Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Oldalak száma: 382
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Macy mindenáron megpróbál tökéletesnek látszani, úgy ahogy barátja, Jason is. Azért jár vele, hogy az emberek elfogadják őt. Bár Macy nem is sejti, de ez a megfelelni akarás apja halála miatt kezdett kialakulni benne.  Aztán szépen lassan Macy egy falat emelt maga köré, gondolván, ha tökéletesnek mutatkozik, nem lesz semmi baja. Mígnem feltűnnek a színen a WISH paritszervíz kicsit sem tökéletes csapata, akik fenekestül felforgatják Macy életét és átszakítják addig tökéletesnek vélt burkát. 

--------------------------------------------------

Egy könyv, ami megmelengeti a lelkedet.
Egy könyv, ami azt adja neked, amit bele szeretnél látni.
Egy könyv, ami egyszerűen tökéletes. Hogy miért? Mert cseppet sem az.

Ez volt az első Sarah Dessen regény, ami a kezem ügyébe került. Kissé félve is álltam neki éppen ezért. De kellemesen csalódhattam az írónőben. 

Maga a könyv, csak emlékeztetett engem arra, hogy milyen ne akarjak lenni. Macy életét olvasva csakis arra tudtam gondolni, hogy én bizony nem szeretnék ennyire mások véleményétől, akaratától függeni. A tökéletes szó számára csak egy álca, egy köpeny volt, amit azért húzott magára, hogy rend és biztonság legyen az életében - abban az életben, amelyben hősként szeretett és tisztelt édesapja már nem lehet jelen. Egyszerűen csak elég jó akart lenni mindenki számára.

A lényegre térve, Macy inkább csak buta volt, mert szinte megszűnt önálló lényként érvényesülni. Mindent úgy tett, ahogy Jason vagy az édesanyja elvárná tőle. Mindeközben észre sem vette mennyire elveszett a megfelelési kényszer fojtogató habjai között, csak akkor amikor felbukkant a színen Delia és az ő kissé ügyetlen munkatársai. Azonban Macy mindennek ellenére is egy szerethető karakter volt. Felüdülés volt számomra végignézni, ahogy kibontja a szárnyait és repülni kezd, maga mögött hagyva a magány és az elnyomás rosszaindulatúságát.

A partiszervíz csapata képviseli a könyvben a nyűzsgést, a káoszt, a tökéletlenséget, az életet.  Az öttagú bagázs minden tagja fölött jártak már azok a bizonyos viharfelhők és pontosan ezért hasonlítanak minannyian kicsit Macy-re. Azonban az ő életük kissé másként alakult és mind igazi egyéniségekké nőtték ki magukat, míg a lány megbújt a maga kis csigaházában. Társaságukban Macy élt, felengedett és jól érezte magát, a legnagyobb segítséget viszont csakis Wesnek köszönhette. 

Egy este Wes és Macy épp egy buli felé tartottak, amikor a kocsijukból kifogyott a benzin. A csend elkerülése érdekében elkezdtek játszani egy játékot, az igazmondósat, ami alapjában véve szerintem egy és ugyanaz, mint nálunk a kérdezz-felelek. Ez a játék végigkövette a könyvet, és láthattuk Macy hogyan dolgozza fel apja elvesztését és hogyan nyílak meg, s mutatja meg lelkét talán életében először egy olyan embernek, akit csak nemrég ismert meg. Wesley közelében a lány nem akar más lenni, csak az, aki az édesapja halála előtt is volt.
Habár a fülszöveg kihangsúlyozza, hogy Wes büntetett előítéletű - agyunkban ezzel rögtön egy igazi rosszfiú képét keltve -, mégsem ezt a fajta karaktert kapjuk. Akkor sem, ha Macy anyja ezt igyekszik minden erejével bebizonyítani.
Tudtam, hogy nem egy romantikus könyvet olvasok, azonban tűkön ülve vártam az első csókot és a szerelmesek egymásra találását. Ennek ellenére úgy hiszem, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő időben történt minden. A szereplők kellőképpen megismerhették egymást, mielőtt komolyabbra fordultak volna a dolgok. Tetszett, hogy a könyv háromnegyedében csak ismerkedtek, barátkoztak és habár ott volt közöttük az a bizonyos szikra, nem gabalyodtak egymásba idő előtt, mint a legtöbb ifjúsági regényben.

A szereplők alapjában véve mind kedvelhetőek voltak és belopták magukat a szívembe.

Ott van például Delia, aki számomra egy Hamupipőke-beli jótündér keresztanya képét teremtette meg, az anyai tanácsaival együtt. 
Kristy a maga nagyszájúságával és színes személyiségével a valaha volt legjobb barátnőként állt Macy mellett és segítette őt ki abból a mocsárból, amibe beleragadt az apja halála után. 
Monica, vagyis Monoton a maga lassúságával és zombi-szerű, egyszavas válaszaival olykor-olykor az őrületbe kergetett, viszont remekül szórakoztam rajta.
Ez alól a szerethető kategória alól kivételt képez Jason. A tenyéremászóan (tökéletes) tökéletlen Jason. Egyszerűen a falra másztam tőle, holott személyesen talán kétszer ha szerepelt a könyvben. De az e-mailje, amit Macynek cimezett egyszerűen kiborított. Habár mások felnéztek rá, az én szememben ő kicsit sem tökéletes. Ahogy a könyvtárbeli fruskák sem.

A történet számomra önmagában véve ötcsillagos, de nem hagyhatom figyelmen kívül azokat az apró hibákat, amelyet a könyv végére már az őrületbe kergettek. Példának okáért; az egyik pillanatban még lefelé jött Macy a lépcsőn, a következőben pedig - minden átmenet nélkül - már az étteremben ült.
Összefoglalva; a könyvnek megvolt a maga hangulata azzal a kellő adag képzelettel megfűszerezve, amitől egy könyv könyv lesz. Jóval többet kaptam a Tökéletestől, mint amennyit elvártam volna tőle, viszont muszáj egy icipicit szigorítanom a pontozásomon, mert a hiba, az mégis hiba.

-------------------------------------------------------

Borító: 5/3 
Történet: 5/4 
Írói kivitelezés: 5/4

-------------------------------------------------------

Kedvcsináló idézetek a könyvhöz:

• ,,Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élvezed igazán, ha jól mennek a dolgok.''
• ,,Jó, ha az embernek van választása, még akkor is, ha nem tud élni vele.''
• ,,De semmi nincs abban, ha az ember nem tartozik mindenhová, ha valahová tartozik.''
• ,,Tulajdonképpen ez az én problémám. Senkivel nem beszélek arról, hogy mi van a fejemben, mert attól félek, hogy nem bírják elviselni.''
• ,,- Mit csinálnál, ha megtehetnél bármit?
  Tettem egy lépést felé és nem maradt több hely kettőnk között.
  - Ezt - feleltem és megcsókoltam.
  Megcsókoltam. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körölöttünk.''