2016. január 6., szerda

Meg Cabot: A hercegnő férjhez megy



MIA ÚJRA ITT VAN!
MEG CABOT VÉGRE MEGÍRTA A 2000-es évek sikersorozatának FOLYTATÁSÁT!!! 
El sem hiszitek, de Mia immár huszonhat éves, és szerelme Michaellal változatlan hőfokon lobog. Sűrű programjaik ellenére a fiúnak sikerül néhány napra egy Karib-tengeri szigetre csábítania a hercegnőt, ahol végre felteszi a várva-várt kérdést. Miának pedig sem a naplója, sem a pszichológusa tanácsára nincs szüksége ahhoz, hogy kimondja a boldogító igent.
De a mesés vakáció végeztével minden a feje tetejére áll: Grandmere kiszivárogtatja az esküvő részleteit, amiből egyetlen szó sem igaz, ráadásul Mia apja körül is sok a zűrzavar. Végül fény derül Phillipe herceg régóta őrzött titkára, és ez alapjaiban változtatja meg a hercegi család életét.


 Eredeti cím: Royal Wedding
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 384 oldal
Fordító: Merényi Ágnes
Sorozat: A neveletlen hercegnő naplója
Előzmény: A nevetlen hercegnő naplója 1, Reflektorfényben, A szerelmes hercegnő, Mia Genoviában, Talpig rózsaszínben, Hajrá hercegnő, Bulihercegnő, Hercegnő a szakadék szélén, Pizsamás hercegnő, Mindörökké hercegnő
Függővég: nincs
Happy end? Igen
Műfaj: romantikus naplóregény 
Moly link: itt

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a sorozat nagyon sokunknak meghatározó mérföldkő volt könyvmolyi karrierjében. Kisgyermekként ezt olvastuk, szerettük, utáltuk és nőttünk fel vele. Meg Cabot pedig hat évvel az utolsó rész után úgy döntött, kiad egy folytatást. Lehet elmélkedni rajta, hogy ez azért volt, mert lényegi mondanivalót szeretett volna átadni, vagy sokkal anyagiasabb okok vezették-e - én inkább nem foglalnék állást ebben a kérdésben.

Amint megtudtam, hogy lesz egy ilyen folytatás, felraktam a várólistámra. (Ami végtelen, mint mindenki másnak is.) Most pedig, egyik évből a másikba jutva végre sikerült is elolvasnom. Örültem, hogy Miával és a bolondos ismerőseivel tölthetek még egy rövid időt, de valahogy nem egészen azt kaptam, amire számítottam.


Mia a könyv elején éppen kisebb válságban van, mert a média arról cikkez, hogy ikreket vár Michael-től, közben pedig majd' megőrjítik a viccesnél viccesebb utalásokkal arra vonatkozóan, hogy Michael vajon miért is nem veszi már el. Mindeközben gondok vannak a papájával is, és nem tud nyugton ülni, folyton a szemrángása és más kitalált betegségek miatt kutat az autodiagnozis.com-on. Ahogy haladunk a történet fonalán, kezdjük megérteni a kezdetben véletlenszerűnek tűnő események okát, ami sokat ad a könyv érdemeihez.



A hercegnő karaktere részben felnőtt - amennyire egy fiataloknak szánt könyv karaktere 'felnőhet' -, és megmaradt annak, akinek régebben is tűnt: egy kicsit szeleburdi, erőltetetten vicces, szétszórt, de végletekig jószívű és mindenkivel törődő lánynak, aki kihasználja, hogy hatalma van és így segít a rászorulókon. Közben persze fülig szerelmes Michael-be, akivel a kapcsolatát nagyban megkönnyítené egy esküvő, viszont fel is kavarná az állóvizet, ugyanis ha Michael herceg lesz, nagyon sok mindent fel kell adnia Miáért. (A könyvben van egy szépen pontokba szedett lista erre vonatkozóan.)












Michael karaktere is fejlődött a nyolc év alatt, de megmaradt gyakorlatias zseninek, aki ugyanúgy szereti Miát, ahogy Mia őt. Mia sokszor ír róla, hiszen a világát is ő tölti ki:

"De a legcsodásabb dolog az a látvány, amit most bámulok, és ahhoz se kell távcső: Michael, aki egy szál szörfgatyában hever a függőágyban szemben velem, és egy mikroprocesszorokról szóló könyvet olvas. Remélem, a végére a mikrók és a processzorok összejönnek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak."


"Az a dühítő abban, ha az ember Michael Moscovitzba szerelmes, hogy képtelenség haragudni rá, főleg amikor átöleli az ember nyakát, és a tarkójából csak úgy árad az a finom, tiszta Michael-illat, és valósággal elbódítja az embert."
Engem személy szerint az első fele nem tudott maximálisan lekötni, valahogy idegennek éreztem a mostani ízlésemhez képest. Azonban óriási piros pont Meg-nek, mivel évek után is ugyanolyan hangnemben tudta folytatni, ahogy az első tíz részben megszokhattuk tőle. Kicsit bénán, de lényegi mondanivalót közölve:
"Komolyan, minek van az embernek kastélya, ha akit szeret, nem akar abban a kastélyban lakni?"
Aki azért szeretné elolvasni ezt a könyvet, mert hiányoznak neki a karakterek és ez a kicsit bolond világ, csak tessék, de ne várjatok tőle nagy csavart, hiszen már a könyv címe is Royal Wedding - Királyi Esküvő - vagyis Mia nem fogja levetni magát a Times Square-ről, mert depressziós. A kedvencem még mindig Grandmére és az ő Rommel-je volt, nagyon különleges volt, amit ők tettek.
"A kutyák általában nem élnek olyan hosszú ideig, mint a macskák, kivéve Grandmère törpeuszkárját, Rommelt, akinek a nagyanyám egyszerűen nem engedi, hogy meghaljon. Rommel öregkorára kicsit megkattant, de mivel Grandmère nem ivartalaníttatta, mind a mai napig erőteljes szexuális érdeklődést mutat. Minden iránt."
Kedvenc karakter: Lily
Legrosszabb karakter: J.P.
Legjobb a könyvben: a jelenet az orvosi szobában
Legrosszabb a könyvben: az első fele, ami viszonylag lassan épül
Utolsó mondat:
 "– Hát persze, Mrs. Moscovitz – felelte, és megcsókolt. – Ahogy mondod."
Mennyire ajánlom? 5/3
Borító: 5/3
Cím: 5/3
Az egész: 5/3.5


2 megjegyzés:

  1. Jó hogy idetévedtem hozzátok, mert eddig még nem is hallottam, hogy Meg Cabot folytatja a sorozatot.
    Bár én már jómagam azt vallom, hogy kinőttem ebből a korból, de emlékszem, hogy ifjú tinikoromat, a tizenévesek elején nagyban meghatározta ez az írónő.
    Régen olyan akartam lenni, mint ő, szinte bálványoztam. Még a blogját is olvastam.
    Aztán ez valahogy szépen elmúlt. De lehet hogy nosztalgiából majd elolvasom. :) Néha kell ilyen is a sok szépirodalom mellé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is hasonlóan éreztem, de valahogy elmúlt a dolog. Remélem tetszeni fog. :)

      Törlés