Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?
Eredeti cím: Finding Cinderella
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 158 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: Hopeless
Előzmény: Hopeless, Losing Hope
Függővég: nincs
Happy end? Igen
Műfaj: ya, romantikus
Moly link:
Elbeszélő: Daniel
Elbeszélés módja: E/1
Annyi gondolatom van, hogy hirtelen azt sem tudom, mégis hogy fogom egy csokorba szedni őket.Micsoda újdonság.
Nem tudom mennyire vettétek észre, de odabiggyesztettem, hogy Daniel meséli el a történetüket. Ez nálam külön piros pontot ért, mivel:
- Hoover tudott boldogulni a férfi szemszöggel
- az okos választással nem kaptunk fölösleges drámát
Igazán megérintett - amit előtte csak Jennifer E. Smith tudott elérni, aki azóta is az egyik kedvenc íróm - és könnybe lábadt a szemem a stílus miatt még az elején. Azt hiszem attól jó egy történet, hogy az átélt emlékeidet felszínre tudja hozni, ezáltal pedig átérzed, mint a fantomfájdalmat. Viszont attól kiemelkedő, hogy olyan szépen írja le a történéseket és érzéseket, hogy átéled annak ellenére is, magad még hasonló helyzetben sem voltál. Hoztam néhány idézetet ennek bemutatására is:
Moly link:
Elbeszélő: Daniel
Annyi gondolatom van, hogy hirtelen azt sem tudom, mégis hogy fogom egy csokorba szedni őket.
Nem tudom mennyire vettétek észre, de odabiggyesztettem, hogy Daniel meséli el a történetüket. Ez nálam külön piros pontot ért, mivel:
- Hoover tudott boldogulni a férfi szemszöggel
- az okos választással nem kaptunk fölösleges drámát
- szerethetővé tette a szereplőit.
Colleen Hoovert nem csak a leírhatatlan és megjegyezhetetlen neve miatt figyelemre méltó (borzalmas a névmemóriám), hanem azért is, mert elképesztően ír. A történeteit az első betűtől az utolsóig átgondolja, mindennek van oka, és miértje, a szereplőit egyedien dolgozza ki, és ad valamit. Valami szépet és tanulságosat. Olyan karaktereknek ad történetet, akik akár mi is lehetnénk - mert MINDENNAPI problémákat jelenít meg, de mindezt nagyon szépen. Olyan torokszorítóakat, amiket csak az egyik ismerősöd ismerőse élhetett át, de mégis jelen van mindenki életében. Először féltem tőle, hiszen a Hopeless kapcsán óriási volt körülötte a hipe, de a sorozat folytatásaiban szépen fejlődött, és már semmilyen hiányérzetem nem maradt az írásaival kapcsolatban. Mivel a Losing Hope nálam is betalált, igazán vártam ezt a történetet, hiszen Daniel már eddig is nagy kedvencem volt. De térjünk át a történetre, próbálok nem spoilerezni:
Daniel órarendjét elrontották, és lett egy üres órája, de akkora csibész volt, hogy inkább kiélvezte, minthogy szólt volna a titkárságon róla. Így ő az ötödik óráját egy szertárban töltötte, ahol általában alvással mulatta az idejét. Egyik nap egy lány esett be zokogva az ajtón, aki a női mosdóba szeretett volna menni, de eltévesztette az utat. Elkezdtek beszélgetni, és a sötétben elhatározták, hogy úgy tesznek, mintha szeretnék egymást, hiszen még soha nem voltak igazából szerelmesek. Csakhogy a lány elbúcsúzik, és azt mondja, soha nem jön vissza.
Itt pedig ugrunk egy évet az időben: a jelenben Daniel épp a zűrös barátnőjével szakít, majd ennek örömére átmegy Sky-hoz, ahol szembe találja magát egy Six nevű lánnyal, aki igen szemrevaló, és fellobban köztük a vonzalom.
Igazán megérintett - amit előtte csak Jennifer E. Smith tudott elérni, aki azóta is az egyik kedvenc íróm - és könnybe lábadt a szemem a stílus miatt még az elején. Azt hiszem attól jó egy történet, hogy az átélt emlékeidet felszínre tudja hozni, ezáltal pedig átérzed, mint a fantomfájdalmat. Viszont attól kiemelkedő, hogy olyan szépen írja le a történéseket és érzéseket, hogy átéled annak ellenére is, magad még hasonló helyzetben sem voltál. Hoztam néhány idézetet ennek bemutatására is:
"Hamupipőke még akkor is jó csaj, ha szegény, izzadt és a tűzhely mellett csicskul."
"Szeretem, hogy mindig kinyitod előttem az ajtót, pedig elvileg azt kellene akarnom, hogy magamnak nyithassam ki. Szeretem, hogy nem próbálsz úgy tenni, mintha rajongnál a fekete-fehér filmekért. Engem is marhára untatnak, de mindenki más eljátssza, hogy érdekli. Azt is szeretem, hogy amikor nálatok vagyok, apró csókot lopsz tőlem, ha elfordulnak a szüleid. A legjobban viszont azt szeretem benned, amikor rajtakaplak, hogy bámulsz engem. Imádom, hogy olyankor nem fordulsz el. Hogy nem magyarázkodsz, és nem szégyenkezel amiatt, hogy nem tudod rólam levenni a szemedet. Hogy vállalod: legszívesebben mindig ezt csinálnád, mert én vagyok a legszuperebb dolog, amit valaha láttál. Szeretem, hogy ennyire szeretsz engem."
"Ha megtudjuk, ki a másik, biztos találunk rajta valamit, ami nem tetszik. Talán sok mindent, ami nem tetszik. Ez most így tökéletes. Mindig visszaemlékezhetünk erre a tökéletes pillanatra, hogy egyszer szerettünk valakit."
"Valójában viszont az emberek olyanok, amilyenek, és alapvetően nem változnak meg."
Legrosszabb karakter: -
Legjobb a könyvben: Daniel
Legrosszabb a könyvben: -
Utolsó mondat:
"Igen. Ez az. Ez a jó kifejezés!"Olyan Daniel-es.
Mennyire ajánlom? 5/5
Borító: 5/3.5
Cím: 5/5
Az egész: 5/5**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése