Eladom a lelkem,
de nem érdekel.
A szerelem önző
A nevem Blaire.
Én vagyok a rosszlány.
A másik nő.
Aki végül sosem kapja meg a pasit.
Én bukom a gazdag pasikra.
A kurva.
A gyökértelen.
Akit imádtok gyűlölni.
Én is utálom magam
Mindenkinek van egy története.
Készen álltok az enyémre?
Készen álltok az enyémre?
Csak úgy szembejött velem. Nem számítottam rá, de rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és akartam, visszavonhatatlanul - ez most nem egy idézet volt, bár Blaire kapcsolatainak kezdeti pontjait tökéletesen leírta. Elolvastam a rövid, de annál tömörebb fülszöveget, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez akár valami más is lehet. Valami kicsit új. Én pedig rajongok az ilyesmiért, úgyhogy elég gyorsan rávetettem magam.
Blaire? Amikor megismerkedünk vele még csak egy tizenhét éves lány, aki már rájött, hogy tudná kihasználni a férfiakat a saját céljaira, és első körben még bosszút is áll. Ha valaki olvasta a fülszöveget, nem fog meglepődni rajta. Blaire sérült, ezt pedig ridegséggel álcázza. Szerelem? Mi az, valami mese? Szerinte nem is létezik még a történet elején. Kihasználja a férfiakat, ahogy azt az anyjától látta. Szülei széthulló házasságát figyelve, mint teljesen háttérbe szoruló, szeretetet nem kapó duci kisgyerek, akit még az iskolában is megállás nélkül csúfoltak, egész egyszerűen a saját mércéje szerint szörnyeteggé változik. Senkit ne tévesszen meg a leírás a jelleméről: Blaire nem annyira rossz.
Csak egy nagyon kritikus, üres és öngyűlölő szerencsevadász, aki imádja a kényelmet. Lehet fennkölt vitákat folytatni arról, hogy egy nő mit tehet meg és mit nem, mennyire morális pénzért áruba bocsátani a testünket, de hé, nem is a mi tisztünk megítélni az ő tetteit. (És végül is neki bejött.)
Annyit ostorozza magát és riasztja el minden jótól, hogy az már az olvasó számára zavaró. Kedveltem, hogy nem sajnáltatta magát, nem játszotta meg, hogy mennyire jó, igenis tudta a hibáit, és inkább értékként, büszkén viselte őket.
"abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy a szeretet nem szükséges az életben maradáshoz, szabad lettem. "
A szerelmi élete - és üzleti ügyei - viszonylag bonyolultak, azt hiszem mind egyetérthetünk ebben. Szerelmes egy férfiba, de elhagyja, mert nem gondolja, hogy megérdemelné, és fél a szerinte elkerülhetetlen visszautasítástól, így inkább a milliárdos karjai között keres pénzt - és rövid békét. De persze semmi nem ilyen egyszerű, a szerelme nem engedi el, ó, de szerencsére nem megyünk nagyon bele az érzelmi maszlagba, mert Blaire tökös csaj és elsőre elintézi az ügyet. (Spoiler: a második részre hagyja a dolgot, épp azt olvasom.)
A szereplők néhol plasztikusak voltak, de fejlődni fognak, tehát semmi problémám nem volt ezzel, ugyanis ennél több ide nem is kellett.
Ronan a jófiú, a sablon szomszédsrác, aki lehet épp tetkós fotós cuki unokaöcsivel, és észbontó rocksztár külsővel, mégis mindenki elsőre tudja róla, hogy ő aztán a lány számára a paradicsom, a megváltás, a boldog jövő, bár ki tudja meddig, és rémesen unalmas. Van bármi kérdésünk? Nincs. Ronan tabu. Kapott egy fotós hobbit, ami lehetőséget hordoz magában, meg egy viszonylag gyerekes jellemmel is megáldották, ami Blaire hatására néha előtűnik, néha nem. El kell mondjam, hogy rémesen ellenszenves éppen azért, mert szerintem a szerelem nem így néz ki. Ha hetekig boldog voltál valakivel, megismerted, halálosan beleestél, egy beszélgetés nem fog mindent megváltoztatni, főleg úgy nem, hogy Blaire soha nem hazudott neki. "Mihelyt terhessé válsz számomra, elvetlek. Ha úgy érzem, hogy árthatsz nekem, eltávolítalak az agyamból és a szívemből; már úgyis olyan sok lyuk van bennem, hogy eggyel több nem számít. Ebben profi vagyok.
Mihelyt kikerültél az életemből, soha többé nem gondolok rád.
Továbblépek. Még annyi örömöd sem lesz, hogy időnként eszembe
jutsz. Tarthatsz szívtelennek, ha úgy gondolod, de úgy kerülhetjük el legjobban
a fájdalmakat és úgy őrizhetjük meg épségben a szívünket, ha úgy teszünk,
mintha nem is lenne. És ezt időnként el is hiszem.
Majdnem."
Lawrence egy 38 éves milliárdos Rotschild örökös, aki a saját médiabirodalmát uralja, és amint meglátta Blairet a Met-ben, rögtön oda is adta a névjegyét. Egy zárkózott, azonban a rideg külső alatt igenis érző szívű, törődő ember, akinek a szívét tíz éve összetörte egy nő - és akinek a közelségét a mai napig elviseli. A szerelmi csalódása tette őt azzá a tényezővé a sakktáblán, amivel igenis számolni kell - mind az üzleti életben, mind a Blaire szívéért vívott harcban. Lawrence könyörtelen, tudja, hogy mit akar, és hajlandó mindent megadni ezért. Kifejezetten szimpatikus, még akkor is, ha mindkét férfi jelleme beskatulyázható sablonokba.
"Ami jó, az sosem marad meg sokáig. Ha elég magasra jutsz, egy idő után le kell zuhannod és el kell égned. A dolgoknak vége szakad. Az emberek megszegik a szavakba foglalt ígéreteket. Az emberek összetörik egymás szívét."
Ez volt az első könyvem Ms Ashertől, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésemet, és amint ezt befejeztem, rögtön rá is tértem a folytatásra, bár nem kifejezetten karácsonyi téma. Érdekes témaválasztás, a mondanivaló pontos megszerkesztése, jó felépítettség és érdekes főszeplő karakter jellemezte a könyvet, bár meg kell mondanom, néhol a fordítással gondjaim voltak. Most, hogy az angol folytatást olvasom, szemet szúr az, amit itt még csak sejtettem. A fordítás minősége nincs összhangban az eredeti szöveggel, ami határozottan szebben van megfogalmazva, és ez nem annyira zavaró, de mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy eredetiben ez mind jobban hangzik. Viszont fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy ettől még kifejezetten hálás vagyok a Kiadónak, amiért elkezdtek foglalkozni ezzel a rövid sorozattal, mert enélkül valószínűleg még hosszú ideig nem ismerkedtem volna meg az írónő munkásságával.Ha valakinek megtetszett, nyugodtan olvassa el, igazán szórakoztató kis könyvecske - nem is hosszú. Blaire szerintem sokakat magunkra emlékeztet bizonyos tekintetben, hiszen valahol mélyen a legtöbben mi is pont így kritizáljuk magunkat, ez a történet pedig talán görbe tükröt mutat számunkra, és esetleg egy kicsit megbékélünk a saját hibáinkkal is.
Kedvenc karakter: Blaire
Legjobb a könyvben: hogy Blaire nem adta fel és agonizált, bármi is történt vele
Legrosszabb a könyvben: Ronan a végén
Utolsó mondat:
"Ronan."
Az egész: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése