Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?
Eredeti cím: Prodigy
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 358 oldal
Fordító: AncsaT
Sorozat: Legenda
Előzmény: Legenda
Függővég: igen
Happy end? nem egészen
Műfaj: disztópia
Moly link: itt
A világ nagyon szépen ki volt dolgozva, ahogy a szereplők is. Sokan támadják a sorozatot, és nevezik hiteltelennek a főszereplők életkora miatt, de szerintem épphogy ehhez alkalmazkodott. Nem tettek semmi visszafordíthatatlant, vagy nem mondtak ki olyasmit, amihez fiatalok lennének. Csak az első szerelem mindent megváltoztató idilli állapotában vannak, de ettől még alkalmazkodnak a saját szerepükhöz.
Moly link: itt
Nagy örömmel vágtam neki az első rész után rögtön a másodiknak - két éve. Akkor történt valami, talán húsz oldalt olvastam belőle, és nem fogott meg. Ezek után feladtam, parkolópályára tettem a sorozatot, és reméltem, hogy a következő alkalom már akkor lesz, amikor készen állunk egymásra. Mint már említettem, eltelt két év, és eljött az én időm. Éppen sejtbiológián ültem, amikor újra belekezdtem, még aznap elolvastam a felét, és megint beleszerettem a sorozatba - bár már remélem nem fogok két évet várni a folytatással. (Majd a téli szünetben. Mellesleg, csak én szoktam szinte mindig spontán olvasni, de ilyen fontosabb alkalmakkor, amilyen a karácsony is, előre tervezek egy-két könyvet?)
"– Tudod, néha elgondolkozom rajta, hogyan alakultak volna a dolgok, ha én csak… egy nap találkoztam volna veled. Mint ahogy normális emberek szoktak. Ha, mondjuk, összefutok veled az utcán, egy napsütéses délelőtt, és arra gondolok, nahát, milyen csinos vagy, megállítalak, kezet fogunk, és csak annyit mondok, szia, Daniel vagyok."
A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért: June és Day szökésben vannak, Day meg akarja találni a testvérét, June pedig Day miatt mindent feladott, így vele tart. Ehhez szükségük van a Patrióták segítségére - akik nemzetellenes felkelők csoportja, céljuk az USA visszaállítása, a Kolóniák és a Köztársaság egyesítése. Innen igen különböző feladatot kapnak: June-nak az új Első Polgár közelében kell lennie, és el kell csalnia, hogy a Patrióták megölhessék, Day pedig a frontvonalon kap munkát, és neki ítélik meg azt a becses feladatot is, hogy lelőheti Anden-t. June azonban mélyebb összefüggésekre jön rá, és míg Day-t magába szippantja a bosszú, addig June a helyes megoldást igyekszik megtalálni. Tényleg az új Első Polgár a rossz, vagy csak amit megtestesít? Közben megismerjük a Kolóniákat is, amiről eddig csak nagy vonalakban hallhattunk, mint valami földi paradicsomról, pedig közel sem az. Ugyanúgy éheznek a szegények, és pénz nélkül megint csak nem ér semmit az ember. Day kiábrándul és June meg egy ex-patrióta segítségével hármasban rendet tesznek.
"De a dolgokat nem tudjuk meg nem történtté tenni."
Marie Lu annyira művészien építette fel a világot, és tervezte el fejben, hogy az utolsó pillanatokig nem tudhattuk, hogy mi is fog történni, és amikor megkaptuk, lesokkolódtunk. Nekem kifejezetten tetszett, az egész trilógiából valami hasonlót szerettem volna végkifejletként kapni, mint ami ebben megadatott, tehát kifejezetten kíváncsian várom, mi történhet még - ugyanis jelenleg minden szuper.
June ebben a részben is a racionális oldalát mutatta meg, és kicsit ügyetlen volt a szerelme kimutatásában, ahogy egy normális tizenöt-éves is az lenne. Kifejezetten kellemes csalódásként ő egy csodálatos jellem, nincs eltúlozva minden cselekedete, nincs az égiektől származó korlátlan hatalma, ő csak egy hihetetlenül okos fiatal lány, akit katonának képeztek ki. A leírások az ő szemén keresztül váltak hitelessé, a történetnek ő volt a mozgatója, mégis Day a Köztársaság körözött bűnözője, mindenki üdvöskéje. Tetszett ez az ellentét, hogy mindketten egymást tisztelik, és tartják nagyra, pedig önmagukban is kiemelkedőek. Day jelleméhez a kezdetektől fogva hozzátartozott a kishitűsége, hogy egy bukott hajléktalanként mit tudna változtatni a világon. Ezt végre ki is mondja hangosan, ami nekem sokat számított, mert egy átlagos disztópiában az írók hajlamosak erről megfeledkezni: egy nincstelen ember nem gyakran vezet egy nemzetet. Forradalmat okozhat, bár az sem valószínű, hogy győztesen véghez viheti. (Nevezzetek kishitűnek, de titokban ti is így gondoljátok.)
A világ nagyon szépen ki volt dolgozva, ahogy a szereplők is. Sokan támadják a sorozatot, és nevezik hiteltelennek a főszereplők életkora miatt, de szerintem épphogy ehhez alkalmazkodott. Nem tettek semmi visszafordíthatatlant, vagy nem mondtak ki olyasmit, amihez fiatalok lennének. Csak az első szerelem mindent megváltoztató idilli állapotában vannak, de ettől még alkalmazkodnak a saját szerepükhöz.
Imádtam. A főszereplőink intelligensek és leleményesek voltak, nem ment át csöpögősbe az írónő, a történet viszont kikerekedett, és már átsejlik a harmadik rész bravúros befejezése a lapok közül. Kérdezem én, hogy fogok én még két hetet kibírni a folytatásom nélkül?
Kedvenc karakter: June, Anden
Legrosszabb karakter: Tess
Legjobb a könyvben: a vége
Legrosszabb a könyvben: Tess minden jelenetben
Mennyire ajánlom? 5/5
Borító: 5/5
Cím: 5/4
Az egész: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése