The Pre-Sloane Emily didn't go to parties, she barely talked to guys, she didn't do anything crazy. Enter Sloane, social tornado and the best kind of best friend—the one who yanks you out of your shell.
But right before what should have been an epic summer, Sloane just… disappears. No note. No calls. No texts. No Sloane. There’s just a random to-do list. On it, thirteen Sloane-selected-definitely-bizarre-tasks that Emily would never try… unless they could lead back to her best friend. Apple Picking at Night? Ok, easy enough. Dance until Dawn? Sure. Why not? Kiss a Stranger? Wait… what?
But right before what should have been an epic summer, Sloane just… disappears. No note. No calls. No texts. No Sloane. There’s just a random to-do list. On it, thirteen Sloane-selected-definitely-bizarre-tasks that Emily would never try… unless they could lead back to her best friend. Apple Picking at Night? Ok, easy enough. Dance until Dawn? Sure. Why not? Kiss a Stranger? Wait… what?
Getting through Sloane’s list would mean a lot of firsts. But Emily has this whole unexpected summer ahead of her, and the help of Frank Porter (totally unexpected) to check things off. Who knows what she’ll find?
Go Skinny Dipping? Um…
-------------------------------------
Hála Sloane-nak, Emily barátokat is szerez a nyár folyamán. Miután Frank-nek elmeséli a legjobb barátnő által hátrahagyott lista történetét, a srác legjobb barátja, Matthew Collins is tudomást szerez róla és ő is segítséget nyújt a lánynak. Emellett persze megismerkedhetünk Dawn-nal is, pizzázóban dolgozó újdonsült szingli lánnyal, aki szintén segítséget nyújt Emily-nek.
Collins az a fajta srác, aki - habár nem tölt be túl nagy szerepet egy történetben - mégis ő az egyik legfontosabb karaktere a törénetnek. És nem történeti, hanem viselkedésbeli szempontból. A regényben ő tölti be a vicces, laza csávó szerepét, aki állandóan a lányokra nyomul és küldetésének véli, hogybarátnőt pár hetes numerát szerez magának a nyárra.
❝Sometime, when the moment is right, remind me to tell you the story of my time in Disney jail.” He lowered his voice and leaned closer to me. “Spoiler alert — not the happiest place on earth.❞
A regény középpontjában a félénk és visszahúzódó lány, Emily illetve - bizonyos szinten - legjobb barátnője, Sloane áll. Ő a megtestesült szociális tornádó, aki felkarolja Emily-t és kiragadja őt az antiszocialitás és félénkség mocskos magányából. Emily legjobb barátnője mellett felszabadultabbá válik és úgy érzi, szinte bármit képes lenne megtenni. Amikor azonban Sloane-nak nyoma veszik, a lány nem tudja mitévő legyen. A tervnek - miszerint ők ketten megélik életük legjobb nyarát - lőttek, mikor a legjobb barátnő se szó, se beszéd lelép.
Azonban Emily 3 hét fáradhatatlan keresgélés után kap egy levelet. Egy levelet, aminek feladója nem más, mint Sloane, a tartalma pedig egy lista. Egy lista, amelyet a nyáron teljesítenie kellene.
A lány megtalálásának reményében Emily úgy dönt, hogy Frank Porterrel karöltve véghez viszi a listán szereplő, a lányt a saját komfortzónájából kilépésre késztető 13 dolgot, ami többek között egy idegen emberrel való csókolózást és meztelen fürdőzést is rejteget.
Egy újabb young adult könyv, sajnálom. Azt hiszem újabban ezen kategória könyvei fognak meg leginkább, illetve persze a disztópiák és new adult regények.
A borító véleményem szerint olyan.. semmilyen. Nem mondanám, hogy a legjobb választás volt, de végül is a könyv hangulatát tükrözi, tehát olyan nagyon nem vagyok ellene sem. Bár igazából nem ez volt az, ami miatt a könyv felkerült a TBR listámra. A fülszöveg számomra önmagában különlegességet árasztott magából.
-------------------------------------
A tracklistek végigölelték a történetet, amivel nálam hatalmas plusz pontot szerzett az írónő. Örültem, hogy a dalokkal megadta a kellő hangulatot egy-egy fejezthez és boldogan hallgattam bele egy-két dalba is az olvasásom során.
A zene kapcsán.. Borzasztóan aranyos volt, hogy Emily és Frank megosztották egymással a zenéjüket a futás alatt; amikor iPodot cseréltek a másikkal.
A történet során megismerkedhetünk Emily karakterével, aki a regény főszereplője. A lány félénk, visszahúzódó és magányos. Miután a legjobb barátnője nyomtalanul eltűnik, nyomorúsága még nagyobb lesz. Azonban én nagyon is szerettem a karakterét. Két dolog miatt is; az egyik az, hogy mennyire azonosulni tudtam vele. Igyekezett mindent és mindenkit elkerülni és nem kilépni a komfortzónájából, azonban Sloan listája épp az ellenkezőjére késztette őt. Másodszor pedig; hatalmas fejlődésen ment át a személyisége fejezetről-fejezetre. Úgy virágozott ki a szemem előtt a személyisége, hogy öröm volt nézni.
Ebben persze hatalmas szerepet játszott Frank; a sármos vörös. A srác a tökéletesség érzését kelti mindenkiben. Osztályelnök, állatokat ment és ő a világ legkomolyabb figurája. Lehetőgünk volt azonban betekinteni emögé a burok mögé Emily-vel együtt. Megismerhettük őt valójában és kiderült milyen ember is lakozik a tökéletes külső mögött. Miután egyre több és több időt töltött a kettejük párose együtt és Emily egy igaz barátra lelt benne, kissé megnyugodott, ahogy Frank is kezdett kissé lelazulni és elengedni magát.
Persze ez a barátság későbbre átalakul, de szerintem ezzel nem lövök le senki előtt semmilyen poént. Ez egyértelmű volt az első találkozásuktól kezdve - akkor is, ha Frank-nek barátnője volt abban a pillanatban.
A szerelmük azonban nem alakult ki olyan gyorsan és olyan intenzíven, mint gondolnánk. Még csak nem is pattogtak közöttük a szikrák a találkozásukkrol. Habár Emily nem tagadta Frank jóképűségét, azért nem is lett a nyáladzásával tele a könyv. Ez hatalmas plusz pont. Emily szeme előtt mindcégig a célja, Sloane megtalálása lebegett és még Frank sem vonhatta el olyan nagyon a figyelmét erről.
Az írónő nem siette el a szerelmi szálat, hagyta, hogy minden történjen a maga ütemében, a valósághoz hűen - nem pedig úgy, ahogy manapság a könyvektől elvárják a két főszereplő kapcsolatának alakulását. Először csak barátok lettek, aztán a történet előrehaladtával ez kissé átalakult közöttük.
A borító véleményem szerint olyan.. semmilyen. Nem mondanám, hogy a legjobb választás volt, de végül is a könyv hangulatát tükrözi, tehát olyan nagyon nem vagyok ellene sem. Bár igazából nem ez volt az, ami miatt a könyv felkerült a TBR listámra. A fülszöveg számomra önmagában különlegességet árasztott magából.
-------------------------------------
A tracklistek végigölelték a történetet, amivel nálam hatalmas plusz pontot szerzett az írónő. Örültem, hogy a dalokkal megadta a kellő hangulatot egy-egy fejezthez és boldogan hallgattam bele egy-két dalba is az olvasásom során.
A zene kapcsán.. Borzasztóan aranyos volt, hogy Emily és Frank megosztották egymással a zenéjüket a futás alatt; amikor iPodot cseréltek a másikkal.
A történet során megismerkedhetünk Emily karakterével, aki a regény főszereplője. A lány félénk, visszahúzódó és magányos. Miután a legjobb barátnője nyomtalanul eltűnik, nyomorúsága még nagyobb lesz. Azonban én nagyon is szerettem a karakterét. Két dolog miatt is; az egyik az, hogy mennyire azonosulni tudtam vele. Igyekezett mindent és mindenkit elkerülni és nem kilépni a komfortzónájából, azonban Sloan listája épp az ellenkezőjére késztette őt. Másodszor pedig; hatalmas fejlődésen ment át a személyisége fejezetről-fejezetre. Úgy virágozott ki a szemem előtt a személyisége, hogy öröm volt nézni.
Ebben persze hatalmas szerepet játszott Frank; a sármos vörös. A srác a tökéletesség érzését kelti mindenkiben. Osztályelnök, állatokat ment és ő a világ legkomolyabb figurája. Lehetőgünk volt azonban betekinteni emögé a burok mögé Emily-vel együtt. Megismerhettük őt valójában és kiderült milyen ember is lakozik a tökéletes külső mögött. Miután egyre több és több időt töltött a kettejük párose együtt és Emily egy igaz barátra lelt benne, kissé megnyugodott, ahogy Frank is kezdett kissé lelazulni és elengedni magát.
Persze ez a barátság későbbre átalakul, de szerintem ezzel nem lövök le senki előtt semmilyen poént. Ez egyértelmű volt az első találkozásuktól kezdve - akkor is, ha Frank-nek barátnője volt abban a pillanatban.
Az írónő nem siette el a szerelmi szálat, hagyta, hogy minden történjen a maga ütemében, a valósághoz hűen - nem pedig úgy, ahogy manapság a könyvektől elvárják a két főszereplő kapcsolatának alakulását. Először csak barátok lettek, aztán a történet előrehaladtával ez kissé átalakult közöttük.
❝He’d stopped being Frank Porter, class president, unknowable person. He’d stopped being a stranger, a guy , someone I didn’t know how to talk to. That night, in the darkness, sharing our secrets and favorite pizza-topping preferences, he’d moved closer to just being Frank—maybe, possibly, even my friend.❞
Hála Sloane-nak, Emily barátokat is szerez a nyár folyamán. Miután Frank-nek elmeséli a legjobb barátnő által hátrahagyott lista történetét, a srác legjobb barátja, Matthew Collins is tudomást szerez róla és ő is segítséget nyújt a lánynak. Emellett persze megismerkedhetünk Dawn-nal is, pizzázóban dolgozó újdonsült szingli lánnyal, aki szintén segítséget nyújt Emily-nek.
Collins az a fajta srác, aki - habár nem tölt be túl nagy szerepet egy történetben - mégis ő az egyik legfontosabb karaktere a törénetnek. És nem történeti, hanem viselkedésbeli szempontból. A regényben ő tölti be a vicces, laza csávó szerepét, aki állandóan a lányokra nyomul és küldetésének véli, hogy
❝Sometime, when the moment is right, remind me to tell you the story of my time in Disney jail.” He lowered his voice and leaned closer to me. “Spoiler alert — not the happiest place on earth.❞
Aztán azonban ez a lepel lehull róla, amikor Emily őszintén elbeszélget arról, hogy kik után is fut. A srác pedig elhívja randizni Dawn-t - a pizzafutár lányt, aki nemrég szakított barátjával. Ő pedig boldogan mond neki igent. A többi pedig már történelem.
Muszáj még megemlítenem Sloan karakterét is.
Engem annyira nagyon nem fogott meg, hogy az valami hihetetlen. A flashback-ek során nagyjából kiderül, hogy milyen is volt ő és be kell valljam, én nem, hogy legjobb barátnője, de még csak barátnője sem lettem volna a lánynak.
Kezdjük ott, hogy akárhányszor Sam bekerült a képbe, Sloan magára hagyta Emily-t és ne mondja már nekem azt, hogy elhitte, hogy Emily ezt szerinte boldogan tűrte. Ha igaz barátja a lánynak, tudhatta volna, hogy Em egyáltalán nem oké azzal, hogy ő a második választás.
Aztán persze ott az az igen nagy titok, amit Sloan egészen a regény végéig titkol a lány elől. Természetesen nem ez adja meg a kapcsolatuk alapját, de legalább egy percre elgondolkozhatott volna Emily azon, hogy valójában mennyi másban hazudhatott neki a lány.
❝I don’t think you have to do something so big to be brave.
And it’s the little things that are harder anyway.❞
Van néhány dolog, ami igenis zavart - Sloan karakterén kívül is. Többek között az, hogy nem tudjuk meg, hogy valójában mi is lesz Dawn-nal és Matthew-val. Nem csak a köztük lévő kapcsolat alakulására gondolok, hanem arra is, hogy Dawn vajon megbékél-e Emily-vel miután visszaérnek.
Rengeteg kérdés maradt bennem még Gideon-t illetően is. Ha Emily és ő tényleg nem voltak olyan sokáig "egy pár" illetve csak négyesben lógtak általában együtt, akkor hogy volt képes a srác magára tetováltatni valamit, ami a lányhoz köti? És hogy tudott emellett a tény mellett Emily olyan könnyen elmenni és még csak bele sem gondolni? H-O-G-Y?
Volt egy-két kidolgozatlan szál, de tekintettel a történet aranyosságára és young adult-beli mivoltára, muszáj eltekintenem ettől és nyugodt szívvel adnom kell rá egy 4,5 pontot, mert azt mindenképp megérdemli. A történet természetesen nem akciódús, de nem is ez a lényege. Szerintem az alapötlete remek és a kivételezés sem olyan rossz, habár - mint mondtam - megvannak a regény hibái.
Engem annyira nagyon nem fogott meg, hogy az valami hihetetlen. A flashback-ek során nagyjából kiderül, hogy milyen is volt ő és be kell valljam, én nem, hogy legjobb barátnője, de még csak barátnője sem lettem volna a lánynak.
Kezdjük ott, hogy akárhányszor Sam bekerült a képbe, Sloan magára hagyta Emily-t és ne mondja már nekem azt, hogy elhitte, hogy Emily ezt szerinte boldogan tűrte. Ha igaz barátja a lánynak, tudhatta volna, hogy Em egyáltalán nem oké azzal, hogy ő a második választás.
Aztán persze ott az az igen nagy titok, amit Sloan egészen a regény végéig titkol a lány elől. Természetesen nem ez adja meg a kapcsolatuk alapját, de legalább egy percre elgondolkozhatott volna Emily azon, hogy valójában mennyi másban hazudhatott neki a lány.
❝I don’t think you have to do something so big to be brave.
And it’s the little things that are harder anyway.❞
Van néhány dolog, ami igenis zavart - Sloan karakterén kívül is. Többek között az, hogy nem tudjuk meg, hogy valójában mi is lesz Dawn-nal és Matthew-val. Nem csak a köztük lévő kapcsolat alakulására gondolok, hanem arra is, hogy Dawn vajon megbékél-e Emily-vel miután visszaérnek.
Rengeteg kérdés maradt bennem még Gideon-t illetően is. Ha Emily és ő tényleg nem voltak olyan sokáig "egy pár" illetve csak négyesben lógtak általában együtt, akkor hogy volt képes a srác magára tetováltatni valamit, ami a lányhoz köti? És hogy tudott emellett a tény mellett Emily olyan könnyen elmenni és még csak bele sem gondolni? H-O-G-Y?
Volt egy-két kidolgozatlan szál, de tekintettel a történet aranyosságára és young adult-beli mivoltára, muszáj eltekintenem ettől és nyugodt szívvel adnom kell rá egy 4,5 pontot, mert azt mindenképp megérdemli. A történet természetesen nem akciódús, de nem is ez a lényege. Szerintem az alapötlete remek és a kivételezés sem olyan rossz, habár - mint mondtam - megvannak a regény hibái.
-------------------------------------
Borító: 5/3
Történet: 5/4,5
Írói kivitelezés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése