AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 424 oldal
Sorozat: Vörös Királynő trilógia
Előzmény: -
Vég: lezárt, de érezhetően folytatásért kiált
Happy end? Victoria szabadidejében George R. R. Martint olvas, ez elég válasznak, ugye?
Műfaj: high fantasy, disztópia, sci-fi
Ez a könyv már a februári megjelenés óta a kívánságlistámon volt, óriási örömmel vetettem hát rá magam tegnap. Igazán érdekes történetet kaptam, ami megint elég szélsőséges véleményt váltott ki az emberekből: nagyon sok Goodreads-es olvasó egy csillagot adott rá, és szidták.
Hogy miért? Mert állításuk szerint az egész történetben semmi egyedi nincs, az író pedig egy tolvaj, aki a Tűz és Jég dalából, A Párválasztóból, a Grisa-trilógiából, a Vörös Lázadásból és Az Éhezők Viadalából rakta össze a teljes könyvét. (Meg az X-men filmekből.)
Egyet kell értenem ezekkel a véleményekkel, sokszor deja vu érzés uralkodott rajtam olvasás közben, de engem velük ellentétben ez nem zavart. Úgy gondolom, hogy egy írót úgy is megihlethetnek karakterek, helyszínek, világszemlélet, hogy semmilyen ártó szándék nincs benne. Tehát ez egy jól megírt 'turmix', amit a hölgy, minthogy forgatókönyvírónak tanult, elég jól el tudott adni, és élvezhetővé tenni. A klisék, mint a puccs, világmegváltás, a kevesebb figyelmet kapott testvér hősi mivolta itt is előfordultak, de úgy gondolom enélkül már ritkán lehet fantasyt írni. Nekem az összhatás mégis elég egyedinek tetszett, a fő gondolatok pedig szintén azok voltak:
"Bárki bárkit elárulhat."
"Ez a világ Ezüst ugyan, de szürke is. Nem fekete-fehér."
Adott egy világ, amiben Vörösök és Ezüstök élnek, vér alapján megkülönböztetve, soha nem keveredve. Az Ezüstök uralkodnak a Vörösökön, rabszolgasorban tartják őket, mióta létrejöttek/megszülettek/mutálódtak/leestek az égből - azaz 319 éve - minden létező országban. Szinte ugyanilyen régóta dúl háború a környező országokkal, amiben a gyalogokat természetesen a Vörösök képezik, így több millió halál szárad már az Ezüst vezetőség lelkén. Látszólag a Vörösök annyira el vannak nyomva, és annyira fáradtak, hogy harcolni sincs erejük. A lányok már tinédzserkorban őszülnek, görnyedten járnak, gyakran az édesapák, testvérek haza sem térnek a frontról, ez mégis természetes. Rögtön a kezdetekkor tisztázza a kilátástalanság mértékét:
"Ne is gondolj rá! Ezt mondja mindig anya, ha a sereg, a bátyáim és a többi szóba kerül. Remek tanács, anya."
"Kilorn apját az enyémhez hasonlóan szintén háborúba küldték, de míg az enyém fél lábbal és fél tüdővel szegényebben tért vissza, Warren csak cipősdobozban jött haza."
"Ilyen az én világom – túl fáradtak vagyunk a veszekedéshez is. "
Főszereplőnk - Mare Molly Barrow - 17 éves, pár hónapja van még hátra a besorozásig, és éppen lopkodás közben ismerkedünk meg vele és legjobb barátjával Kilorn-al. Mare egy fülbevalóra elegendő pénzt szeretne összegyűjteni a húga számára, ugyanis ezt a szokást alakították ki a testvérek: a három bátyjuk három pár fülbevalót vett nekik besorozásukkor.
Még aznap levél érkezik Mare bátyjától, Shade-től, aki biztosította a családot arról, hogy jól van. Éjjel kiderül, hogy Kilorn halászmestere meghalt, nem ért véget a betanítása, így pedig nem dolgozhat, egy héten belül be kell vonulnia a hadseregbe. Mare magánkívül van, elmegy Will-hez, a csempészhez, akinél a Vörös Gárda vezetőjét találja, és alkut köt vele: ha összeszed másfél nap alatt egy kisebb vagyont, magukkal viszi.
A lány a feladat teljesítésében elbukik, húga pedig megsérül, egy puskatussal széttörik a kezét, amivel dolgozik, így nyomorékká és keresőképtelenné válik. Ezek után a lány puszta önutálat miatt elmegy megint lopni, de egy jól öltözött fiú elkapja és hazakíséri. Közben a lányból a meghitt környezet hatására kitörnek az aznapi emlékei, másnap hajnalban pedig egy szolgáló jön hozzájuk, aki elmondja, hogy munkát kapott a király nyári lakhelyében.
A lány még annak a végtelen hosszúságú napnak a reggelén egy cellában találja magát, és bejelentik, hogy a fiatalabbik herceg felesége lesz.
Döbbenetes volt látni, érezni, átélni, ahogy egy egyszerű szegény lány, aki eddig csak tolvaj volt, most hatalmas lesz, és borzalmas dolgokat művel a jó nevében, miközben minden szerette követi a saját útját a rossz felé. Halál, pusztulás, fájdalom, árulás, ez az útjuk. Mindenki egyedül, bizalom hiányában csak saját titkaik melegíthetik őket, hiszen szakadékok vannak közöttük, amiket még a mindent látó kamerák sem tudnak felderíteni. Vannak titkok, amik azok is maradnak, bár a legtöbb kiderül.
Zavart viszont, hogy alig tudtunk meg valamit a világról. Hogyan lettek az Ezüstök azok, amik? Mutáció? Tényleg istenek voltak? Vagy létezik egyáltalán egy ilyen fantasyben logikus magyarázat erre? Mert igazán lenyűgöző volt a technika és a misztikum kapcsolata, de nem tudta pótolni a múlt és a világábrázolás lényeges hiányát.
Az írásmód egyszerűen lenyűgözött, már az első oldalakon mondatokat és kifejezéseket ragadtam ki, annyira csodálatos érzéseket keltett bennem, itt is van a személyes kedvencem:
"felhágunk a kőlépcsőn a dombgerincre"Tudom, elég lényegtelennek tűnik, de már a négyszázadik teljesen sablonos fogalmazás után ez a könyv igazi kuriózum volt számomra. Akár elismerjük, hogy jó a történet, akár nem, a szép kivitelezést semmiképp nem tagadhatjuk le.
A szereplők közül kedveltem Mare-t, mivel nem olvadt el senki karjai között, nem nyávogott sanyarú sorsa miatt, és nem csetlett-botlott, bízott önmagában, még akkor is, ha hibázott. Nagyszájú volt:
"Lucas kuncogva ingatja a fejét. – Készülj fel! Az oktatók híresek arról, hogy még a legerősebb katonákat is megtörik. Nem viselik majd jól a pimaszságodat.
– Én meg nem viselem jól, ha meg akarnak törni – vágok vissza."
Cal karaktere nekem megmaradt a tipikus komfortzónában létrehozható és mozgatható bábu szintjén, ezért nem tudtam teljesen kedvelni, kicsit Thor-Loki kialakításnak tűnt ez az egész külsejüket tekintve, de míg Thor egy hős, addig Cal ugyancsak egy gyalog.
Maven egy teljesen más kérdés. Ha díjat adnának kedvenc karakter, akit igazából gyűlölsz címen, odaadnám a kissrácnak, sok tette kifejezetten tetszett, és kedveltem, a jellemét is. Amekkora géniusz volt pszichopata létére, valami elképesztő. Ő volt a király, és olyan sakk mattot adott, amit öröm volt olvasni.
Az egész könyv alatt elhangzó legszebb mondatok is az ő száján át jutottak el hozzánk:
"Az igazság az, amivé én teszem. Az egész világot lángba boríthatnám, és esőnek nevezhetném."
Remélem sokatok inkább kedvet kapott, mint megrémült az értékelésem hallatán, és el fogjátok olvasni, véleményem szerint megéri, ha valakinél nem is lesz a kedvence, kikapcsolódásnak is tökéletes. Én kifejezetten várom már a februári folytatást.
Legrosszabb karakter: Evangeline
Legjobb a könyvben: Ezek a részek, a nagy igazságok:
"– Tévedés ne essék, lányom – suttogja végül. – Valaki más gyalogja vagy a játékban."
"Pusztítunk. Ez a fajtánk jellemzője. Mindegy, milyen színű az ember vére, mindig elbukik. "
"Nem ismerik a veszély, a félelem és a fájdalom fogalmát. Csak a büszkeségüket lehet valóban megsérteni."
"Walsh meglepetésemre megölel. – Nem tudom, hogyan – mormolja –, de remélem, egy napon
királynő leszel. Vajon mi mindent tehetnél akkor? A Vörös királynő."
"A hajnal mindannyitokért eljön"
Legrosszabb a könyvben: Cal
Borító: 5/5*
Cím: 5/5*
Az egész: 5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése