Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
--------------------------------------------------
Kacey szinte mindenkit elveszített, aki fontos volt számára. Ő is abban az autóban ült, amelyikben a legjobb barátnője, pasija és a szülei életüket vesztették. Kacey túlélte a tragédiát és élnie kell, hogy felnevelje kishúgát, Livie-t. Azonban az életben maradottaknak sosem könnyű, a lány poszttraumás stressz szindróma tüneteit hordozza magával. Mikor rájön arra, hogy nagybátyja fogdosta kishúgát, azonnal úgy dönt, el kell menekülniük onnan, hogy új életet kezdhessenek. Így hát Miamiba költöznek, egy kissé lepukkant társasházba, ahol össze is fut a rejtélyes 1D lakójával, Trent Emersonnal...
Mi is az a poszttraumás stressz szindróma?
A poszttraumás stressz szindróma beszédes elnevezés. Kialakulására azokban az esetekben lehet számítani, amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Korábban elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták. Ma már azonban tudjuk, hogy egy közeli barát vagy családtag halála, vagy súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás vagy erőszak is kiválthat hasonlót. Sőt a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják.
A szokásos New Adult kategóriából a könyvet a betegség hiteles bemutatása emelte ki. Itt tényleg súlya volt minden egyes érintésnek és gondolatnak. Hitelesnek tűnt, ahogy a szereplők a betegségről beszéltek és ahogy a főhősnő megbízkózott vele. Együtt éreztem Kacey-vel és tényleg megszerettem karakterét; olyannyira, hogy nem csak azt akartam túléljen, hanem azt is, hogy éljen, mert igazán megérdemelte volna. Kétségkívül egy szerethető karaktert alkotott K. A. Tucker, akit a hibáival együtt - vagy pontosan azért - kedvelhetnek meg az olvasók. Azonban nem Kacey volt az egyetlen, aki belopta magát a szívembe. Trent csodálatosan lavírozott a jó és rossz fiú szerepe között és nem csak a főhősnőt tartotta sakkban, hanem engem is.
Imádom a jól felépített mellékszereplőket. Hála az írónőnek meg is kaptam őket. A könyvben csupán olyan emberekkel ismerkedhettünk meg, akik tényleg okkal kerültek a történetbe és rendszeresen foglalkoztak is velük.
Livie egy imádnivaló kistestvér volt, nála jobbat keresve sem találnánk a Földön. Segítőkész, együtt érző és gondoskodó. Nagyon megszerettem őt és egyben sajnáltam is az őt is ért tragédiák miatt.
Ciklon a maga szőke hajzuhatagával, nagy melleivel az aprócska ruhájában, elsőre hasonló gondolatokat keltett bennem, mint Kacey-ben. Azonban ahogy a történet folytatódott, megismerhettük az igazi Ciklont (vagyis Nora-t) és a szívünkbe is zárhattuk őt. A kislánya, Mia pedig maga volt a megtestesült aranyosság.
*SPOILER ALERT*
Ha valaki még nem olvasta a Tíz apró lélegzetet, akkor jobb, ha ezt a bejegyzést nem is olvassa tovább, mert nem tudom elmondani a véleményemet a befejezésről, hogy ne mondjak el kisebb spoilereket.Úgy érzem K. A. Tucker kissé elsiette Trent titkának feltárását. Azonban valahogy végig sejtettem, hogy az ő autója az, ami a balesetet okozta. Ha valaki viszont valaki nem számított rá, valóban egy hatalmas WTF faktorral nézett szembe, ahogy Kacey is.
Mikor kiderült, hogy Trent.. Cole is poszttraumás stressz tüneteit hordozza magával, évekig követte a lányt, boldoggá akarta tenni őt, majd mélyen egymásba szerettek.. Hát imádtam. Nagyon meghatott az egész. Komolyan a hajamat téptem az utolsó oldalakon, hogy az írónő ne húzza már tovább, hanem adja meg a két főszereplőnknek a boldog befejezést. Szerencsére meg is kapták, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon fejezhettem be ezt a csodálatos könyvet.
Összefoglalva egy jól feléptített, egyedig tartalommal szembesülhettünk, kiváló szereplőkkel. A legjobb azonban mégis a téma és annak hitelessége. A poszttraumás stressz, a továbblépés, az életben maradottak nehézségei, a bűntudat és a lelkifurdalás. Zseniálisan adta át mindezt a szerző és ezért még az is megbocsájtható neki, hogy a főszereplők olyan hihetetlenül hamar egymásba szerettek.
Ha szereted az NA regényeket, akkor mindenképp ajánlom figyelmedbe a Tíz apró lélegzetet.
Nem fogod megbánni!
--------------------------------------------------
--------------------------------------------------
Borító: 5/4
Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/4
Néhány kedvcsináló idézet a könyvhöz:
- ,,Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!''
- „A múltunk nem határozza meg, kik is vagyunk.”
- „Mindenkinek megvan a maga ára.
- ,,Add oda nekem a szíved, Kacey. Én pedig mindent elfogadok, ami vele együtt jön.''
- ,, És valami egyszerűen csak más Trenttel. Olyan ő, mint egy érett görögdinnye, miután egész életemben szomjaztam. Olyan ő, mint a levegő, miután éveket töltöttem a víz alatt. Olyan ő, mint az élet.''
- „Mert a megbocsátás képes gyógyítani.”
- „Sosem lennék képes gyűlölni téged. Add oda nekem a szívedet, Kacey. Én pedig mindent elfogadok, ami vele együtt jön.''
- ,,Mikor távoztál azzal a balfácánnal, Livie kiviharzott a lakásból, és végigkergetett az udvaron miközben azt kiabálta, hogy összetörtem a szívedet. Aztán visszarángatott és megpofozott, majd azt mondta, jobban járok, ha ismét boldoggá teszlek.''
- ,,- Az örökké elég hozzú idő. Trent magához szorít. - Nem elég hosszú, ha veled tölthetem.''
- ,,Szeretek. Bármi is történt köztünk, az valós volt. Tudom, hogy valós volt. És
- szeretem, amiért lehetővé tette, hogy ezt átéljem.
- Remélek. Remélem, hogy valami gyönyörű kerekedhet ki ebből a tragikus
- történetből.
- Félek. Félek, hogy nem így lesz.
- Megbocsátok... Megbocsátok.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése