Amy Harmon: Making Faces

Ambrose Young was beautiful. He was tall and muscular, with hair that touched his shoulders and eyes that burned right through you. The kind of beautiful that graced the covers of romance novels, and Fern Taylor would know. She'd been reading them since she was thirteen. But maybe because he was so beautiful he was never someone Fern thought she could have…until he wasn't beautiful anymore.

Making Faces is the story of a small town where five young men go off to war, and only one comes back. It is the story of loss. Collective loss, individual loss, loss of beauty, loss of life, loss of identity. It is the tale of one girl's love for a broken boy, and a wounded warrior's love for an unremarkable girl. This is a story of friendship that overcomes heartache, heroism that defies the common definitions, and a modern tale of Beauty and the Beast, where we discover that there is a little beauty and a little beast in all of us.

Oldalak száma: 406

Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Smashwords

Olvasási idő:

2015. november 11., 22:34 → 2015. november 15., 14:49

A regénynek lényegében két főszereplője van - Fern és Ambrose, de persze a betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült Bailey Sheen is fontos része ennek az érzelmi hullámvasútnak.
Fern Taylor a mások által kicsit sem szépnek tartott vörös, fogszabályzós, szemüveges lány, aki nem más, mint Bailey unokatestvére. Ambrose Young pedig az iskola bírkózócsapatának sztárja, legszebbik sráca.
A történet elején Fern - aki évek óta szerelmes Ambrose-ba - szerelmes leveleket vált vele gyönyörű barátnője, Rita nevében. A turpisságra azonban hamar fény derül, Ambrose pedig megharagszik a lányra.
2001-ben viszont Amerika háborút indít Afganisztán ellen, Ambrose és barátai - Jesse, Beans (Connor, Grant, Paulie - pedig úgy döntenek, hogy csatlakoznak a hadsereghez, hogy szolgálhassák és védhessék az országukat.
Két hónappal a leszerelésük előtt, az öt srácot egy rutingyakorlat során hatalmas baleset éri. Jesse, Beans, Grant és Paulie sajnálatos módon életüket vesztik egy bomba robbanásakor, Ambrose pedig súlyosan megsérül, és rá kell jönnie, a szépség - ami egész életében végigkísérte őt - nem minden..

Ez a történet a szerelem, bátorság, barátság és elvesztés regénye egy csodálatos csomagba burkolva, Amy Harmon által tolmácsolva. A történet lényege önmagunk elfogadása és a halál után a hozzátartozók élete. A cselekmény nagyon szépen felépített, alaposan kidolgozott, és egyszerűen tökéletes. Ez tipikusan egy olyan regény, amit egyszerre szeretném, hogy mindenki megismerjen, és senki.
Együtt nevettem, sírtam, mosolyogtam és szomorkodtam a szereplőkkel, mert olyan valóságos volt, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok velük.

Ambrose Young személyében egy hatalmas karakterfejlődésről beszélhetünk. És nem afajta karakterfejlődésről beszélek, ami a legtöbb regényben benne van.
A fiatalembernek fel kellett fognia, hogy elvesztette 4 legjobb barátját és mindemellett tudatosítania kellett magában, hogy a fiatalsága, örök szépsége - amikre állandóan támaszkodott - többé nem lesznek vele.
Talán furcsán hangzik ez, hiszen mégiscsak szépségről beszélünk, de ha valaki ezzel születik és így nő fel, hatalmas veszteségeken mehet keresztül. Nem mer az emberek szemébe nézni, mert csúnyának, eldeformálódottnak tartja magát. Emellett persze a veszteség súlya is nyomasztja - önmagát okolja barátai elvesztéséért. Hogy jogosan-e, azt döntse el mindenki magában.
A regény során végignézhetjük a folyamatát a felépülésének. Miután közelebb kerül Fern-hez és Bailey-hez, az ő kettejük párosa az, ami segíti őt önmaga elfogadásában. Ha az írónő nem hozott volna létre olyan karaktereket, mint Fern Taylor vagy Bailey Sheen, talán Ambrose örök bujkálásra és menekülésre kárhozott volna. De pontosan ezért volt kerek és tökéletes ez a történet.

❝True beauty, the kind that doesn't fade or wash off, takes time. It takes pressure. It takes incredible endurance. It is the slow drip that makes the stalactite, the shaking of the Earth that creates mountains, the constant pounding of the waves that breaks up the rocks and smooths the rough edges. And from the violence, the furor, the raging of the winds, the roaring of the waters, something better emerges, something that would otherwise never exist.❞

És ha már karakterfejlődésről beszélünk, Fern Taylor sem maradhat ki a szórásból. A félénk kis csúnyácska lányból egy gyönyörű pillangó fejlődhetett ki a szemünk előtt. Fern örök életében szerelmes volt a tökéletes Ambrose Young-ba, de csak akkor vett élete 360°-os fordulatot igazán, amikor Ambrose viszonozta is érzelmeit.

Fern egy nagyon aranyos, nagyon különleges és hatalmas szívvel rendelkező lány, aki tökéletes példája a rút kiskacsa esetének, akiből végül gyönyörű hattyú lesz. Ez is érdekessége a történetnek; a fiú elveszíti szépségét, a lány pedig megtalálja azt. És végső soron rájönnek, hogy nem is számít a külső. 

❝Maybe everyone represents a piece of the puzzle. We all fit together to create this experience we call life. None of us can see the part we play or the way it all turns out. Maybe the miracles that we see are just the tip of the iceberg. And maybe we just don't recognize the blessings that come as a result of terrible things.❞

A kerekesszékbe kényszerült Bailey Sheen a kedvenc szereplőm a regényben. Ő az az ember, akit a betegsége egy percre sem keresít meg. Amint tudatosul benne - még 9 évesen -, hogy meg fog halni, elkezd egy listát vezetni arról, hogy mik azok a dolgok, amiket mindenképp meg szeretne tenni halála előtt. Hősnek lenni, bírkózni, megcsókolni Ritát, összeházasodni.. És habár nem is sikerül teljesítenie mindent a listán elhangzottakból, megpróbálja a legtöbbet kihozni a dolgokból az élete során.
A legtöbb ember valószínűleg megtörne egy akkora nyomás súlya alatt, mint a halál közelgő gondolata, de Bailey bátran szembenézett a ténnyel és még vakmerőbben állt hozzá az élethez. Boldog, teljes életet élt és a világ legeslegjobb barátja és unokatestvére vált belőle. Nem hiába szerették őt Hannah Lake lakói - a világ egyik legerősebb kis túlélője volt ő. És az övé az egyik legszebben megélt élete. Victory is in the battle. B. S. - Beautiful Sheen, Beautiful Bailey Sheen.

❝Shakespeare said, ‘the robbed that smiles steals something from the thief.’ 

(…) 

We were robbed. We were robbed of Bailey's light, Paulie's sweetness, Grant's integrity, Jesse's passion and Bean's love of life. We were robbed. But I've decided to smile, like Bailey did, and steal something from the thief.❞

A kedvenc pillanatom a regényből Brosey és Fern vagy-vagy játéka volt. A játék még a középiskolában kezdődött, a szerelmeslevelekben érvényesült. Ezzel ismerték meg jobban egymást és ez volt az, ami miatt Ambrose kimászott a gyász gubbasztó magányából - hála Fern-nek.

Amy Harmon egy fantasztikus írónő, mert remekül mutatja be a karaktereket, vázolja fel az életüket és ad a szájukba megannyi gyönyörű szöveget. 
A műnek annyi sok szép jelenete és mondata van, hogy képtelen lennék felsorolni mindent. Az életigazságok végigviszik a történetet és rengeteg bölcsesség hangzik el a szereplők szájából a 406 oldal során.
A történet érdekes keveredése a múltnak és a jelennek. Vagy inkább úgy is mondhatnám, a háború előtti és utáni időknek. Miközben lineárisan haladunk a cselekménnyel, az írónő időnként beszúr egy-egy jelenetet a korábbi évekből, amik segítenek egy-egy kapcsolatot vagy helyzetet jobban megérteni. 
Valószínűleg megvannak a maga hibái a történetnek, de engem annyira magával ragadott a történet és a szereplők valószerűsége, hogy i don't give a damn crap. Majd azok kielemzik a regény hibáit, akiknek nem tetszett, de én biztosan nem tartozom ezen emberek táborába.
Ez az iromány a romantikus könyvek egyik legjobbika és aki tud angolul, annak mindenképp megéri elolvasni. Aki pedig nem, annak megéri várni a megjelenéséig.

------------------------------------

Borító: 5/5
Történet: 5/5
Írói kivitelezés: 5/5