Még mielőtt bármibe belekezdenék, fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy csak saját felelősségre olvasd, mert annyira kiakasztott, hogy nem tudom, mennyire lesz szalonképes, és valamennyire spoilert biztosan tartalmazni fog.
Marcus Hardy abban bízott, hogy egy kellemes év vár rá a főiskolán, és végre elfelejtheti az előző nyarat. De családi bonyodalmak miatt vissza kellett költöznie az óceánparti Sea Breeze-be. A szoknyavadász Cage-nél húzza meg magát, ám a lakásban folyamatosan ki-be járnak az emberek. Többségükben hosszú lábú lányok, akik legfeljebb egy-két éjszakát töltenek ott.
Marcus próbálja összeszedni magát, de úgy tűnik, ezt a nehéz időszakot csak egyetlen dolog tudja feledtetni: egy gyönyörű, vörös hajú lány. Willow – avagy Low – gyakori vendég Cage lakásában. Kettejük viszonya nem egyszerű: Cage kihasználva a főiskolai baseballsztárság előnyeit, minden csinos lányt meghódított, aki csak az útjába került, de úgy képzelte, hogy feleségül fogja venni Low-t, ha már kitombolta magát.
Marcus képtelen felfogni, hogyan működhet ez a kapcsolat, mindent megtett annak érdekében, hogy lebeszélje erről Cage-et és Willow-t. De aztán a szépen felépített tervet keresztülhúzza egy elképzelhetetlennek tűnő felismerés. Marcusnak választania kell Low és a családja között. Mert amikor kiderült az igazság, nem maradt más választása.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 288 oldal
Sorozat: Sea Breeze
Előzmény: Te vagy nekem a levegő
Vég: lezárt
Happy end? Igen.
Műfaj: NA
Tudjátok mit szeretek? Az elképesztő és magával ragadó könyveket. És tudjátok, hogy mi az ami kiakaszt? Amikor nap mint nap tapasztalom, hogy tehetséges emberek könyveit nem merik megjelentetni, mert félnek, hogy nem lesz elég érdeklődő, erre ez a ... inkább hagyjuk mi meg még MAGYARUL IS MEGJELENIK! (Bezzeg a minőségi angol könyvekre nincs érdekélődés, mi? Szerintem mindenkinek kapásból beugrik legalább
Kérdezem én a világot, miért kell nektek ez a szenny? Ó, nektek tetszett? Akkor most menjetek el innen, mert minden hibáját ki fogom emelni, amit még nem felejtettem el.
A történet kezdetén Marcus hazaérkezik és kibéreli Cage házának felét, mivel családi gondok hazaszólították az egyetemről. Két nappal később betoppan Willow, akit szemmel rögtön vetkőztetni kezd, és morfondírozik azon, hogy a két nap alatt tökéletesen kiismert nőcsábász Cage mi a fenét akarhat egy ilyen elképesztő lánytól, aki viszont nem az esete. Majd betoppan Cage, és elmondja, hogy Willow lesz a felesége, amit teljesen komolyan gondol, a lány pedig elfogadja, hogy ennek ellenére naponta egy, kettő vagy esetenként három csajjal is összejön. (Nem úgy volt, hogy ez egy kisváros? Honnan ennyi egyéjszakás kaland?)
A történet innentől sem lesz jobb vagy átgondoltabb, egy szemfüles olvasó az első húsz oldal után tudni fogja, hogy mi a történetben a csavar.
Kezdem a szereplőkkel: Marcus egy laza srác, aki gazdag, szőke és helyes. Amit megtudunk róla, nagyjából kimerül annyiban, hogy imádja a családját - kivéve az apját, akitől évek óta nem fogad el pénzt, ami viszont érdekes, és megmagyarázhatatlan, hiszen a házasságtörése csak később derül ki -, első látásra beleesik Low-ba, "aki az övé", és ezt érzi, és nem abban a társaságban van, amit egy gazdag sráctól elvárnának. - Az övé, és ezt érzi. Micsoda banális megállapítás. Ha valaki valaha így jönne oda hozzám, minimum orrba vágnám, és nyáltengert fröcsögve vöröslő fejjel megkérdezném, hogy mit képzel magáról. (De ő elvileg aranyos. Hah. Persze.)
Willow, a kemény csaj. Egyetemre jár - bár a könyv alatt egyszer sem teszi be ténylegesen a lábát az egyetem területére, és az sem derül ki, hogy mit tanul -, vörös a haja, és göndör, alacsony, szép a feneke, természetes a melle - ezen megállapítások után kezdtem magam egy húspiacon érezni, és szégyenkeztem amiatt, hogy egy másik nő hogy tud éppen ilyen hímsoviniszta módon gondolkozni -, és van egy unokahúga, aki egy éves, Larissa a neve, szőke és zöldszemű...
Eltűri a nővére viselkedését, aki bántalmazza - fizikailag és lelkileg is -, folyton csicskának használja, és cserébe csak annyit enged meg, hogy amikor kihasználja, akkor nála aludhasson, persze azt sem mindig. Low ezt szó nélkül hagyja, ugyanis az unokahúga mindennél fontosabb neki - bár a szeretete nem számít, mert ugye csak egy baba, ami szintén mekkora bullshit már, ha egy kisbaba nem tud szeretetet adni, akkor nem tudom ki igen -, de még arra sem vette a fáradságot, hogy az egy év alatt kiderítse, ki az apja a kislánynak.
A 'kemény lány' folyton sír, zokog, fuldoklik, pánikrohamai vannak, Cage mellett érzi csak biztonságban magát, és nem mer senkiben megbízni - bár a jelleme annyira ellentmondásos és képlékeny, hogy nincs is mit megosztania másokkal -, és mint érett egyetemista, semmilyen fogalma nincs arról, hogy mi történik egy férfi és egy nő között - de ez nem akadályozza meg abban, hogy Marcusra vesse magát minden adandó alkalommal -, emellett az is teljesen normális számára, hogy szerelem nélkül menjen majd hozzá egy pasihoz, aki hímringyó.
Cage karakterében szintén nincs semmi, az a gyerekes elképzelés pedig egyenesen nevetésre késztetett, hogy egy játékos, akit nemes testrészei vezetnek, pont el akarna venni egy lányt. Egy hormontúltengéstől szenvedő egoista sem gondolkozik így. Nem életszerű. Nem sokat tudunk meg róla, pedig elég fontos szereplő, és ez elmondható mindenki másról is.
Az írói kivitelezés is eléggé jellegtelen, tele klisés megfogalmazással, ez pedig igaz a cselekményre is.
Egy másodikos ki tud találni egy ilyen egyszerű történetet, és rá is un közben.
Ami még nagyon felidegesített: Mi lesz Larissával? Az anyja nem törődik vele, mások meg nem vigyázhatnak rá örökké.
Mennyire ajánlom? 5/0
Kedvenc karakter: -
Legrosszabb karakter: mindenki
Legjobb a könyvben: Larissa, ő aranyos
Legrosszabb a könyvben: minden más
Borító: 5/2 - mégis mit szimbolizál az a medál? Szó sem esik róla a könyvben.
Cím: 5/2
Az egész: 5/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése