Darynda Jones: Harmadik sírhant

Charley Davidson végre újra itt van! A New York Times sikerlistás szerző, Darynda Jones paranormális sorozatának harmadik részében kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni… 

Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? 

A regényt szeretettel ajánljuk a paranormális romantika és a földön fetrengős poénok rajongóinak figyelmébe!



Eredeti cím: Third Grave Dead Ahead

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 488 oldal
Fordító: Varga Krisztina
Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant, Második sírhant
Függővég: igen
Happy end? nem

Műfaj: romantikus paranormális krimi
Moly link: itt

 Tudni lehet rólam, hogy imádom azokat a könyveket, amikben a főhős egy tökös nő, aki nem csipog minden másodpercben arról, hogy mennyire nehéz az élete, és zokogja végig a történetet. Egyszer megkérdeztem egy csoportban, hogy ők ilyen témában milyen könyveket ismernek - így akadtam rá erre a sorozatra is. Sajnos épp a Kate Daniels hatodik része után kezdtem bele, így nekem óriási bukás volt az egész. Rossz vicc, semmi több. Sajnos azóta sem tudtam megérteni a regény koncepcióját, így a véleményem megint csak rosszmájúnak tűnhet.

Kezdjük ott, hogy óriási dilemmát okoz nekem ez a sorozat, teljesen őszintén mondom, nem tudom eldönteni, hogy ezt komédiának szánta-e Darynda. Azt sem értem, hogy a Goodreads-es indexe miért 4.4, szerintem egy értéktelen poén az egész. Sajnálom, sajnálom, szánom bűneimet, de őszintén, mi a rohadt uborka és koszos retek volt ez a kötet? MI AZ EGÉSZ SOROZAT OKA? Túl sokat szív Darynda? Vagy MI történt? Magyarázzátok el nekem, nem tudom felfogni.

A sztori szerint Charley két hete nem alszik - mert ő a halál angyala, megteheti, persze -, ugyanis nem akar álmában találkozni - értsd: szexelni - a dühös Reyes-el. Ébren folyton hülyeségeket csinál, kávét lop az apjától, elalszik a volánnál és a szembe sávban közlekedik, megint rabszolgának használja Cookiet, és alapjaiban semmi nem változik az előző részekhez képest. Kapunk egy újabb eltűnt feleséget, pár szellemet, és egy szökött rabot, aki késsel kényezteti Charley nyakát, miközben a bugyijában matat (NEM ÉN TALÁLTAM KI!). Azt hiszem több szót erre ne is pazaroljunk, jöjjön valami izgalmasabb:

A számomra felfoghatatlan dolgok listája, a teljesség igénye nélkül:

1.) A világ kidolgozottsága

Már a harmadik résznél tartunk, a könyvek viszonylag vastagok, tehát azt hiszem elvárható lenne, hogy valamit megtudjunk a hátteréről a történetnek. Ez viszont nem történik meg. Annyi jut el hozzánk, hogy Charley egy angyal volt, és Isten leküldte, hogy vezesse a halottakat a jó út felé, mint a halál csillogó angyala. Őt kergetik a pokol szülöttei, és ezért nem kéne használnia az erejét, de persze megteszi Reyes-ért. Reyes amúgy a Sátán fia, aki megszökött tőle, mikor meglátta Charleyt még a leszületése előtt. Kettejüknek óriási erejük van, és haragukban tudnak természeti katasztrófákat okozni, Charley pedig belelát mások gondolataiba, Vannak démonok, meg angyalok, egy apáca, aki hallja őket, és néhány szellem, akinek Charley segít az átjutásban. És ehhez kellett három könyv. Vicceltek?

2.) Főszereplőnk

Charley huszonhét éves, magánnyomozó, vicces -nek szánt - pólókat visel, csomó megmagyarázhatatlanul debil helyzetbe kerül, elvileg "tökös", nevet adott a testrészeinek, és minden jó tulajdonsága ellenére sem képes egyszerre rágózni és sétálni. Nem tud komolyan átgondolni semmit, a jelleme pedig annyira meseszerű, hogy már a rémálom kategóriába sorolnám. Mégis mi alapján született épp ő le? Ki akarna egy ilyen lényt az emberek közé küldeni? Semmi angyali nincs benne, én még a pokolról sem küldeném fel.

3.) Krimi-szál

Megeszem a kalapomat, ha ezt kriminek nevezik manapság. Itt a fogalom, feketén fehéren:

"A krimi vagy bűnügyi regény az epika (elbeszélő irodalom) egy népszerű tematikus műfaja, amely a bűntények felderítésével, elkövetésük bemutatásával, illetve lélektani indítóokaik vizsgálatával, valamint a bűnözők, nyomozók („detektívek”) és bűnügyi rendőrök világával foglalkozik."

Ha ezt kriminek nevezzük, mit írt Agatha Christie és Arthur Conan Doyle? Tudtommal ők foglalkoztak ezzel a témával - bár igaz, hogy azóta a határok elmosódtak és felhígultak, a műfaj pedig elég szabad teret biztosít az íróknak, de azért ez mégis felháborító!

A bűntény jelen esetben egy eltűnt nő utáni nyomozás volt, melynek keretein belül kiderült, hogy a hölgy férje egy pszichopata, aki kedvére gyilkolászott eddig anélkül, hogy bárki rájött volna. Az egész 'bűntény' meg sem történt, hiszen a nő saját hibájából került oda, ahol volt, a férfi pedig csak a többi gazságot követte el, amelyek nagyon egyedi módon mérgezések voltak - micsoda férfias módja ez a dolgok elintézésének! A lélektani magyarázat kimerült abban, hogy a pasi pszichopata, és a környezetének kontrollálásában és átverésében leli örömét, de ezt legalább tízszer elismételte Darynda a könyv során. (Elsőre is megértettem.)

4.) A "Szerelmi" szál

Jóindulattal sem tudtam annak nevezni. Vázolom a helyzetet, jó?

Van egy huszonhét éves nőnk, aki cirka tíz éve látott egy akkor húsz éves fiút, akit a nevelőapja majd' megölt, akkor beleavatkozott a verekedésbe, majd a srác fura néven szólította, és az utóbbi pár hónap során álmaiban mindig megjelent, és dugtak.

Kérem szépen, mély értelmet keressetek ahol akartok, és ha tudtok nekem olyan részt mutatni, amivel a szerelem bármiféle racionális fellángolása magyarázható, hát megtapsollak titeket, ugyanis nincs ilyen. Charley és Reyes b*sznak, mint a nyulak. Reyes vadítóan néz ki, és a börtönben, meg a nevelőapja fajtalankodásai során annyira mesterien megtanulta, hogy kell viselkedni az ágyban. (Itt álljunk meg egy szóra: Ez mérhetetlenül tragikus lenne egy normális környezetben. Ennek viszont ebben a történetben semmi teteje nem volt. Ilyen nehéz témát nem kellett volna elővenni ilyen helyen. Mintha tökön rugdosna mindenkit, aki hasonlón keresztülment.) 

Reyes lelke nem sérült, Reyes kést szorít a lány torkának, Reyes ül a börtönben egy el nem követett bűntény miatt, Reyes meglátogatja a lányt, és megint begerjednek, Reyes elárulja a lányt, ő meg válaszul lesmárol egy bandatagot. Reyes fájdalmat érez, Charley szíve is megszakad, és vége. Nem volt kiindulási szakasza az érzelmeiknek, nem volt tetőpontja, nem beszéltek erről, szinte semmi nem történt szexuális aktuson kívül. És még az is csak a lány álmaiban. Ezt a helyzetet leginkább a dugópajtások kifejezéssel tudnám leírni. Talán annak is erős.

Még hosszan tudnám szidni ezt az egészet, de inkább befejezem, mivel ezzel is csak magamnak okozok fejfájást. Összességében egy számomra értékelhetetlen könyvet kaptam, amiről semmi jót nem tudok mondani, hiszen feltételezem, hogy nem kéne dicsérnem a komikus kidolgozást, mert ezt csak én látom bele. Más jót viszont nem tudok róla mondani, igazán nem értem miért is szenvedtem magam át rajta. De, mégis! Olvastatta magát, ami inkább a fordító érdeme, mint az íróé.

Az utolsó mondat is ehhez mérten volt érdekfeszítő, miután mindenki csalódik benne, és ott marad az ágyában nem keseredik el, simán csak ennyit mond, aztán elalszik:

"Istenem, ezek a holtak!"

Kedvenc karakter: Swopes
Legrosszabb karakter: Cookie
Legjobb a könyvben: Garrett viccei
Legrosszabb a könyvben: minden más
Mennyire ajánlom? 5/0
Borító: 5/3
Cím: 5/2
Az egész: 5/1