Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2019
Terjedelem: 418 oldal
Fordító: Kamper Gergely
Sorozat: Nem
Előzmény: Nincs
Műfaj: New Adult
Függővég: Nem
Happy end? Igen
Ha nem tudom eldönteni, hogy mit olvassak, sokszor olyan írók művei mellett döntök, akikkel kapcsolatban kétségem sincs, hogy valami kiválót alkotnak. Colleen Hoover tipikusan olyan író, aki még nem okozott csalódást, minden egyes általa írt könyv kiváló volt, és valamilyen tekintetben mély nyomot hagyott bennem, emellett pedig minden egyes alkalommal fontos témákat érint.
Olvasóként számomra nem mindig csak az a fontos, hogy kikapcsolódjak és valami szórakoztatót kapjak, szeretek új nézőpontokat megismerni, valamint kifejezetten fontosnak tartom az úgynevezett érzékenyítést is - amelynek során az írók új nézőpontokat, élethelyzeteket mutatnak be, ezzel mindenki számára egyszerűbben átérezhetővé téve bizonyos társadalmi jelenségeket. Jelen helyzetben talán nem árulok el olyan nagy titkot, hogy a könyv jelentős és nehéz témája a családon belüli erőszak, amellyel még mindig nem foglalkozunk eleget. Mind régiós szinten, mind a jelenlegi politikai elgondolás mellett - amely szerint az Isztambuli Egyezményt nem kell bevezetni kicsiny hazánkban, Lengyelországban pedig tüntesések vannak, ugyanis a kormány vissza akarja hívni. Senkit nem szeretnék oktatni, de röviden az egyezmény lényege, hogy elítéli a családon belüli erőszakot. Ma Magyarországon heti szinten meghal egy nő családon belüli erőszak következtében, és a statisztikák szerint havi szinten egy vagy két gyerek is áldozatul esik ennek.
"Tizenöt másodperc. Csak ennyi kell, hogy valakit teljesen más színben lássunk, mint korábban."
Miközben körülöttünk ennyire jelentős ez a téma, nem tehetjük meg, hogy csak úgy fittyet hányunk, és nem törődünk vele.
"Óriási hullám volt, ami rengeteg lenyomatot hagyott maga után az életemben (…)"
Lilyvel egy igen érdekes szituációban találkozhatunk először, miközben egy háztetőn ül, életén elmélkedve. Mint egy átlagos huszonéves, sok mindennel kapcsolatban bizonytalan, valamint elégedetlen. Kritikus számára a költözése, hiszen egy új városban teljesen egyedül kell boldogulnia, valamint az édesanyjához való viszonya is.
A könyv feldolgozza visszaemlékezések formájában a történetét első szerelmével, Atlassal, aki nagykorúsága okán elköltözött, és magára hagyta, valamint jelenlegi életét. Lily számomra egy nagyon szimpatikus karakter volt, aki bár nem mindig tudta, hogy mi a helyes, saját belátása és értékrendje szerint döntött. Atlas pedig egy szeretetreméltó fiatal felnőtt, akit magára hagyott a világ, és az egyetlen támasza mindössze Lily maradt, akit sajnos ott kellett hagynia bizonyos okokból.
"– Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat."
Kifejezetten kedves pillanatai a könyvnek, amikor új legjobb barátnőjével közös jeleneteket kapunk. Fontosnak tartom kiemelni, hogy majdnem az összes karakter szerethető, és annyira valósghűen lettek ábrázolva, hogy az sem lepne meg, ha holnap összefutnánk az utcán. Még az erőszak elkövetőjét sem engedi gyűlölni CoHo, hiszen meg kell értenünk, hogy folyamatosan meg akar változni, és jobb ember szeretne lenni, nem is érti igazán, hogy mit hogyan is tudott megtenni. Nehéz ez így nemcsak a karakterek számára, hanem magának az olvasónak is, mert nem utálhatjuk csak úgy.
Lily a történet során nagyon sokat fejlődik, változik, az első oldalakban már megkedveltem, a történet végére azonban már kifejezetten felnéztem rá a döntései miatt.
"Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk."
A történet maga nagyon olvasmányos, nem bontakozik ki rögtön a tragédia, szépen felépítette az egészet, az összes szereplőt megkedveltem, mire szembesültem mindennel. Csodálatos volt az egész, érzelmes, de közben racionális is. Bevallom, én többször is sírtam rajta, átéreztem Lily problémáit, és a lehetetlen döntéseket, amelynek a meghozására kényszerült.
"Kívülállóként könnyű azt hinni, hogy mi gondolkodás nélkül odébbállnánk, ha valaki rosszul bánna velünk. Könnyű kijelenteni, hogy nem tudnánk szeretni valakit, aki bánt bennünket, ha közben nem mi vagyunk szerelmesek abba az emberbe."
Mivel viszonylag spoilermentesen szerettem volna megírni a történetet, így nem árulom el, hogy mi a vége, milyen csavarok vannak benne, vagy pontosan hogyan bontakozik ki az egész, de azt szeretném elmondani, hogy mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, nemcsak Colleen Hoover miatt, hanem maga a mondanivaló miatt is. Nagyon ajánlom!
Kedvenc karakter: Atlas
Legjobb a könyvben:
"– A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe… akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!" (és aki mondja)
Legrosszabb a könyvben: -
Utolsó mondat:
"– Nem kell tovább úsznod, Lily – súgja. – Végre partot értünk."
Az egész: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése