Annalise Keating a neves ügyvéd, a philadelphiai egyetem jogi karán professzori állásban is dolgozik. Keating "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" című szemináriumán saját eseteit elemzi a diákokkal, és az életszagú feladatok igencsak lázba hozzák a hallgatóságot. A professzorasszony a diákok munkáját azzal is motiválja, hogy felajánlja, a kurzus legkiválóbbjait beveszi saját csapatába dolgozni. A briliáns, karizmatikus védőügyvéd professzor, és ifjú csapata hamarosan rejtélyes gyilkossági ügybe keverednek.
Spoilerek nélkül szeretném ezt a bejegyzést megírni, mindenkitől elnézést, ha ez mégsem sikerül.
How to get away with murder? Érdekes kérdés, nem? Ha elemeznem kéne, arra jutnék, hogy eredendően helytelen. Hát hogy is úszhatnánk meg egy gyilkosságot? Sehogy. A gyilkosság egy olyan végzetes tett, aminek nem szabadna büntetlenül maradnia, nem? Ez lenne a normális gondolat, de Hollywood szereti máshogy beállítani a helyzeteket. Kifejezetten kedvelem, amikor valami nem olyan, amilyennek lennie kéne, és ez a történet tökéletes példája a munkájuknak:
Már a Pilotból kiderül, hogy itt olyan dolgok történnek és történtek, amiknek soha nem szabadott volna. Kapunk egy nagyon jól kivitelezett elkülönítést: az első percekben tisztázza, hogy van egy jelen, amihez időbe telik eljutni. A részek során hónapok távlatából jutunk a 'jelenbe', ahol az évad legvadabb éjszakája zajlik, ebből a felvezető részek során látunk rövid bejátszásokat, de egészen a félévzáróig nem állnak össze a részletek - ez a sorozat esetében a szünet előtt történik meg, ami az első évadban a nyolcadik résznél volt, a másodikban kilencediknél. Ezen az éjszakán kiderülnek az utalások, a meg nem értett tettek, a halott személye, a tett színhelye, az indokok, a szereplők érzései, minden. A következő részekben pedig ezeket magyarázzák, ugyanis azt hinnénk, hogy megértettük a tényeket azzal, hogy láttuk, de tévedtünk. Az évadzáróban is derülnek ki olyan titkok, hogy csak fogjuk a fejünket, mert nem is sejtettük. Elképesztően van felépítve, a részek teljesen addiktívak, egyszerűen nem lehet kibírni, hogy ne nézzük végig az összeset. Szinte a teljes műsoridőt kitölti az izgalom, a folytonos fenyegetettség és bonyodalmak a vissza- és előreutalásokkal megadják ezt az igen egyedi alaphangulatot, amiről a legtöbb sorozat példát vehetne. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, pedig nem szokásom ennyire rákattanni semmire.
Annelise Keating egy védőügyvéd, aki mindent megtesz azért, hogy a védencei szabadon távozhassanak - annak ellenére, hogy fogalma sincs róla, ártatlanok-e. Az egyik alapelve, hogy soha nem kérdezi meg a klienseitől, elkövették-e a bűntényt, sokszor ő maga sem tudja eldönteni róluk, mégis kiáll értük, hiszen ez a munkája. Azzal védi magát, hogy azt mantrázza, nem követték el, de gyakorlatilag még azokat is kihozza, akik elismerték a bűneiket. Az esetek során azonban sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem tudjuk eldönteni, járna-e büntetés a gyilkosságokért. Önvédelem? Kegyes halál? Előre eltervezett erőszakos gyilkosság? Kinek számít? Annelise az egyik legjobb, ennek megfelelően soha nem veszít ügyet.
Közben azonban a külső hatások és a saját lelkivilága miatt is anti-hőssé válik a szemünkben: embereket tesz tönkre, juttatja őket börtönbe, bántja azokat, akiket a legjobban szeret, és annyi titkot rejteget, amennyi minden épeszű embernek sok lenne, ő mégis meg tudja oldani. Lehet utálni, vagy szeretni, de szerintem egy elképesztő karakter.
A pilot indulásánál megtudjuk, hogy Annelise gyakorlatilag meghirdet négy helyet diákoknak, akik vele dolgozhatnak éles helyzetekben, és a segítségére lehetnek. Ezek a helyek természetesen betelnek, és megindul az igazi cselekmény.
A mellékszereplőket és a színészek kiválasztását külön imádtam, a főszereplők fele afroamerikai - ami nem a helyes kifejezés, hiszen nem mind Afrikából jött amerikaiak, de politikailag korrektebbet sem tudok, remélem senki szemét nem sérti -, ázsiai, vagy spanyol anyanyelvű. Emellett a Szuper Ötös két tagja is afroamerikai, egyikük a már említett spanyol, a negyedik homoszexuális, az ötödik pedig maga Balfácán - vagy nem tudom, hogy sikerült lefordítani -, aki egy gazdag jogi pályán dolgozó bíró fia. A felhozatal tehát teljesen egyedi, itt szó sem lehet arról, hogy bárki ne fogadná el a másikat, vagy magukat a szereplőket. Az évadok során kezdenek felnőni, mi pedig közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük őket, és kiderülnek a titkaik.
Az évadok teljesen egymásra épülnek, a második évad első részeiben nagyon sok utalás található az elsőre, és éppen ezért elképesztően jó. Az eddig megjelent utolsó rész is nagyon sok titkot tárt fel, és egészen új színben tünteti fel a szereplőket, akik maguk sem tudnak róla, hogy azok akik, például ki is az a titokzatos Christopher.
Nem szeretném tovább ragozni, de azt hiszem nyugodtan merem állítani, hogy ezt a sorozatot mindenkinek látnia kell, mert elképesztő, nyugodtan merem állítani, hogy 5/5*, és rémesen hálás vagyok, hogy a következő rész kevesebb, mint egy hét múlva megjelenik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése