Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.
Tarareh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: GABO Könyviadó és Kereskedelmi Kft.
---------------------------------------------
A könyvről először egy amerikai booktuber, Tasha (abookutopia) egyik videójában hallottam és mivel neki borzasztóan tetszett a könyv, muszáj voltam az első adandó alkalommal megkaparintani és elolvasni.
A főhősnőn kiütköző őrültség szinte kitapintható, amit alátámasztanak az egymás után kényszeredetten ismétlődő mondatok vagy szavak, illetve a háttérgondolatok - amelyeket aláhúzott szövegként jelenít meg az írónő. Viszont akármennyire is zavarodott Juliette, érthetően a bezártság és rossz tapasztalatai tették őt ilyenné. Nem beszélve arról az aprócska kis tényről, hogy érintése halálos. Bárki, aki akár csak egy ujjal is megérinti őt, a halál martalékává válik. Van azonban valaki, aki - BIG SHOCKER - immúnis érintésére. Egy fiú, akit egykor ismert és szeretett. Egy fiú, aki talán már elfelejtette őt.
A könyvről először egy amerikai booktuber, Tasha (abookutopia) egyik videójában hallottam és mivel neki borzasztóan tetszett a könyv, muszáj voltam az első adandó alkalommal megkaparintani és elolvasni.
Tahereh Mafi remekül megragadta Juliette állapotát. A könyv legelejétől, egészen a végéig. Gyönyörű átmenetet képez, ahogy a lány a szemünk előtt alakul át, fejlődik.
Emellett, amiért hatalmas tapsot érdemel az írónő azok a metaforák gyönyörűbbnél gyönyörűbb megfogalmazásai. Mikor egy-egy bekezdés csak tájleírás volt, egyáltalán nem bántam. Hiszen Tahereh Mafi csodaszép hasonlatokkal pakolta tele regényét.
❝Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. ❞
Tetszett, hogy a főhősnő gondolatai eleinte zavarosak voltak, hiszen ezzel is alátámasztotta a szerző, hogy 10 hónapot töltött bezárva. Ezeket a kusza és értelmetlen mongológokat remekül kiegészítették az áthúzott gondolatsíkok, amiket az imént említettem. Miután azonban a lányt kiszakították addigi közegéből, elkezdett ő is átalakulni. Fokról-fokra rendezettebben lettek a gondolatai, megkezdődött emberi mivoltának visszaszerzése. Juliette egyébként egy kedves, ámbár védtelen lány, aki sokkal nagyobb erővel van felruházva, mint ő azt valaha el tudná képzelni. Pontosan ezért nem is tudja úgy értékelni sem magát, sem a "szupererejét", ahogy kellene. Mondjuk erre meg is van a maga oka. Azonban ahogy egyre inkább visszanyeri önmagát és kinyílik személyisége, szerethetőbbé, emberibbé is válik. Azért, hogy megmondjam az őszintét, én kicsit sem kedveltem meg a lányt. Lehet, hogy ez a sorozat további részében változni fog, de a Ne érints nem kedveltette meg velem a főszereplőt.
És ha már szereplők, úgy érzem beszélnem kell még egy kicsit Adamről is, aki nem más, mint a srác, akit a cellájába zárva "megismer" Juliette. Közös történelmükről a könyv persze többet elárul, de ez igazából lényegtelen. Bizonyára nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy romantikus kapcsolat alakul ki Adam és főhősnőnk között. Akármennyire is szimpatizál Juliette a sráccal, én kicsit sem kedveltem meg. Elfogadtam, hogy nekik márpedig együtt kell lenniük, de ez nem jelenti azt, hogy meg is barátkoztam a gondolatával. Igazából eleget kaptunk a személyiségéből látszólag, de mégis úgy érzem, hogy nem ismertem meg a karakterét igazán, bár őszintén szólva ezt kicsit sem bántam meg.
Muszáj megjegyeznem viszont, hogy mennyire imádtam Warner karakterét! Oké, eleve gyengéim a pszichopata, elmebeteg, rosszfiús karakterek, de tényleg látok benne lehetőséget is. Feltenném rá a könyvespolcomat, hogy az írónő nagyobb szerepet fog még szánni neki, illetve arra is esélyt látok, hogy összeboronálja őt valahogy Juliette-tel. De ez mind csak spekuláción és a rengeteg könyves történelmem ismeretein alapszik.
Az utolsó karakter akit még mindenképp meg kell említenem, az Kenji. Vicces, humoros, kedves srác, aki még láthatatlanná is tud válni! Borzasztóan tetszik az ő és Juliette kapcsolata; az állandó csípkelődések és Kenji - fölösleges - bepróbálkozásai. Remélem azért a Ne keress és Ne félts több Kenji-féle jókedvvel aranyozza majd be a napjaimat.
❝Két szemem két profi zsebtolvaj, ellop mindent, hogy elmém raktárában őrizze meg a látványt.❞
Összességében a könyv nem volt rossz, az írónő is remekül bánik a szavakkal, de még nem hozta meg számomra a kellő áttörtést Juliette története. Kíváncsian várom azonban, hogy mit hoz a jövő és a folytatás!
---------------------------------------------
Borító: 5/5*
Történet: 5/4
Írói kivitelezés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése