From #1 New York Times bestselling author Colleen Hoover, a passionate tale of friendship, betrayal, and romance.At twenty-two years old, Sydney has a great life: She’s in college, working a steady job, in love with her wonderful boyfriend, Hunter, and rooming with her best friend, Tori. But everything changes when she discovers Hunter's cheating on her—and she is left trying to decide what to do next.
Sydney becomes captivated by Ridge, her mysterious neighbor. She can’t take her eyes off him or stop listening to his playing his guitar every day out on his balcony. And there’s something about Sydney that Ridge can’t ignore, either. When their inevitable encounter happens, they soon find themselves needing each other in more ways than one…
From the author of the New York Times bestsellers Slammed, Point of Retreat, Hopeless, This Girl, and Losing Hope, Maybe Someday is destined to another bestseller and long-lasting fan favorite.
Oldalak száma: 320
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Atria
Oldalak száma: 320
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Atria
Olvasási idő:2015. december 25., 23:09 → 2015. december 28., 16:33
Sydney és Ridge egymás szembeszomszédai. A lány kissé megrögzötté válik Ridge zenéjét hallgatva, s minden este percre pontosan 8-kor kiül erkélyére, hogy halhassa őt gyakorolni, s közben énekel is a dallamhoz.
Miután Ridge írói válságban szenved, megkéri Sydney-t, hogy küldje el neki néhány dalszövegét, persze szerződés fejében. Eztán fény derül arra is, hogy Syd hosszútávú barátja, Hunter kapcsolatuk kezdete óta csalja őt a lány legjobb barátnőjével és lakótársával, Torival - a lánynak pedig nincs hová mennie. Ráadásul mindez a születésnapján történik.
Ridge azonban befogadja őt - úgymond fizettségként - a már amúgy is tömött lakásába és megkezdődik kettejük munkakapcsolata.. vagy mégsem?
Ridge azonban befogadja őt - úgymond fizettségként - a már amúgy is tömött lakásába és megkezdődik kettejük munkakapcsolata.. vagy mégsem?
Sydney Blake egy nagyon okos, erős lány, akit igazán megkedveltem a könyv olvasása alatt, de igazán mély nyomott nem hagyott bennem. Nem mondhatom azt, hogy évek múlva is emlékezni fogok a nevére, főleg olyan rossz névmemóriával, mint amilyen az enyém.
Mondhatnám egyébként úgy is, hogy az egész könyvet végül is Ridge karaktere szárnyaltatta, a lánynak így viszont nem volt ideje megcsillogtatnia magát.
Természetesen remek dalokat írt és tényleg jól énekelt - már ahogy elképzeltem -, de úgy érzem, hogy most Colleen Hoover nagyobb hangsúlyt fektetett a férfi karakterre. Bár őszintén nem hibáztatom miatta. És hogy miért? Máris mondom.
Na nem mintha ez bármiben is megakadályozná Ridge-t, mert ő fantasztikus.
A srác művészlélek, remekül gitározik és emelett kedves, aranyos, helyes és szeretnivaló. Igazi főnyeremény.
A srác művészlélek, remekül gitározik és emelett kedves, aranyos, helyes és szeretnivaló. Igazi főnyeremény.
❝Anyone who watches how passionately this guy plays would crush on his talent. The way he keeps his eyes closed the entire time, focusing intently on every stroke against every guitar string. I like it best when he sits cross-legged with the guitar upright between his legs. He pulls it against his chest and plays it like a stand-up bass, keeping his eyes closed the whole time.❞
Persze fogalmazhatnánk úgy is, hogy zsánereim a művészlelkek. A zenészektől kezdve, a festőkön, táncosokon át eddig szinte minden férfi szereplő nyomott hagyott bennem. Moses a Law of Moses-ből, Finn Chambers a Like Gravity-ből, Ash az If-ből és a többi. Naphosszakig sorolhatnám.
Valamiért nem tudom megakadályozni azt a vonzást, amit irántuk érzek. Talán, mert nem sok művészlélek van a környezetemben, talán nem. A lényeg hogy bejönne a művész srácok, így nem meglepő, hogy Ridge is feltornázta felgitározta magát a könyves álompasik listámra.
❝I don’t question it . . . because it’s obvious. But it’s art. Art is just an expression. An expression isn’t the same as an act, as much as it sometimes feels that way. Writing lyrics isn’t the same as directly informing someone of your feelings. Is it?❞
Az egyetlen bibi számomra az, hogy a srácnak barátnője van. Maggie, aki egy tündéri teremtés. Állandóan mosolyog és a világon neki van a legbarátságosabb aurája. Mindenki kedveli őt, hiszen valószínűleg nincs olyan ember, akivel a lány ne tudna oldott hangulatban társalogni. Arról nem is beszélve mekkora szíve van.
Nagyon cukorfalat a csaj, de a regény romantikus mivolta és a fülszöveg alapján szinte sejthető, hogy nem lesz mesés vége a kapcsolatuknak Ridge-el. Remélem ezzel senki számára nem lövök le semmit. Nem gondolnám, hogy ez spoiler-nek számít.
Ridge és Sidney kapcsolata a zeneíráson alapul. Míg a srác gitározik, addig Syd zenét ír a dallamhoz és ez napi rutinjukká válik.
Eleinte észre sem veszik, hogy a dalszövegekben egymás elé tárják érzéseiket, azonban, amikor mégis feltűnik számukra mindez, fenekestül felfordul az életük. Nem tudnak mit kezdeni az érzelmeikkel, tekintettel arra, hogy Maggie még mindig jelen van Ridge életében és a srác nem is hajlandó semmit sem tenni ezellen. Tiszteli és szereti annyira Maggie-t és az 5 éves kapcsolatukat, hogy ne szakítson meg köztük semmit sem, közben azonban ő és Sydney is szenved döntése miatt.
Igyekeznek elkerülni mindenféle érzelmet és megpróbálnak csak a dalírásra koncentrálni, mert a zene és barátságuk mindkettejüknek fontos annyira, hogy ne bonyolodjanak bele többe. De vajon meddig sikerül kontrollálniuk érzéseiket anélkül, hogy legalább az egyikük meg ne sérüljön? Vajon meddig bírnak mindent titokban tartani Maggie előtt?
❝There are only twenty-six letters in the English alphabet. You would think there would only be so much you could do with twenty-six letters. You would think there were only so many ways those letters could make you feel when mixed up and shoved together to make words. However, there are infinite ways those twenty-six letters can make a person feel, and this song is living proof. I’ll never understand how a few simple words strung together can change a person, but this song, these words, are completely changing me. I feel like my maybe someday just became my right now.❞
A mellékszereplők egyikeként ismerhetjük meg Warren-t, Ridge és Sydney bájos lakótársát, aki a humorherold szerepét tölti be a könyvben. Viccelődik mindenkivel és alkalomadtán mocskos poénokkal fűszerezi meg lakótársai - s köztük főképp Syd - életét.
A férfi állandóan megvicceli legjobb barátját, Ridge-t, de azért Sydney-t sem hagyja ki a buliból.
Első találkozásukkor egy filctollal azt írja a lány fejére valaki írt a homlokodra. Ennek megbosszulásaként a lány az egyik reggel épp reggelit készít; bacon-t és tojást, azonban a tojásba mosogatószert és hintőport kever Warren tiszteletére. Amikor ez a férfi számára is kiderül, úgynevezett prank war azaz csíny háború indul meg a lakásban Ridge, Warren és Sydney részvételében.
Felettébb szórakoztató olvasni, hogy a huszonakárhány éves - elméletileg - érett felnőttek hogyan viccelik meg a másikat.
A másik lakótársuk, Bridgette egy bárban dolgozik és mindenféle rövid, kissé kurvás ruhákat hord. Közte és Warren között pedig valamiféle szexkapcsolat alakult ki. Az éjszakákat Warren a lány ágyában tölti, azonban nappal undokabbak egymással, mint az 50 gyötrő, fájdalmas évet megélt házasok.
A lányról egyébként túlzottan sok dolog nem derül ki. Amennyit biztosra tudunk az az, hogy undok teremtés és rettentően rossz emberismerő.
Amikor először találkozik Sydney-vel, azt a következtetést vonja le a lány meghökkentségéből, hogy ő is siket és attól kezdve mindent szinte ordítva, artikulálva mond el a lánynak. Persze sem Ridge, sem Sydney, de még Warren sem hajlandó tájékoztatni Bridgette-t a valóságról; inkább jól szórakoznak a háta mögött.
Aztán valahol a könyv felénél Bridgette megmutatja a kissé érzelmesebb oldalát is, miután sírva rohan el Sydney elől, ő azonban utána megy és bocsánatot kér tőle. Itt kisebb beszélgetésbe elegyednek és úgy tűnik, Bridgette mégsem olyan kemény, mint mindenki hitte.
A regénynek egyébként folytatása is van, Maybe Not címmel, amiben Warren és Bridgette kapcsolatát ismerhetjük meg.
Alig várom, hogy elolvashassam és jobban belenézhessek abba, hogy mi folyik is a két fiatal között. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kíváncsi vagyok arra, mi rejtőzik Bridgette undok viselkedése és visszataszító (már akinek, ugyebár) öltözködése mögött.
❝She’s the best worst thing that’s ever happened to me.❞
Sokszor elmondtam már mennyire tisztelem és szeretem Colleen Hoovert, mint írónőt - de talán nem elégszer.
Borzasztóan szeretem az irományait, a Slammed - Szívcsapás c. regényével főszerepben.
Amit Colleen Hoover a valósághű szereplőivel és emberközeli történeteivel az olvasó elé tár, az varázslatos. Remekül fogalmaz, gyönyörű szókapcsolatokat tár az emberek elé és rengeteg-rengeteg életigazságot jelenít meg a könyveiben.
Az írónő könyveiben a karakterek általában annyira szerethetővé válnak számunkra, hogy olykor-olykor nehéz őket elengedni.
Emellett muszáj megemlítenem azt is, hogy milyen szívbemarkolóan gyönyörű történetekről beszélhetünk az ő esetében.
Lehetetlennek tartom, hogy legalább egy könyve ne nyerje el valaki tetszését.
Összességében ez a könyv nálam abszolút kedvenccé vált, főképp Ridge karaktere és Colleen Hoover írói tudása miatt.
Rengeteget megtudhattam a siketségről és arról, hogy attól, hogy valaki siket, még lehet teljes, normális élete. Ridge Lawson pedig meg is érdemli. A szerelmet, a fényes karriert és még annál is többet.
------------------------------------
Borító: 5/5
Történet: 5/5*
Írói kivitelezés: 5/5*
Történet: 5/5*
Írói kivitelezés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése