If…
Someone hadn't scarred my face.
I hadn’t followed my dreams to LA.
That tweaker hadn't attacked that homeless guy.
I hadn't invited a stranger over for Thanksgiving.
I hadn’t fallen in love.
If I hadn’t lost him.
If…
I hadn’t gone for that drive.
I saw the world like everyone else.
My “genius” wasn’t slowly destroying me.
I had just walked away before I could ever know her.
She hadn’t ignited the spark.
If the spark didn’t ignite the madness.
This is a new adult romance. NOT erotica. Standalone novel.
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Magánkiadás
Olvasási idő:
2015. december 14., 07:38 → 2015. december 16., 19:10
A regény főszereplője, Ash fél festeni, ezért a szeretteit is igyekszik a lehető leginkább elkerülni. Mert ha utat enged az érzelmeinek, késztetést érez arra, hogy érzéseit vászonra mázolja. Éppen ezért a lehető leglaposabb életet éli, amit csak tud. Nem érintkezik senkivel, gyakran az utcán alszik és a lehető legérzelemmentesebb életet éli a színek intenzitásának elkerülése érdekében.
Van azonban egy lány, aki vörös hajával, dallamos nevetésével és kisugárzásával azonnal leveszi őt a lábáról. Amint a lányra néz, érzi ujjaiban a festésre való hajlamot, a nevetésekor pedig különböző színek táncolnak szemei előtt.
Amikor a lánnyal kölcsönösen megmentik egymás életét, a színek élénkebbé válnak, mint valaha. És Asher kicsit sem boldog emiatt.
Asher Thoreau egy felettébb érdekes jelenség a szinesztézia nevű betegséggel megáldva (vagy megátkozva, ki hogy érzi).
A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. Az illető több érzékszervét használja, mint egy mezei ember, ha úgy tetszik egy hatodik érzékkel rendelkezik. Van, aki színekként látja a hangokat és az érzelmeket, van aki érzi a hangok ízét, tapintását, illatát.
A regény elején - mint már említettem - Asher igyekszik a világ elől elbújni, s egymagában barangolni az utcán az érzelmek elkerülése érdekében. Mert a túlságosan élénk érzések olyan dolgokat láttatnak vele, ami festésre ösztönözné és arra, hogy elengedje magát. Márpedig ha Ash elengedi magát, annak általában nincs jó vége.
❝Ash could taste touch, see sound, feel emotion on his fingertips. How amazing it must be to feel the world with such a diverse palette. In a way, he was like a superhero with special powers. But like most superheroes, he was troubled. Something burdened him, and I think that was why he was where he was.❞
Azonban amikor megismerkedik Bird-del, ez egyszerre megváltozik és a lány fenekestül felforgatja életét. Nem csak, hogy színek igazi kavalkádját látja, érzi és ízleli, de egyre élettel telibbnek is érzi magát. Ezt az olvasók is tisztán láthatják és olvashatják.
Amikor Ash végre átadja magát az érzésnek és engedi Birdie-nek, hogy - ahogy ő fogalmaz - felkapcsolja a kapcsolóját, a férfi kissé extázisban él, legalább úgy viselkedik, mint egy drogos. Nem eszik, állandóan csak fest és a többi, és a többi. Nem mondom, hogy ez teljesen rossz dolog, hiszen nem gondolnám, hogy képességei megakadályozása pozitív hatással lenne elméjére, de attól még borzasztó nagy aggodalmat váltott ki belőlem.
❝You make this happen. You are my muse. You set me on fire. If I could paint on the air and sky and clouds and show you what I see, I would. But this is the best I can do. I am doing this for you. This is my love for you and I am going to show my love for you to the world.❞
Bird, azaz Annalise Campbell egy borzasztóan különleges lány. Táncos, aki Los Angeles-ben próbálna szerencsét, ezidáig nem olyan túl sok sikerrel. Ehhez hozzájárul, hogy - habár elképesztő módon táncol -, a fél arcát sebhely borítja, így soha nem válogatják be, pedig mindent feladott azért, hogy itt lehessen, sztár születhessen belőle.
Birdie még a szülei haragját is kivívta, mikor úgy döntött, hogy otthagyja az egyetemet a tánc kedvéért, így teljesen megszakadt a kapcsolata a családjával. A lány végül hálája jeléül meghívja magához Asht egy Hálaadásnapi vacsorára. Így kezdődik az ő történetük.
❝She was a literal star, beaming with light, walking on the earth, gracing it with her presence. She was the light we reached out to grasp, but were never able to touch. That's what Bird was: A fallen star. A dancing star.❞
Nagyon szerethetőek a főszereplők és Bird legjobb barátait, Jordant és Trevort - a lány „meleg férjeit” - is imádtam. Valami csodálatos ahogyan kibontakozik ez a történet, de egészen a végéig érezhető, hogy Ash teljesen más, mint a többi ember.
Az ő fejezetei sokszor zavarosak, sokszor viszont teljesen normálisak, de végig érződik, hogy valami megbújik a háttérben és a végén ez is hozza a fordulatot a történetben.
Összességében ez tehát egy gyönyörű szép történet volt (az egyik legszebb, amit valaha olvastam), Ash pedig az egyik legkülönlegesebb szereplő, akihez eddig szerencsém volt. Életemben nem hallottam még a szinesztéziáról és borzasztóan örülök, hogy Nina G. Jones ezzel a témával foglalkozott könyvében, mert kihagyhatatlan élmény volt számomra más szemmel látni a világot.
Az írónő pedig úgy beleélte magát a karakterek életébe, mintha ő maga élte volna át az érzéseiket, mozdulataikat. Ha nem tudnám, hogy nincs így, még az is gondolnám, hogy is szinesztéziával küzd.
Gyönyörűen megfogalmazta, amit Ash átélt a színekkel, ízekkel, szavakkal és minden körülötte történő dologgal.
A történet elég sok töltetében hasonlít Amy Harmon The Law of Moses c. regényére, és ez volt az első, ami szembetűnő volt számomra. Miután az a regény borzasztóan a szívemhez nőtt, ettől sem várhattam el másképp. Így is lett. Ash és Bird története mindig is valamiféle speciális kis helyet foglal majd el a szívemben.
------------------------------------
Borító: 5/3
Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/5
Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése