Heather soha nem gondolta, hogy részt fog venni a Pánikban, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van - mindenekfelett a busás nyeremény. Nem tartja magát bátornak, és el sem tudja képzelni, hogy küzdjön vagy kiálljon magáért. Ám az élet úgy hozza, hogy nincs más választása.
Dodge viszont nem fél a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat.
Heather és Dodge számára a Pánik, ez a halálos játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel.
--------------------------------------------------
A könyv középpontjában álló játék, a Pánik egy kieséses vetélkedő-sorozat. Mindegyik fordulója egy-egy bátorságpróba, melynek során a játékosok egyre kevesebben lesznek. A végső forduló, a futam után pedig a győztes a főnyereménnyel térhet haza, melyet a nyár során a diákok napról napra gyűjtögetnek.
A Pánik persze nem éppen legális - a rendőrök a könyv során több alkalommal is megpróbálják megakadályozni. Nem véltetlen, hogy meg akarják szüntetni a játékot, hiszen a versenyzőknek nem egyszer kell olyan veszélyes és hajmeresztő próbákon részt venniük, amik az életükbe kerülhetnek.
--------------------------------------------------
Bevallom őszintén, hirtelen döntés volt, hogy belekezdtem a Pánik olvasásába. Mikor legutóbb meglátogattam a könyvtárat és megláttam a könyvet a polcon, egyszerűen csak felmarkoltam. Bele se néztem, át sem futottam a fülszöveget, csupán a borító megnyerőségére alapoztam.
Nem voltak óriási elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, de azért egy picit jobb kivitelezésre számítottam volna az írónőtől.
❝ Ha szeretsz valakit, ha törődsz vele, akkor a jó és a rossz időkön is keresztül kell menni. Nem csak akkor kell kitartani, amikor boldogok vagytok, és minden könnyű.❞
A regény először kissé Éhezők viadala hangulatot keltett bennem a disztópia kellő elemei nélkül. Ugyebár egy kiesős játékról beszélünk, ahol batároságpróbáról bátorságpróbára fogynak az emberek a végső cél elérése, a győzelem érdekében. Persze ebben a könyvben nem kell meghalnia a játékosoknak ahhoz, hogy kiessenek, hiszen nem az a cél, hogy a győztes a gyilkosok köréből kerüljön ki. Ennek ellenére előfordulnak halálesetek a próbák során, ami nagy port kavar a mű végén.
Úgy érzem az alapötlet hihetetlenül jó, de Lauren Oliver nem tudta kihozni belőle a maximumot. Kreatív és lelkes, de nincs meg benne az az írói képesség, ami nekem alapvető lenne ahhoz, hogy egy könyvet szőröstől-bőröstől megszeressek.
Azonban tetszett a váltott fiú-lány szemszög. Illetve - nézhettek most hülyének -, de az is kedvemre való volt, hogy az egész regény komor hangulatban úszott. A két főszereplőt, Heathert és Dodge-ot is megkeserítette már az élet. Ráadásul mindenki el akar húzni ebből a kis porfészekből, annyira utálják. Akkor meg miért is lenne vidám a könyv?
A továbbiakban a kelleténél is több spoilerrel tüzdeltem tele a véleményemet.
Szóval aki nem szeretné, ha elmondanék egy s mást a könyvről, ne olvasson tovább!
A történet elején kiderül, hogy Heather egy hirtelen ötlettől vezérelve fogja magát és benevez a versenyre, hogy bebizonyítsa volt barátjának és talán önmagának is, hogy képes valamire. Azonban ahogy telik az idő, a lányt nem hajtja más, csak hogy jólétet biztosítson 11 éves kishúgának, ugyanis muszáj elmenekülniük otthonról. A két lány édesanyja, Krista egy alkoholista, drogos lúzer, aki soha nem viselkedett normális anyaként.
Dodge-ot mindössze a bosszú vezérli. Két évvel ezelőtt, szintén a Pánikot ,,játszva'', nővére, Dayna deréktól lefelé lebénult a végső megmérettetés, a futam során. Dodge a lány akkori ellenfelét, Luke Hanrahan-t gyanusítja a balesettel, mert úgy érzi a srác megbabrálta nővére autóját a próba előtt. Az idei játék során, amikor Dodge is indul, Luke öccse, Ray is résztvesz a versenyen. Dodge pedig úgy gondolja: szemet szemért, fogat fogért.
❝ A démonjait mindenhova magával viszi az ember, ahogy az árnyékát is.❞
Voltak az írónőnek érdekes balesetei, hogy szépen fogalmazzak. Beleesett abba a hibába például, hogy az egyik pillanatban azt írta, nem tudni mikor rendezték meg először a Pánikot, aztán pár mondattal később már azt ecsetelte, hogy 6. éve kerül megrendezésre a játék. Most akkor hogy is van? Oké, oké, ez lehet a fordítás hibája is, én pedig nem ellenőriztem az eredeti művet. Ha a fordító a hibás, akkor én kérek elnézést.
A végkifejlettel is hatalmas fenntartásaim vannak. Példának okáért, a próbákhoz képest a futam borzasztóan unalmas volt. Míg az egyéni próbák során megtöltött fegyverek és tigrisek voltak jelen, az utolsó, végső, mindent eldöntő küzdelem egyszerű volt, szinte már nevetséges. Nem mondom, hogy nem lehetett félelmetes a játékosok számára, mert valószínűleg én is berezeltem volna, de azért Nat vagy Heather egyéni próbájához képest semmi volt.
Nem beszélve az epilógusról, amiben az írónő rengeteg kérdést megválaszolatlanul hagy. Mi lett Dayna lábával? Bishop miért nem kerül börtönbe és hogy ússza meg a dolgokat? Mi lett a tigrissel? Miért kell visszamennie Heathernek és Lillynek az édesanyjukhoz? És a többi...
Szereplőmustra:
A női szereplőnknek Bishop a könyv végefelé a szemébe mondja, hogy milyen negatív és mindent csak szarul lát, és milyen igaza van! Természetesen ez addig nem volt szembetűnő, amíg a srác ki nem jelentette, de akkor végiggondoltam, hogy mennyire hálátlan is Heather. Nem azt mondom, hogy nincs oka szomorkodni, mert épp akkor esett túl egy szakításon és az anyja sem éppen egy mintaanya, DE - ahogy a legjobb barátja, Bishop is elmondta - van egy kishúga és barátai, akik mindennél jobban szeretik, és ott van neki Anne is. Ráadásul a srác azt is bevallja neki, hogy szerelmes belé, de neki fel sem tűnik. Csak a harag fűti (nem is tudom miért, holott Bishop nem mondhatta el, amit nem mondott el..) és észre sem veszi néha, ami a szemei előtt játszódik.
Dodge elég kidolgozott karakter volt szerintem. Amit tudni szerettem volna róla, azt megtudhattam a könyvből és nem volt annyira erőltetett sem, mint Heather. A fiú mindent azért tett, hogy bosszút álljon és a karaktere is eköré épült.
Szót kell még itt ejtenem Nat, Bishop és Anne személyéről is.
Nat karaktere miatt kissé mérges vagyok. Sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni! Annyi potenciált láttam benne az első pár részben. Valahogy nem forrt ki a személyisége, legalább is számomra biztos nem.
Bishop és Anne voltak a legkedvesebb csalódások számomra a könyv során. Anne a maga bájos személyiségével, nagymamás, de imádnivaló stílusával azonnal belopta magát a szívembe. Bishop pedig - ha nem is volt tökéletes, de - mindenképp pozitív csalódás volt számomra. Úgy érzem remekül megállta a helyét a legjobb barát szerepében; mindig ott volt Heather mellett (akkor is, amikor a lány nem érdemelte volna meg). Aztán később fontosabb szerepbe bújtatja az írónő, de ezt csak azok deríthetik ki, akik elolvassák a könyvet.
❝ Azt persze senki sem vette komolyan, hogy a Pániknak vége lesz.
A játéknak folytatódnia kell.
Mindig is folytatódott.❞
Mindig is folytatódott.❞
Összességében úgy érzem, hogy nem volt ez egy olyan nagyon rossz könyv, de talán nem is volt a legjobb. Az alapötlet mindenképp megállja a helyét, azonban a kivitelezés számomra már nem volt olyan nagyon kellemes.
--------------------------------------------------
Borító: 5/5
Történet: 5/4
Írói kivitelezés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése