Amy Harmon:The Law of Moses

If I tell you right up front, right in the beginning that I lost him, it will be easier for you to bear. You will know it’s coming, and it will hurt. But you’ll be able to prepare.

Someone found him in a laundry basket at the Quick Wash, wrapped in a towel, a few hours old and close to death. They called him Baby Moses when they shared his story on the ten o’clock news – the little baby left in a basket at a dingy Laundromat, born to a crack addict and expected to have all sorts of problems. I imagined the crack baby, Moses, having a giant crack that ran down his body, like he’d been broken at birth. I knew that wasn’t what the term meant, but the image stuck in my mind. Maybe the fact that he was broken drew me to him from the start. 

It all happened before I was born, and by the time I met Moses and my mom told me all about him, the story was old news and nobody wanted anything to do with him. People love babies, even sick babies. Even crack babies. But babies grow up to be kids, and kids grow up to be teenagers. Nobody wants a messed up teenager. 

And Moses was messed up. Moses was a law unto himself. But he was also strange and exotic and beautiful. To be with him would change my life in ways I could never have imagined. Maybe I should have stayed away. Maybe I should have listened. My mother warned me. Even Moses warned me. But I didn’t stay away.

And so begins a story of pain and promise, of heartache and healing, of life and death. A story of before and after, of new beginnings and never-endings. But most of all . . . a love story.

Oldalak száma: 332

Megjelenés éve: 2014
Kiadó: CreateSpace

Olvasási idő:
2015. november 16., 13:55 → 2015. november 19., 23:50

Moses-t a drogfüggő édesanyja egy mosodában hagyta egy kosárban. Innen a keresztnév. Egy helyi lakos talált rá, közel a halálhoz. A története bekerült a hírekbe, mindenki róla beszélt, sajnálták a kisfiút, de senki sem akarta őt igazán. Tudták, hogy ha felnő, elcseszett lesz és senki sem vágyott így rá. Azonban a dédnagyanyja - vagy ahogy ő hívja Gigi  (GG) - magához veszi őt.

Mindenkinek megvan róla a véleménye a hírneve okán, amiről csakis az édesanyja tehet. Senki sem ismeri őt igazán, de nem is akarják; félnek tőle. Kivéve persze Georgia Shepherd - a temperamentumos farmer lány.

Georgia meg akarja fejteni, ismerni őt - aztán beleszeret és mindennél jobban akarja őt. A srác viszont nem tudja mit kezdjen a lány iránti érzéseivel - főleg hallucinációi, víziói tetőfokán - ezért egyre távolabb löki magától őt. Azonban Georgia Shepherd nem az a fajta lány, aki könnyen feladja..

Olyan szinten megfogott a történet az elejétől kezdve, hogy náthásan, lázasan sem bírtam abbahagyni. Muszáj volt megismernem a teljes sztorit.
Akárhányszor eldöntöttem, hogy igenis ideje egy kis szünetet tartanom, sikerült még jobban felélénkítenem önmagam kíváncsiságát. Intenzív olvasás volt ez, de a legjobb fajtából - még az sem érdekelt, hogy a fejem és agyam kétségbeesetten vágyik a pihenésre.

Miután a könyvet két hatalmas rész emészti fel - before (előtte) és after (utána) címmel, úgy gondoltam ketté szedem a két blokkot. 
A második rész ugyanis hatalmas spoiler lehet a könyvre nézve miután a két szakasz között 7 hosszú, fájdalmas év telik el. És ha valaki nem szeretné, nem kell elolvasnia.

BEFORE

Moses Wright egyáltalán nem az a sztereotipikus könyves álompasi, akire mindenki vágyik. Én viszont teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem a karakterébe, akármennyire is el volt cseszve.

Miután az anyja drogfüggő volt és terhessége alatt sem állt ellen ezen vágyának, ő is bizonytalan létre ítéltetik. Hallucinál, víziók jelennek meg előtte, halott embereket lát és ez az őrület tornácára taszítja őt. Az egyetlen gyógymódot erre a festésben leli. De nem a vászonra való, sarokban ücsörgős, nyugis pingálás, hanem a közterületekre, istállók falára, tanterembeli táblákra történő festés, vagy ahogy mások látják; vandalizmus.

Természetes szerintem, hogy nem adja eleinte be magát olyan könnyen a lánynak és el akarja lökni őt, hiszen meg akarja védeni önmagától. Nem ismeri a szerelmet, nem tudja milyen az, ha valaki tényleg, igazán szereti őt és nem látja őrültnek. Természetesen ott van dédnagyanyja is, de az azért mégsem ugyanaz. Elutasítja Georgie-t, mert nem hiszi, hogy valaki képes őt úgy megkedvelni, ahogy van - azt meg végképp nem gondolja, hogy belészerethet bárki is. Félti önmagát a csalódástól és - habár ezt nyiltan nem mondja ki -, de a lányt is félti attól, mi lesz, ha ő elmegy. Mert ez a terve - le akar lépni minél előbb, maga mögött akarja hagyni a kisvárost és bejárná a világot, felfestve a gondolatait a világ minden pontjára.
Azonban úgy volt aranyos, kedves és szeretnivaló, hogy észre sem vette. Ha mégis így lett volna, valószínűleg letagadja és/vagy elmenekül a lány elől. És hát, így is lett.

❝Everyone always talks about being color blind. And I get that. I do. But maybe instead of being color blind, we should celebrate color, in all its shades. It kind of bugs me that we’re supposed to ignore our differences like we don’t see them, when seeing them doesn’t have to be a negative.❞

Georgia Shepherd karaktere azért volt számomra hatalmas felüdülés, mert nem volt az a nyámnyila, sarokban ücsörgős fajta lány - még akkor sem, ha szinte egyedül volt az egész városban. Temperamentumos, tüzes hősnő ő, akinek sikerült kirángatnia Moses-t a csávából.

Mind tudjuk, hogy egy otthon dekkolós anyuci-pici-lánya erre nem lett volna képes. Az első és legfontosabb tulajdonsága, hogy szereti a kihívásokat; egyenesen oda van értük. Talán ez is egyike azon okoknak, amiért Moses-hez közel került. De semmiképp sem azért szeretett bele a fiúba, mert meg akarta őt menteni; nem feltétlenül.

Arról ne is beszéljünk, milyen bátor és makacs a csaj. Persze a makacsság általában rossz tulajdonságként van beállítva, de ha Georgia nem lett volna ilyen, nem törte volna be a Lucky-t és Moses-t sem "szelídítette volna meg".

❝If I were to paint you, I would use every color.❞

A szívem fájt értük, a szerelmükért. Együtt örültem és sírtam a karakterekkel. 
Akárhányszor elöntötte Georgia-t a jóleső bizsergés Moses jelenlététől, megannyiaszor járta át a szívemet a melegség. És akárhányszor lökte el magától Moses Georgia-t, mindassziszor szorult el a tolkom - mind miatta, mind a lány miatt, mind pedig a szerelmük végett.

Pedig végig tisztában voltam vele, hogy a srác igenis viszonozza Georgia érzéseit, de nem hajlandó sérülni, így nem adja be a derekát sem. És nekem minden egyes alkalommal összetört a szívem, amikor eszerint cselekedett.

AFTER

Mikor megláttam a 7 évvel később feliratot, a szívem darabokra szakadt. Ismét.

Hogy miért? Főképp azon hatalmas titok miatt, ami az utolsó fejezetében lepleződik le a BEFORE résznek. Nem lehet befejezni úgy, ahogy Amy Harmon tette. Hatalmas sokkot vált ki az emberből és aztán HÉT, GYÖTRŐEN HOSSZÚ ÉVET kihagy? Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.

Illetve a szívrepedésemben hatalmas szerepet játszott még a két főszereplő boldogtalansága. Sem Moses, sem Georgia nem lehetett teljesen, felhőtlenül vidám és élettel teli, miután úgy hagyták a dolgaikat, ahogy.

Miután annyi év eltelt, Moses és Georgia is külön életet alakított ki magának - már amennyire ebben a helyzetben lehetséges.

Miután  Mo és általa az elmegyógyintézetben megismert Tag - azaz David Taggert - 5 éven át utazgatott Európa-, majd Amerika-szerte, a két srác egy raktárba költözik (persze külön lakásokba) Salt Lake City városába. Moses remekül eléldegél magának, hiszen a világ minden pontjáról jönnek hozzá, hogy kiderítsék mit tud a srác az elvesztett szeretteikről. Emellett persze normálisabb festményekkel is foglalatoskodik, és örül, hogy azzal foglalkozhat, amivel szeretett volna.

Georgia pedig Levan-ben marad és lovakkal foglalkozik mindvégig. Szülei házában marad és azzal foglalta le magát, amit mindig is a legjobban szeretett csinálni. 

Aztán a két 24, 25 éves - már érett - felnőtt belebotlik egymásba egy kórházban, ahol Georgia apja fekszik és ahová Moses-t egy falfestmény csábítja. Az életük pedig fenekestül fefordul. Ismét.

❝Poe said, ‘There is no exquisite beauty without some strangeness in the proportion.’❞

SPOILER ALERT A történet előrehaladtával Moses számára fény derül a titokra, amit Georgia hosszú éveken át őrizgtett; hogy született egy gyerekük. Eli Martin Shepherd.

Még Salt Lake City-ben megjelenik előtte egy kisfiú, aki nem hagyja őt nyugodni. A furcsaság a kisssráccal kapcsolatban az, hogy hallja, érzi is őt, nem csak látja. Olyan, mintha az emlékei alatt ő is ott lett volna vele. Látott egy lovat, egy szőke nőt - a fiú édesanyját - és egy gyönyörűszép tájat. Aztán kiderül a neve, Eli. Én pedig már akkor tudtam, hogy nem, ezt nem, nem fogom kibírni. 

Moses visszamegy Levan városába és meglátja a lovat a Shepherd udvarban, ellátogat a temetőbe és a titok lelepleződik előtte. Született egy fia, Eli, aki 4 évesen elvesztette életét. Halljátok, ahogy a szívemen egy újabb repedés keletkezik? 
Bármennyire fáj ezt kimondanom, de nagyon jól tudom, hogy ha Eli nem halt volna meg, Moses és Georgia nem talált volna ismét egymásra. De azért még fájdalmas volt olvasnom ezeket a sorokat. SPOILER VÉGE

A történetben tovább barangolunk és együtt nevethetünk és sírhatunk a szereplőkkel, az emlékeikkel. Aztán Moses - hosszú történések sorozata után - úgy dönt, hogy visszaszerzi Gerogia-t. Viszont tudja, nem lessz könnyű dolga. Megszerettette magát a lánnyal, majd a földbe tiporta és elhagyta - és nem csak őt, hanem Eli-t is. Hogy sikerül-e neki megszerezni őt? Kiderítheted, ha elolvasod a könyvet.

❝Before, after, always.❞

Amy Harmon gyönyörűen fogalmaz, csodásan szövi a mondatok hálóját és remek írnónő. Sajnálom, hogy sokan nem ismerik még a nevét sem, mert fantasztikus. Az emberek, akik nem olvassák vagy még nem olvasták az irományait, hatalmas dologról maradnak le. 
Nem véletlenül kapott a könyv csupa pozitív visszajelzést például molyon is. 

Azoknak ajánlom a regényt, akik szeretik a romantikus történeteket, de nem félnek a szívbemarkoló igazságtól sem. Garantált az érzelmi hullámvasút az olvasók számára, de ígérem, minden percért megéri.

------------------------------------

Borító: 5/5
Történet: 5/5*
Írói kivitelezés: 5/5*