti társaságban az az egyed a legkevésbé figyelemfelkeltő, ő rendelkezik a legkevésbé megnyerő külsővel, és ő a legunalmasabb. Hát a hősnőnk rögtön magára veszi az önértékelési problémáinak hatására, és el is kezd kialakulni az igazi alaphelyzet:

Van egy okos tini lányunk, aki nincs megelégedve magával, cinikus, nem akar szerelmes lenni, emellett vannak tervei, de azok között az általános elképzelések nem szerepelnek. Azonban, a szülei válnak, és mikor ezt megtudja az apuka, kiakad, amiből Biancának különböző problémái adódnak, de talál egy menedéket: Wesley Rush ölelő karjait, és bámulatos kockahasát. Közben visszatér az első nagy szerelme, és Toby is bekavar a képbe, sőt, még a legjobb barátnőitől is eltávolodik.

Bevallom őszintén, többet vártam ettől a könyvtől. Mindenki annyira szerette, sok jó értékelést kapott, én meg elolvastam, és meg kellett állapítanom, hogy többet sem fogom. Voltak benne egyedi ötletek, amik tetszettek, újak voltak, igazán maiak, és kellemesen üdítőek. Azt is elismerem, hogy ahhoz képest, hogy milyen fiatalon írta, nagyon jól van megírva, tényleg, olvastatta magát a történet. Csak sajnos mélységet nem láttam benne. Van egy lány, akit talán az Üvöltő szelek ihlettek meg, talán magától találta ki, de nem volt valami lenyűgöző. Számomra nem. Megint túl sokat vártam egy könyvtől, ami persze nem az írót, vagy a művet jellemzi, de sajnos el kell ismernem: tömény csalódás volt az egész, a jó gondolatok ellenére.

Azoknak ajánlanám. akiknek gondjai vannak, otthon, a barátaival, a szerelmével, esetleg annak hiányával, vagy akár csak saját magával is. Tud olyat mondani, ami megfog, és hasznos is lehet, egyszer mindenképp jó elfoglaltság.

Kedvenc karakter: Jessica
Legrosszabb karakter: Toby
Legjobb a könyvben: A Wesley-vel töltött utolsó éjszaka a telefonhívás előtt.
Legrosszabb a könyvben: Toby szerencsétlen próbálkozása, Bianca folyamatos menekülése
Borító: 5/4
Cím: 5/5
Az egész: 5/3.5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése