Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2016
Terjedelem: 512 oldal
Sorozat: A Mások
Előzmény: -
Műfaj: urban fantasy
Moly link
Ez a könyv meglepett. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a könyvkereső túrám végén ezzel a drágasággal leszek gazdagabb, csak megtetszett a borító, és rémlett, hogy mintha mások szerették volna. Így kezdődött a mi kis történetünk az új kedvenc könyvemmel. Ha velem tartotok a rövid bejegyzésem alatt, talán ti is megtaláljátok, amire épp szükségetek van:
A fülszöveg nagyjából tökéletesen leírja, hogy mire is kell itt számítani: egy menekülő huszonnégy éves vérprófétára, akinek a bőre többet ér szinte mindennél. Amikor kiköt a Lakeside Udvar üzleti negyedében, teljesen jogosan fél, hiszen az életét bezárva töltötte egy számukra fenntartott intézménykomplexumban. Nem ismer szinte semmit személyesen, csak a vihar eldurvulása, és a felirat győzi meg, miszerint az emberi törvények nem érvényesek az Udvar területén. Belép hát a könyvesboltba, és jelentkezik az összekötői állásra.
"A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?"
Ne legyenek illúzióink, nem fogadják szívesen, hiszen a Mások az ősi lények, az emberek fölött állnak és nem tekintik őket másnak, csupán húsnak. Ők a két gondolkodásra képes faj - az emberek és a terra indigene lények, azonban a Mások emellett maguk a varázslat. Vannak vámpírok, farkasok, hollók, baglyok, pónik, de maguk az évszakok is Másokból kerülnek ki. Ők éppen ezért elzárva élnek az ún. udvarokban, amiknek persze vezetőik is vannak. A Lakeside Udvar vezetője Simon Wolfgard, aki fel is veszi Meggiet az állásra.
"Az ajtó mellé nagybetűs feliratot akasztottak: FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! A másik oldalon is volt felirat:
PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET."
Gyakorlatilag misztikus postásnak is hívhatnánk a feladatkörét, ami talán felelősségteljes és tiszteletreméltó munkának tűnik, viszont az elődei hibái miatt azt tapasztalják a terra indigene lények, hogy soha senki nem veszi komolyan a feladatot. Erre jön Meggie, aki történetesen kitűnően tesz eleget neki, és egész gyorsan felborítja az Udvar megszokott rendjét. Nagyjából egy hét alatt sikerül összebarátkoznia a legveszélyesebb és legerősebb lényekkel, akik később meg is fogják védeni.
Most pedig beszéljünk egy kicsit magukról a lényekről, vagy legalábbis egy részükről:
Itt van a mi drága Tessünk, akiről senki nem tudja, hogy milyen lény, viszont elég gyorsan Meggie közelébe kerül, és még Simonnal szemben is védelmébe veszi, hiszen még mielőtt hivatalosan kiderülne, hogy ő egy cassandra sangue, felismeri. Gyorsan dühbe gurul, ilyenkor természetes barna haja zölddé, majd vörössé, és végzetes esetben feketévé is változhat. Kifejezetten kedveltem a többiek Tess-hez való hozzáállását.
A következő kedvencem pedig nem más, mint Henry Beargard. Nagyon ötletes kis beszélőnevük van, a farkasok pl Wolfgardok. Azt hiszem mindenki érti.Henry az egyetlen medve az Udvarban, és ugyan névlegesen nem vezető, mégsem packázik vele senki fölöslegesen. Főként a műhelyében van, vagy a Zöld Telepen, alapvetően békés természetű, de védelmező is. Mindenki kedvenc kismackója, aki nem is olyan apró. Még maga Simon sem száll vele szembe ok nélkül - senki nem szeretné szétlapítva végezni egy medve által.
Az írónő stílusa rögtön magával ragadott, nagyon szépen vezetett, nem untam, nem kívántam semmi mást, csak a következő mondatokat, és tudni, hogy most mégis mi fog történni Meggievel, Sammel, Simonnal, vagy akár csak Téllel is. Meggie képessége nagyon érdekes volt számomra, hiszen a prófétákat és jövendőmondókat mindig csodabogárnak állítják be, azonban Meggie mégsem volt az. Nem volt tisztában a saját képességei korlátaival sem, így együtt kezdhettük meg ezt a rögös utat, amelynek a végén talán egy igazán badass vérprófétává válhatunk mi is.
Kedvenc karakter: Meggie, Vlad, Sam
Legjobb a könyvben: a romantika hiánya, emiatt tartósabb érzelmek alakultak ki a szereplők között
Legrosszabb a könyvben: -
Utolsó mondat:
"A csemegét választotta."
Az egész: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése