2015. december 2., szerda

Mary E. Pearson: The Kiss of Deception - Az árulás csókja

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 


Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya. 
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.


Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Terjedelem: 408 oldal
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái
Előzmény: -
Vég: függő
Happy end? Nem tudom eldönteni, hogy minek számít, szerintem az írónő sem jött még rá.
Műfaj: fantasy



Hölgyeim (és nemlétező Uraim), fogadják szeretettel az új, és meglehetősen szőrszálhasogató véleményemet erről a műről. Egymásra találásunk pillanata soha nem történt meg csak nemrég volt, de már hiányzik a folytatás, és a szereplőim. Ez kifejezetten idegesít, mivel nem szeretném szeretni, mégis van benne valami gyermeki báj, mint az elsőkönyves írók műveiben, ami magával ragad.

"Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön."

A fülszöveg meglehetősen beszédes, elolvasása után - még a könyv elkezdése előtt - már tudtam, hogy mi fog történni az első háromszáz oldalban. Lia a rebellis hercegnő, aki fiús volt, mielőtt rákényszerítették a nőiességet, és önálló volt, mielőtt tizenkét éves korában rákényszerítették az Első Lányok feddhetetlen oktatását, megszökik. Az első tíz oldalban igazán reménykedtem, mert újszerű volt az esküvői tetoválással és az áldásokkal a dolog, de utána minden bizalmam elveszett, amikor egy olyan leírással folytatott, amelyet álmából felkelve a nyolc-éves húgom csípőből kivág. Akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy kell-e ez nekem. Folytattam - nem szeretek könyvet abbahagyni -, és az első hatvan oldal után be is indult a történet.
"Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod."
Lia az ex-szolgálóból barátnővé avanzsált Pauline társaságában Pauline gyermekkori kisvárosába mennek, ahol az édesanyja barátnőjének kocsmájában munkát és szállást kérnek. Egyik este két ismeretlen érkezik, úgy tippelik, hogy bőrcserzők és halászok lehetnek. Egyikük Rafe, a másik Kaden. Mindketten intenzív figyelemmel kísérik Lia minden lépését, majd rejtélyes okokból nem haladnak tovább a fogadóból annak ellenére sem, hogy sokáig a padláson szalmán kell aludniuk.

Azt hiszem erre lehet azt mondani, hogy könnyű kikapcsolódást nyújtott. A háttérvilágot egy bevezetőkötethez mérten mutatta be - homályosan, és alig. Azt hiszem az egész történettel az volt a legnagyobb bajom, hogy elnagyolt, és kevés információból akarta felépíteni. Hogy is lehetne sok tényezőből és meghatározó apróságokból összeálló könyv, ha egy fülszövegben le lehet írni a regény tartalmát? Más könyveknél meg csak keresem a szavakat, és a4-es oldalakat írok tele a magyarázattal és a cselekményleírással.

Hiányérzetem maradt a szereplők jellemét illetően is, Lia az a tipikus YA-hősnő, aki attól erős, hogy ellentmond a szüleinek, népe kívánságának, de túl tiszta ahhoz, hogy fájdalmat okozzon másoknak. Egész életében finom ételeket evett, és semmilyen fogalma nincs a világról, VISZONT ért a nyomok eltüntetéséhez és ESZIK KUKACOT. (Ellentmondás? Áh, dehogy.)
Elmegy felszolgálónak és bizonyítani akarja, hogy nem csak egy elkényeztetett hercegnő, miközben nem jön rá arra, hogy Rafe és Kaden kicsodák. Persze nagyon intelligens, de honnan nézve?
"Vigyázz a szádra, Orrin. A leendő királynődről beszélsz."
A szerelmi háromszöget indokolatlannak éreztem, és fölösleges klisének, ami bántotta a szememet és önérzetemet is. Miért nem tudott KÉT könyvet írni amiben ezeknek a szuper pasiknak fejenként jut egy hölgy? Miért mindig a főszereplőnk annyira tökéletes, hogy pasik falkái üldözik?



Volt egy jelenet a könyvben, ami különösen erőteljes érzelmeket váltott ki belőlem, ezt muszáj megosztanom veletek, de SPOILER, szóval csak saját felelősségre. Lia bátyja, Walther, akit igaz szerelem fűzött a feleségéhez, megtébolyodott, mikor a terhes Gretát és születendő gyermeküket egy laza torokba küldött nyíllal megölték. Walther teljesen kivirult a közelgő apaság gondolatától, készen állt egy eredményes és teljes életre, amit nem kaphatott meg. Megértettem a koncepciót, hogy a tragikum kifejezéséhez szükség volt erre, de miért tette hozzá, hogy a gyermek már mozgott? Ez számomra kegyetlenségnek tetszett.


Még, mint zavaró tényező kiemelném a meglehetősen felületes bemutatását a katonai/orgyilkosi életnek, a nyomkövetés és erdőben élés hiteltelen aspektusait, és azt, hogy ugye SPOILER elméletileg ugye eltörte több ujját is verekedés közben, de a szökése alatt a kötés nyomtalanul eltűnt, pedig igazán érdekelt volna, hogy begyógyultak-e a sebei mágikusan.
"de mind részei vagyunk a nagy történetnek. Annak, amely áthatja a talajt, a levegőt, az időt... még a könnyeinket is. (..) A nagy történetek kivájják maguknak a medret."
A vége különös érzelmeket váltott ki belőlem: volt egy terv, amit nem ismertünk meg, a szereplőink, akik pedig szorult helyzetben voltak, és egy világ, aki megmentésre várt.

Félreértés ne essék, emberileg kifejezetten kedvelem Maryt, és elképesztőnek tartom, de az írói stílusa sajnos nem tudott még lenyűgözni. A Goodreads-es bemutatkozásán viszont nevettem, de arra jutottam, hogy ő még mindig csak más mesék variánsait írja, mintha nem találta volna meg a saját hangját.

Kedvenc karakter: Kaden
Legrosszabb karakter: az édesanya
Legjobb a könyvben: amikor érzi az erőt
Legrosszabb a könyvben: a szerelmi háromszög

Borító: 5/5

Cím: 5/2
MI EZ A FORDÍTÁS? The Kiss of Deception az én fordításomban inkább A megtévesztés csókja lenne - ami azért is lenne logikusabb, mert a második rész címe The Heart of Betrayal - ami sokkal inkább Az árulás szíve.


Az egész: 5/3.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése