Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.
Olvasási idő:
2018. március 11., 13:51 → 2018. március 11., 20:18
A könyv főszerepében Simon áll, aki egy 17 éves tinédzser srác, aki ugyanolyan, mint te vagy én, habár van egy hatalmas titka. Ami pedig az, hogy meleg. Ezt pedig senki sem tudja róla, még a legjobb barátai és a családja sem.
Amikoris egy napon az iskola egyik tanulója kitesz egy posztot, melyben bevallja másságát. Simon erre reagálva ír neki egy e-mailt, ahonnan pedig kettejük kapcsolata kivirágozódik. Névtelenül, nem ismerve a másikat írogatnak egymásnak.
❝I'll probably never have a boyfriend. I'm too busy trying to be in love with someone who isn't real.❞
A legjobb szó erre a regényre az, hogy aranyos. So freaking adorable. Olyan borzasztó rég volt már olyan, hogy egy könyvet egyetlen nap alatt ledaráltam, és elképesztően jól esett.
A Simon és a Homo sapiens-lobbi pontosan az a bolyhos, rózsaszín ködben úszó kis regény (főleg az utolsó 10%), amit az ember pár óra alatt végigolvas.
Képtelen voltam az utolsó 50 oldalt olvasva abbahagyni a mosolygást, annyira jól esett a lelkemnek ez a kis „cukor” most.
Persze mindemellett hatalmas nehézségekkel is megküzd Simon a regény során, amiről inkább nem is mondok többet. Legyen elég annyi, hogy nagyon büszke voltam arra, ahogyan kezelte a helyzetet.
❝It's strange because in reality I'm not the leading guy. Maybe I'm the best friend. I guess I didn't really think of myself as interesting until I was interesting to Blue.❞
A főszerepben Simon Spier áll, aki - mint már említettem - egy teljesen normális tinédzser srác, akinek ugyanolyan az élete, mint bárki másnak. Megvan a maga kis baráti társasága, jól érzi magát a bőrében, bulikba jár, remek családja van. Na jó, talán kicsit felcukrozott Simon háttere is. Viszont úgy gondolom, hogy kellett ez ahhoz, hogy ellensúlyozza a titkának súlyát egy kicsit. Mert ez a titok nem más, mint a nemi identitása, amiről senki sem tud az életében. Sem a családja, sem a barátai. Borzasztó érzés lehet úgy élni, hogy a legfontosabb részedet el kell titkolnod mások elől, mindezt csak azért, mert nem szeretnéd, ha másképp néznének rád. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet ekkora teherrel élni.
Simon mellett rengeteg csodálatos szereplővel van megáldva a regény. Többek között ilyen a legjobb barátja, Leah is, aki saját könyvet kapott a Simon és a Homo sapiens-lobbi folytatásaként Leah on the Offbeat címmel, ahol a saját problémáival küzd meg a leányzó. Talán nem olyan remek a mű, mint az előző, de mindenképp megéri elolvasni, és megtudni kicsit többet a hölgyeményről, aki mindig Simon mellett áll.
A másik legfontosabb szereplőnk természetesen a bluegreen118 e-mail cím mögött álló személy, akinek a nevét spoiler-veszély jelleggel inkább nem árulom el. Jobb mindenkinek a maga tempójában megtudni, és Simonnal együtt tippelgetni ki is áll a rejtélyes e-mailek mögött. Én végig drukkoltam, hogy ez a személy legyen az, és hál' istennek igazam lett.
❝I think, for me, listening to music is a very solitary thing. Or maybe that's just something people say when they're too lame to go to live shows.❞
Habár idegtépő volt a könyv eleje – az összes problémával együtt, ami Simon útjában állt –, nekem azok voltak a kedvenc részeim. Az e-mailek pedig egyszerűen fantasztikusak voltak. Bárcsak nekem akadna egy Simon... vagy bluegreen118 az életemben. Awwww.
Úgy gondolom, hogy Becky Albertalli remekül kivitelezte ezt a regényt, a levezetést pedig nem hamarkodta el, ami adott egy keretet az egész történetnek. Tetszett, nagyon-nagyon tetszett. Elképesztően aranyos volt. Ó, és említettem már, hogy milyen cuki kis regény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése