Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve

Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

„Egy lányregény, amit akár 35 évesen is élvezhetünk. És akinél túl gyorsan elrepült ez a négyszáz oldal, annak üzenem: két további kötet van előkészületben.” – Karin Wehrheim, SWRI

„Vicces, izgalmas és romantikus… mi mást akarhat egy nő?!” – Anja S.


Eredeti cím: Silber - Das erste Buch der Träume

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 326 oldal
Fordító: Szakál Gertrúd
Sorozat: Silber-trilógia
Előzmény: -
Függővég: részben
Happy end? Igen

Műfaj: romantikus, YA, fantasy
Moly link:

Évekkel ezelőtt Gwendolyn és Gideon időutazós története nagyon magával ragadott, ahogy Kerstin egyedi stílusa is. Most, hogy egy másik trilógiájának első kötete jelent meg, egyértelmű volt, hogy le fogok rá csapni.

Sajnos nem azt kaptam, amire vártam. Nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni, de mintha Kerstin maga is sokkal inkább azt a sorozatot szerette volna - legalábbis ezt érzem a leírásoktól kezdve a párbeszédeken át mindenben. Bár az is lehet, hogy egyszerűen egy séma szerint dolgozik, és csak az első 'találkozás' élvezhető hasonló kategóriákban. Őszintén, nem tudom, de csak tömény csalódottságot kaptam ettől a könyvtől. Ugyanaz a tagoltság, hasonlóan kevésbé felkapott fantasy ötlet, de mégsem egyedi, hasonló karakterek, hasonló a társadalmi helyzete a főszereplőnek, hasonló jellemvonások, hasonlóan nem szokványos családi háttér, még a város is azonos volt.

 A történet szerint a világból sokat látott tizenöt éves Liv testvérével és nevelőnőjükkel megérkeznek egy London melletti repülőtérre, ahol az édesanyjuk bejelenti, mégsem vidéken fognak élni, hanem a Londonban lakó barátjának ismerősénél. Ez egyiküknek sem tetszik, de mit lehet ilyenkor tenni, elfogadják a helyzetet. Persze a maguk módján gyermeteg módon ellenállnak, de nincs komoly ellenérzés bennük. Közben Liv megkezdi az életét az iskolában is kishúgával, ahol nem szerez igaz barátokat, de első nap rögtön felfigyel egy fiúbandára, akik akár a One Direction is lehettek volna három éve, és el sem tudja dönteni, melyikük néz ki jobban. Majd valahol a történet harmadánál elkezd álmodni is, de persze a könyv végéig húzzák az alap konklúziót.

Igazán sajnálom, de nem tudom megérteni, hogy ennek mi értelme volt. Gwendolyn Liv nagyjából a könyv feléig halogatja a beismerést, később viszont még mindig döntésképtelen, aztán jön a bál, és kész, puff, vége. 

Azt a szereplőt, akiről Kerstin az utószóban ír, kifejezetten NEM találtam ijesztőnek, de azokat sem kedvesnek, annak voltak szánva. Liv húga akár édes is lehetett volna, de mégsem ez az érzet maradt meg bennem, ahogy Lottie fukrászai is nevetségessé váltak, mivel tudtam, hogy Lottie 32 éves. A másik negatívum, amit megemlítenék, hogy folyton kiemelték, hogy a harminc fölötti nők 'ősöregek'. Véleményem szerint ez nem igaz, és bár az állítás Liv édesanyjának bimbózó kapcsolatával meg is dőlt, zavaró volt erről olvasni.

Ami viszont imádtam, az Grayson kedvessége, és Henry titokzatossága volt. Ahogy hallgatagon mosolygott, és gúnyos megjegyzéseket tett, (Bár megint csak párhuzamba állítható Gideonnal.) Grayson pedig tipikusan az az idősebb fiútestvér, akire minden lány titkon vágyott gyermekkorában.

Kedvenc karakter: Grayson
Legrosszabb karakter: Florence
Legjobb a könyvben: Grayson és Liv testvéries pillanatai
Legrosszabb a könyvben: Liv
Utolsó mondat:

"Mert valójában még csak most kezdődött el."

Mennyire ajánlom? 5/4
Borító: 5/4
Cím: 5/3
Az egész: 5/3.5