Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Oldalak száma: 488

Megjelenés éve: 2012

Kiadó: Cartaphilus

Olvasási idő:

2016. március 29., 21:50 → 2016. április 10., 16:14

A történet főszerepében Louisa Clark áll, aki - miután kirugják előző munkahelyéről -, azt remek a lehetőséget kapja az élettől, hogy a 35 éves, szarkazmussal teli  Will Traynor gondozója lehessen.

A két ember idővel hamarosan összebarátkozik, azonban Lou számára kiderül Will hatalmas titka, miszerint szeretne véget vetni az életének, ennek megvalósítását pedig 6 hónappal később tervezi. 

Éppen ezért Lou úgy dönt, hogy ezidőalatt világossá teszi a férfi számára, hogy igenis van miért élnie; akár kerekesszékben tölti a hátralévő idejét, akár nem.

❝Így élni, ahogy nekünk kell, nagyon kimerítő. Hogy mennyire az, azt egy egészséges ember nem is tudja megérteni igazán.❞

Miután a könyv alapján készült film hamarosan hazánkban is napvilágot lát, én is kedvet kaptam még a mozifilm megjelenése előtti olvasáshoz, hogy mégis legyen fogalmam róla, miről is van szó. Arról nem is beszélve, hogy a fülszöveg elolvasása után még inkább érdekelt maga a sztori.

Nehéz megfogalmaznom mit is érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert körülbelül a 80%-ától csak könnyekkel ajándékozott meg.
Sokkal több a 'Me before you' egy laza kis szerelmi történetnél. Viharos, érzelmekkel teli, elsöprő történet, de a vicc az, hogy nem a romantika miatt.
Persze a könyv alapjában véve romantikus kategóriába van beskatulyázva, azért ne higyjük azt, hogy csak erről van szó. Egy biztos; az olvasókat darabokra szaggathatja a történet. Velem ezt tette.

A történet megrázó, az írónő mégis valahogy olyan finoman nyúlt a témához, hogy semmi giccs, semmi mézes-mázas, hatásvadász eszköz nincs benne. Egyszerűen csak úgy szép, ahogy van. Nagyon fontos témát boncolgat, amelyről a könyv nem változtatta meg a véleményemet, inkább toleránsabbá tett vele kapcsolatban, illetve ráébresztett, hogy ne csak mint valami "esetekre" gondoljak, hanem lássam a mögötte zajló családi drámákat. Ez a téma pedig az eutanázia.

Will állapota igenis komoly dolog és volt olyan okos Jojo Moyes, hogy ezt nem kapkodta el, nem színezte ki és nem feledtette el az olvasókkal. Pontosan ez az, amiért megfogott a könyv; a szereplők és a történet emberközelisége, valódisága.

❝Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz – nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.❞

Egyetlen gondolat keringet folyamatosan a fejemben, míg a könyvet olvastam, hogy az élet igazságtalan, hogy itt van ez a férfi, aki annak ellenére, hogy milyen döntést hozott igenis akart élni, Louisaval együtt akart élni, csak éppen tisztába volt vele, hogy amilyen állapotban most van, attól már csak rosszabb lesz és nem akarta, hogy a lány mindezt végignézze és hogy később tényleg megbánja, hogy találkoztak és hogy az ő szemében is majd azt a szánalmat lássa, mint mindenkiében, aki körülvette.

Elég sok szempontból mutatja be ezt az erkölcsi kérdéseket súlyosan feszegető állapotot, lehetőséget. Megismerhettük magának az érintettnek az álláspontját, és szinte egy hajszál választott el a támogatásától, ott voltak a szülők érzései, a gondozó véleménye és a szerelem megnyilvánulása is. Ezek mind-mind együtt nehezítették az amúgy is elviselhetetlen helyzetet.
Olyan sokszor tudunk a saját kis nüansznyi problémáinkon görcsölni, pedig vannak ezeknél sokkal-sokkal nagyobb problémák az életben. Tudom, hogy az sem jó, ha mindig máshoz hasonlítjuk saját életünket, de néha jó elgondolkodni, és hálásnak lenni a sorsnak, hogy minden rendben van!A történet valahogy arra ösztönzi az embert, hogy kicsit is jobbá, többé válljon. 

❝Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel!❞

Egy igazi csoda ez a könyv. 

Életem végéig őrizgetni fogom a szívemben Will Traynort.

------------------------------------

Borító: 5/4

Történet: 5/5*
Írói kivitelezés: 5/5