Rick Yancey: Az ötödik hullám

Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Oldalak száma: 466 
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Cartaphilus

Olvasási idő:

2016. december 02., 20:55 → 2016. január 16. 20:05

Cassie 16 éves és egyedül bolyong a nagyvilágban. Néhány hónappal ezelőtt - amikor megérkeztek Azok - még minden rendben volt. A káosz akkor kezdődött, amikor megjelentek. Senki sem tudta miért jöttek, mit akartak és mikor mennek. 

Miután végignéztem Az ötödik hullám filmelőzetesét, úgy éreztem muszáj belekezdenem a könyvbe még a film megjelenése előtt, hogy utána jogosan dícsérhessem a végeredményt vagy épp panaszkodhassak róla. Majd meglátjuk.
Ráadásul a könyv régóta szerepelt már a várólistámon és épp idejét láttam annak, hogy nekikezdjek.

------------------------------------

Őszintén szólva, a könyv lényegéről és történetéről nem tudok túl sokat elárulni anélkül, hogy bele ne essek a spoilerek hálójába, ezért inkább maradok biztos talajon és koncentrálok a karakterekre és azok jellemeire.

Cassie, azaz Cassieopeia Sullivan egy nagyon különleges lány, akinek már csak a neve is megkapó bár ő nem szereti. Úgy érzem, hogy különböző körülmények között, mi nagyon jóban lennénk. Mondjuk ehhez az is jól jönne, ha a lány valóban létezne. 
Cassie egy felettébb tüzes, temperamentumos kiscsaj, aki nem fél kiállni magáert. Az adott helyzetek megtanították őt a túlélésre, márpedig ő nem hajlandó egykönnyen feladni. Makacs, nagyszájú leányzó volt már a családja elvesztése előtt is, az események azonban kora ellenére még inkább megkeményítették. Igazi harcos egyéniség a kiscsaj és én baromira tisztelem az erős jelleme miatt. 
Elvesztette szeretteit, s minden egyes napot csupán túlélni szeretne. 
Napról napra, hullámról hullám meséli el a történteket, s hogy hogyan került ebbe a helyzetbe. Hónapok óta nem talákozott egyetlen élő emberrel sem, és már abban sem biztos, akadnak-e meg rajta kívül túlélők. 
Más már rég feladhatta volna, de a kisöccsének, Sammy-nek tett ígéretét muszáj betartania. Éppen ezért úgy is tesz.

❝Nem Cassie, mint Cassandra. És nem Cassie, mint Cassidy. Cassie, mint Cassiopeia, a lány az erdőből, aki alvás közben a sátrában az egyik kezével egy plüssmackót, a másikkal egy sörétes puskát ölelt magához.❞

Főszereplőnk részletesen elmeséli az előző négy hullám történéseit, haláleseteit. Néha azonban már nem bírtam és nem is akartam nyomon követni az emberek pusztulásának adatait, de szerintem nincs is olyan ember, aki pontosan tudná, hogy mikor mennyi ember veszítette életét.

Benjamin Thomas Parish, becenevén Zombi az a srác, akibe Cassie kispisis kora óta bele van zúgva, bár soha sem vallotta be neki érzéseit. Ráadásul a történtek fényében, a lány úgy véli, hogy Ben belehalt valamelyik hullám egyikébe. És majdnem így is történt.
Amikor Ben, azaz Zombi szemszögéből megismerjük a történetet a srác épp a halál és élet között lebeg, hiszen megfertőzi a 3. hullám által okozott pestis. Azonban ő is egyike azon kevés erős immunrendszerekkel bíró embernek, akiknek sikerül kigyógyulnia a betegségből. Mikor végül ez sikerül neki, élete teljesen megváltozik. 
Camp Haven bázisán egy kegyetlen gyilkológéppé, zombivá képzik ki őt. Innen a becenév. Itt ismerkedik meg az öt éves Sammy-vel is, aki nem más, mint Cassie kisöccse. 
A srác a történtek előtt egy életvidám, jó kedélyű, focista srác volt és természetesen az iskola sztárja. Na, meg egy gyáva nyúl. A szülei, s főképp kishúga elvesztése után azonban teljesen megváltozott. A kiképzőtábor pedig csak rátesz minderre egy lapáttal. Egy igazi badass gyilkológéppé válik, akiben azért van annyi jószándék még, hogy megvédje a kis Sammy-t (Mazsolát) kiképzője undorító viselkedésétől. 

❝Ben Parish halott. Nekem nem hiányzik. Ben egy bőgőmasina, anyámasszony katonája volt. Zombi viszont nem az. Zombi minden, ami Benből hiányzott. Zombi kemény arc. Zombi tökös csávó. Zombi szíve hideg, mint a szikla.❞

Evan Walker egy hatalmas csavart jelent a történet szempontjából. Természetesen nem mehetek mélyebbre ennél a történet spoiler-mentes felvázolása szempontjából, de őszintén megmondom, hatalmas potenciál rejtőzik még emögött a srác mögött. Egyelőre elégedjetek meg annyival, hogy egy remek kiállású fiatalember.

❝A kegyetlenség nem személyiségjegy. A kegyetlenség szokás.❞

Annyira jó volt végre kiszakadni a young adult és new adult könyvek "egyszerűségéből". Örülök, hogy végre rávettem magam egy újabb disztópiára, mert már lassan kezdtem elfelejteni mennyire is szeretem őket.

Rick Yancey és a története visszarántott a kitalált világok hálójába és én borzasztóan hálás vagyok neki emiatt. Ha nem lett volna ilyen remek a történet, amit megírt, valószínűleg végig sem olvastam volna a könyvet. De ettől nem kellett félnem; a történet már az első perctől magával ragadott. Sajnálatos módon nem tudtam vele olyan tempóban haladni, mint szerettem volna - időhiánynak hála -, de még így is remek olvasnivalót tudhattam magam mögött. Nagyon örülök is neki, mert a disztópikus történetek egyik legjobbika Az ötödik hullám és alig várom, hogy nekiálljak a következő részének.

------------------------------------

Borító: 5/4
Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/5