Brent Weeks: Az Árnyak útján

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze. 

Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni. 

De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.



 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, azon belül Hard Selection 

Kiadás éve: 2010
Terjedelem: 670 oldal
Sorozat: Éjangyal trilógia
Előzmény: nincs
Vég: lezárt, bár folytatásért kiált
Happy end? Igen

Műfaj: dark és high fantasy

Brent Weeks könyveivel évek óta szemezgetek, de eddig valahogy soha nem jött el az a pillanat, hogy tényleg elő is vegyem őket, és megismerkedjem Weeks művészetével. Goodreadsen láttam, hogy elég eltérő vélemények születtek róla. Vagy imádta valaki, vagy mélységesen lehordta. Mindkét tábornak igaza van részben, most én is részt vállalok ebben a veszekedésben.

A történet kezdete és vége tökéletes keretes szerkezetet ad, az első és utolsó mondatok:

"Azoth a sikátorban kuporgott, a hideg sár felbugyogott meztelen lábujjai között. Bámulta a fal alatt húzódó keskeny rést, és próbálta összeszedni a bátorságát."

"– Annyira félek, Kylar.
– Én is – felelte."

Az első pillanatokban Azothnak semmilyen értéke nincs, azért kuporog a sárban, hogy rézpénzeket találhasson a maffiának (Patkánynak) azért, hogy ne essen bántódása a barátainak. Fél a jövőjétől.

Az utolsó oldalakon pedig ugyancsak szegényen, egy győztes csata, de egyelőre elvesztett háború után menekülnek, másban sem bízhatnak, mint egymásban. Félnek mindentől és sokat veszítettek.

Történetünk elején Azoth tizenegy éves, két legjobb barátjával szenved a maffia uralma alatt, de sajnos ez nem mehet örökké, hiszen a szervezet feje, Patkány mély gyűlöletet érez Azoth iránt, ezért elkezdi minden elérhető pontján tönkretenni, megtörni. Kikészíti Babát, majd' megöli, Jarlt a személyes hálószobai tulajdonává teszi, Azoth-nak nem marad más választása, mint Durzo Blint segítségét kérni, az emberét, akit csodál, akivé válni akar. Azoth Durzo Blintet legyőzhetetlennek, magabiztosnak, tökéletes gyilkosnak, és olyan személynek látja, aki nem fél, ezért nem hagyja addig, amíg Blint bele nem egyezik abba, hogy tanítja, ha az egy hét leteltéig megöli Patkányt.

Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy Azoth teljesíti feladatát, ezért Blint megkezdi tanítását.

A könyv tizenegy évet ölel fel, mely eltelik a könyv első háromszáz oldalán, leginkább csak Azoth - Kylar fejődését taglalja, és néhány más mozzanatot, de a szereplők ismeretén kívül nem sok minden derül ki.

A vége valami olyasmi, amivel még soha nem találkoztam: az utolsó kétszáz oldal nagyjából harminchat órát mesél el, és itt derül ki ami eddig titok volt. A nyári ünnepség estéje valami elképesztően kidolgozott volt, imádtam a káosz és kétségbeesés kakofóniájának minden sorát!

Brent megdöbbentett. Minden tettnek volt oka a könyvében, minden szereplőnek szerepe volt, nem csupán a helykitöltés, és a többen lettek főszereplők, mint amiről hittem volna. Durzo Blint, Azoth/Kylar, Mama K (ha angolosan ejtjük ki, az ugye 'kéj', Mama K pedig a Gyönyörök Úrnője... Milyen szép a magyar nyelv, hogy még ilyen szóviccekre is alkalmas), Patkány, Roth, Jarl, Baba. 

Durzo Blint hite pedig külön bennfentes poént képezett. Blint egy Veszejtő, bár véleményem szerint megfoszthatnánk a nevétől, és ráaggathatnánk az általános Bölcs elnevezést. A karaktere erős volt, egy acélpenge, viperaméreggel a hegyében, aki a végén saját magát mérgezte meg a világért. A tapasztalata és pontossága veszedelmes, ereje és trükkjei messze földön híressé tette, az emberek félnek hidegségétől, nem találják gyenge pontját. Maga a tökéletes gyilkos - látszólag. Kylart minden mozzanatában bölcs tanácsokkal látta el:

"– Az élet üres – szólt a lány mozdulatlan alakjához. – Az élet értéktelen, értelmetlen. Az élet fájdalom és szenvedés. Ha hagylak meghalni, megmentelek tőle. Ronda leszel. Mindenki nevetni fog rajtad. Bámulni fognak. Mutogatnak majd rád. Irtózni fognak tőled. Véletlenül meghallod a kérdéseiket. Megismered az önző szánakozásukat. Érdekesség leszel, szörnyeteg. Az életed már nem ér semmit."

"– Az élet üres. Amikor kioltunk egy életet, nem veszünk el semmi értékeset. Gyilkosok vagyunk. Ez a dolgunk. Ennyi vagyunk. A kemény üzletben nincsenek poéták – mondta Blint."

"Mi történik, ha nem csinálsz semmit? – kérdezte egyszer Blint. – Semmi. Ára van, és a döntésben rettenetes a szabadságod, fiú. Emlékezz erre." 

– (...) Minden jó tábornok tudja, hogy a diplomácia a hadviselés egy válfaja – felelte Blint."

"– A fájdalom, amit érzel – mondta Blint majdnem gyengéden –, a gyengeség, amint elhagyja a szívedet. A téveszmék elmúltának fájdalma. Nincs magasabb rendű eszme. Nincsenek istenek. Nincsenek bírák, akik ítélkeznek jó és rossz felett. Nem kérlek, hogy szeresd a valóságot. Csak azt kérem, hogy légy elég erős szembenézni vele. Semmi nincs ezen kívül. Csak a tökéletesség van, amit azzal étünk el, hogy magunk leszünk a fegyver, amely erős és könyörtelen, mint egy kard az árnyak között. Az életben nincs eredendően jó. Az élet önmagában semmi. Csak egy jelzőcölöp, ami bizonyítja, hogy ki nyer. És mi nyerünk. Mindig mi nyerünk. Semmi más nincs, csak a győzelem. Még a győzelem sem jelent semmit. Győzünk, mert veszíteni sértés. A cél nem szentesíti az eszközt. Az eszköz nem szentesíti a célt. Nincs senki, aki felé szentesíteni kellene. Nincs szentesítés. Nincs igazság."

"– Mit akarsz? Igazságot? Az igazság csak tündérmese. Egy legenda, lágy bundába és megnyugtató erőbe burkolva."

Blint a saját képére alakítja Azoth-ot, aki a végén már magától is életigazságokat pöfékel a nem létező pipáján át, mégis a legfontosabb dolgot nem sikerül kiölni belőle, amit Blint hosszú élete során maga sem tanult meg:

"A szerelem őrület. A szerelem hiba."

Azoth karaktere nekem eléggé kiforratlan maradt, a főszereplője a könyvnek a szememben Durzo Blint és Mama K, nekik volt történetük, tragédiájuk, zsarolhatóak voltak, és igazi személyek. Ezzel szemben Azoth egy gyalog volt a sakktáblán, akinek hirtelen nyakába szakadt a felelősség és a világ sorsa.

"– Nem vagy teljesen érdektelen a választásomban, ugye?

– Játékos lettél, Éjangyal. Senki sem érdektelen a döntésedben. "

Mama K volt a Gyönyörök Úrnője, a férfiak voltak a játékszere, a karakterek tekintetében Blinttel együtt ők képezték a nagy halakat, akik tévedhetnek, de mindig erőfölényben lesznek. Baba(Elene) és Logan voltak a másik véglet: szűzies kis szende teremtések, akik egyszer talán észbe kapnak, de csoda, hogy egy farkas sem nyelte még le őket keresztben. Ez volt talán az egyetlen zavaró tényező a történetben a sablonokon és kliséken túl: nem volt életszerű, mintha az egész pakli kártya helyett megkaptuk volna a Kelyhek Hetest és a Bolondot, de a többit nem. Nem voltak igazán árnyalt szereplőink, a döntéseikre és tetteikre helyezte a hangsúlyt Brent, nem az érzelmi világukra.

Ajánlom azok figyelmébe, akik nem riadnak vissza egy erős fantasy világtól, ahol semmi nem jó, vagy szép, és "Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad, nem igaz?". Brent igazi komédiát írt, amiben nem szeretnék szereplő lenni, de olvasni egy élmény volt.

Kedvenc karakter: Durzo Blint, Mama K
Legrosszabb karakter: Elene, Roth
Legjobb a könyvben: az a halálra ítélt szerelem
Legrosszabb a könyvben: - 
Borító: 5/4
Cím: 5/5*

Az egész: 5/4.5