2018. augusztus 14., kedd

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ… 

A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Oldalak száma: 492
Megjelenés éve: 2019 
Eredeti megjelenés éve: 1985
Kiadó: Jelenkor


Olvasási idő:
2018. február 12., 21:39 → 2018. február 27., 08:37

Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam-e a véleményem erről a könyvről, mert annyira sok mondanivalóm van róla, de végül úgy döntöttem, hogy ha megkésve is, de éppen ezért kellene "papírra vetnem" minden gondolatomat róla.
Ez egy olyan fontos regény, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasnia legalább egyszer az életében, hiszen bemutatja azt, hogy milyen lehetne az életünk egy lázadás után. Ugyanis amilyen irányba haladunk, nem kizárt, hogy bekövetkezik ez a jövőkép. Ezt viszont szerintem senki sem szeretné.

A történetről nagyvonalakban muszáj mesélnem ahhoz, hogy nekiálljak a véleményalkotásnak, tehát, ha valaki olyan tévedt ide, aki még nem olvasta a könyvet és nem szereti a spoilereket, annak ajánlatos nem tovább olvasni a bejegyzést.



----------------------------- SPOILER VESZÉLY -----------------------------


A regény egy disztópikus világról szól, melyben a csökkenő születési számok hatására egy vallásos csoport felborítja Amerika gazdasági és politikai rendszerét. A már említett gyülekezet átveszi a hatalmat az ország felett. 
A háztartások kialakulása kicsit bonyolult és többrétű is. Függ attól, hogy ki milyen gazdasági helyzetben van. Az előkelőbb családok esetében van egy úr a háznál, aki a feleségével él egy fedél alatt. Köztük semmiféle testi kontakt nem valósul meg, azonban kineveznek minden egyes házhoz egy szolgálólányt, akikről a történetünk is szól. A szolgálólányok sorsa lényegében az, hogy legtermékenyebb időszakukban, minden hónapban közösüljenek a ház úrával. Ez egy kisebb szertartás közepette valósul meg, ahol jelen van a férj, a szolgálólány, de még a feleség is. A lánynak addig kell mindezen átesnie, amíg teherbe nem esik, majd kihordja a kisbabát. Az újszülött a születés után a háznál marad, míg a szolgálólány tovább kerül házról házra.
A férfiak dolgoznak. Ők látnak el mindenféle tisztséget, ők látnak el minden munkát. A nők nem dolgozhatnak, csupán a ház úrnőjeként, szolgálólányként, mártaként maradhatnak a háztartásokban. 
A történet a nők sorsát mutatja be egy efféle világban. Az elnyomást, a tehetetlenséget, a haragot. 

Sok könyv megmozgatott már az elmúlt évek során, de még egyetlen olyan könyvet sem olvastam, ami ennyire lefárasztott volna érzelmileg. Egyszerre ijesztő és erőteljes - hogy mennyire is, ahhoz pedig egyetlen bekezdés is épp elég néha:

Yes, Ma’am, I said again, forgetting. They used to have dolls, for little girls, that would talk if you pulled a string at the back; I thought I was sounding like that, voice of a monotone, voice of a doll. She probably longed to slap my face. They can hit us, there’s Scriptural precedent. But not with any implement. Only with their hands.
A szolgálólányoknak, azaz az egyszerű, polgári nőknek nincs saját joguk, sem egyéniségük. Lényegében úgy kezelik őket ebben a förtelmes világban, mint babakészítő gépeket; azaz, mint élő inkubátorokat. Nincs számukra sem szórakozás, sem boldogság; egyszerűen a "munkájuk" van számukra, amit amint elvégeztek, kihelyezik őket egy újabb házhoz, ahol folytathatják a borzalmas életüket.

Itt rejlik Margaret Atwood, eme brilliáns írónő ereje. Egy ilyen eszeveszett, sivár szituáció megteremtésében. Képes megmutatni azt, hogy milyen lehetne az élet és a világunk, ha hirtelen követnénk az ótestamentum tanításait. 
A nőknek nem lenne semmiféle ereje, joga az életben. Egy ilyen világban mindenféle egyéniség elnyomásra, eltörlésre kerül. A nők nem olvashatnak, nem írhatnak, azaz nem mondhatják ki mindazt, ami a fejükben zajlódik. Olyannyira elfajul a dolog, hogy a nőknek az egyszerű önnön gondolkodása is megszűnne. És ami még ennél is rosszabb; nem emlékezhetnek a múltjukra. Habár a könyv során megtudjuk, hogy mi történt a főszereplőnkkel, és ezáltal az is világossá válik számunkra, hogy hogyan jutott el idáig a világ, valójában a szolgálólányok nem beszélhetnek a régmúltról és mindarról, ami a világ megalkotása előtt történt velük. Olyannyira, hogy a születési nevüket is el kell felejteniük, és minden háznál egy új, az úr keresztnevéből alkotott nevet kapnak. El kell fogadniuk sorsukat, és mindezt csöndben kell tenniük.

But who can remember pain, once it’s over? All that remains of it is a shadow, not in the mind even, in the flesh. Pain marks you, but too deep to see. Out of sight, out of mind.
A narrátorunknak, Judenak hatalmas lélekjelenléte van ebben a borzalmas világban. A férfiak átvették a hatalmat a nők felett mind testben, mind lélekben, hiszen véleményük szerint az egyedüliek, akik a születési számok csökkenéséről tehetnek, azok a nők. A nők éppen ezért hatalmas elnyomásban élnek. Jude ennek ellenére mégiscsak küzd a rendszer ellen akkor és ott, ahol csak tud. Hatalmas akarattal, csökönyösséggel és bátorsággal megáldott hölgyemény ő, akinek feleannyi lélekereje is hasznomra válna, mint ami beleszorult.
A többi karakterről inkább nem ejtek semmiféle véleményt, mert túlságosan utálok mindenkit ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot is összerakjak. Egyébként is úgy vélem, hogy spoilerek nélkül nem bírnám ki. Ezért csak annyit mondok, hogy mindenkinek muszáj lesz magának rájönnie milyen emberekkel él egy fedél alatt a főhősnőnk.



A könyv befejezéséről még annyit, hogy eléggé befejezetlenre sikeredett, és sajnos Margaret Atwood nem is készült folytatással, azonban a könyv alapján készült sorozat 2. évadában folytatják a sorozatot ott, ahol a könyv és a sorozat 1. évada lezáródott... Azaz, ahol nem záródott le.

❝A rat in a maze is free to go anywhere, as long as it stays inside the maze.❞

Ez a könyv egyszerre volt hátborzongató és furcsán érzelmes. Ha azon gondolkozol, hogy elolvasd ezt a könyvet, ne gondolkozz tovább, csak tegyél félre mindent és kezdj neki! Brilliáns. Ez egy olyan könyv, amit én is többször kezembe fogok még venni az életem során, mert annyira elgondolkodtató és borzasztó.

Don't let the bastards grind you down.

Ha más nem, akkor a sorozatot ajánlom figyelmedbe. Egyszerűen csodálatos, ahogy megcsinálták. A képek a filmben egyszerűen festőien gyönyörűek. A téma pedig akármennyire borzalmas is, nem tudom ismételni elégszer, hogy mennyire fontos is emellett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése