Mindenki ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…
Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…
„Hiteles, életszagú, szerethető karakterek. Jó érzés olyan hősnőről olvasni, aki épp olyan tökéletlen, mint bármelyikünk.” – Jennifer
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 494 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya
Előzmény: -
Függővég: nem
Happy end? Igen
Műfaj: történelmi romantikus
Moly link: itt
Tavaly hallottam először róla, és nem fogott meg igazán. A folytatását olvastam csak el, hiszen tudtam, hogy nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz - és igen, tudom, rémes vagyok, mert SOHA nem kezdünk egy sorozatot a közepéről, de bűnöztem. Tehát vissza is tértem ide, mert kedvet kaptam valami jó kis történelmi romantikushoz, és azt kell mondanom, nem lőttem mellé. Annak ellenére, hogy néha rémesen idealizált világot kaptunk hiteltelen cselekménnyel és tehénészkanca jelleggel, aranyos lett.
A történet szerint főszereplőnk egyszer régen - tíz éve - összefutott egy kertben nőcsábásszal, aki miatt fél percig szépnek érezte magát szürke kisegerünk, ami miatt természetesen visszafordíthatatlan változások indulnak meg romantikus lelkében. A jelenben - 1823-ban - Calpurnia egy huszonnyolc éves vénlány, akinek a húga megkötötte eljegyzését, őt viszont évek óta nem vette észre senki. (Ebben a borzalmas helyzetben, ahol alig száz évvel korábban hivatalosan be sem mutathatták a társaságnak a fiatalabb lányokat, amíg az idősebbek el nem keltek.)
Tehát drága lányunk úgy dönt, elég karót nyelt és jólnevelt volt eddig, szakítania kéne a hagyományokkal, így elkezd írni egy listát, amin a fülszövegben is feltűnő tételek is szerepelnek. Itt indul be igazán a cselekmény, ami elragad egy idealizált 19. századi Angliába, ahol talán mindannyian szívesen megfordulnánk.
Sarah stílusában az a jó, hogy tudja, mit szeretne mondani. Nem csapong, vagy tesz fölösleges kitérőket, felépíti a fő elemeket, kidolgozza a részleteket, és ha nem is egy aranyberakásos gyémántgyűrűt készít, de egy díszes ezüstöt mindenképp. A szereplők jellemét mai elemekkel teszi teljessé és elfogadhatóvá, a mellékszálakat pedig ehhez mérten átgondolja. Megjelennek nála az akkoriban jellemzőnek tartott embertípusok, nevek, címek és az életérzés is.
Akkoriban egy nőnek semmiféle beleszólása nem volt a saját életébe, ha a családja megengedte tanult, máskor meg hímzett, beszélgetett, olvasott, pletykált, stb. Teljesen haszontalan volt. Ebből a helyzetből csak egy férj rángathatta ki, viszont ez abban az elvont társaságban nem mindig keveredett, így sokan vénlányok maradtak, akik a társaság megbecsült tagjaivá is válhattak. Callie elfogadta a helyzetét, de meglehetősen elege is van belőle. Nem érti, minek élt példás életet, ha semmi eredménye. Szakít a hagyománnyal, és számára érdekesnek ítélt elfoglaltságokat akar kipróbálni, amik a férfiak számára teljesen normálisak és hétköznapiak. Vallja az egyenlőséget, és összességében elég haladó gondolatokhoz tartja magát.
Amik kifejezetten zavartak, a közös jelenetei voltak Gabriellel. Mindegy mikor, hol, hogyan, de ők ketten egymásra cuppantak. Ez engem felháborított, főleg úgy, hogy természetesen egyszer sem nyit rájuk senki. A másik pedig maga Gabriel. Nagyjából semmi jelleme vagy egyedi vonása nem volt.
Kedvenc karakter: Juliana
Legrosszabb karakter: Gabriel
Legjobb a könyvben: A prológus
Legrosszabb a könyvben: Az epilógus
Mennyire ajánlom? 5/4
Borító: 5/3.5
Cím: 5/3.5
Az egész: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése